1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Bolha a fülbe – Feydeau bohózata. A szünetekben pikáns kuplék a színház előcsarnokában. De az első felvonás előtt még csak egy zongora. Emelvény, kis asztalkák, hangulatlámpa s a zene – meghitt, álmodó. Ez az, ami hiányzik ma a szórakozási lehetőségek közül. Mindenhol gépzene, vagy ha mégis zenekar, akkor harsány, mindent elnyomó. És nincs sehol egy hely, ahol nem szólna más, csak egy zongora, finoman, nem tolakodóan, ahol beszélgetni is lehetne, miközben Irving Berlin, Cole Porter, Gershwin örökre kedves dallamait hallgatnánk.
A színház előcsarnokában egyébként Nagy Zoltán (m.v.) játszik. Menjenek kicsit előbb és hallgassák őt…!