Ez a karácsony a Vadkacsa bemutatójának napján kezdődött. Régen látott hatalmas hóeséssel. Délutánra már járhatatlanná váltak az utak. Az Egerbe menő buszközlekedés leállt. Nagy merészség volt gépkocsiba ülni és mégis útnak indulni. Végződhetett volna rosszul is a kaland, a szokásosnál jóval hosszabbra sikeredett menetidő alatt árokba borult kocsikkal is találkoztunk. De minden izgalomért kárpótolt a megrendítően szép előadás. Miközben érezni véltük a friss hó tiszta illatát, és a díszlet padlásra nyíló ablakán át kitekintve (* a régi stúdióban) valóban láttuk is az „élő”, igazi havat, olyan alakítások ajándékát kaptuk, amelyek előadás után a hótól fehér városban hosszasan sétálva és gyönyörködve is a szívünkben sajogtak. Az ég is kegyeibe fogadta ezt az előadást, karácsonyi ajándéknak szánva minden színházszerető embernek.         
   Ki győzött, s ki vesztett? Hedvig meghal és mégis nyertes, mert le tudta győzni a rajta is uralkodni akaró másik akaratot, ha rettenetes áron is, de önmaga tudott maradni, naiv, ártatlan, végtelenségig tiszta kislány. Gregers pedig – bár célját, ideálját, vakon vallott hitéből következő küldetéses családrombolását már megvalósulni hitte, ő maradt egyedül, mindenki által megtagadva, kiközösítve. Szomorú történet, szomorú előadás ez, de katartikus élmény, valahogy úgy, mint Andersen fájó, mégis újra olvasott meséje a kis gyufaárus lányról!
   Kacsák Dóra: rendkívül érzékeny, megható. Bregyán Péter: férfias szemérmesség, önkínzó vívódás, végül önmaga szilárd, elkésetten is büszke vállalása. Saárossy Kinga: a család megtartó ereje akar lenni, vállal meg nem értést, megaláztatást, tűri asszonyi sorsát, fogcsikorgatva küzd. Horváth Ferenc: fanatikus, megszállottan égő szemek, félelmet, gyűlöletet, de közben tiszteletet is kelt. Kelemen Csaba: nem tudja, hogyan térítse el fiát szándékától, hogyan akadályozhatná meg a botrány kirobbanását. Réti Árpád: szánalomra méltó megtört öregember. Korrekt, színvonalas alakítás a többieké is: Lehoczky Andrea, Várhelyi Dénes, Lamanda László. Rendezte Beke Sándor.