gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Volt egyszer... 1999

HERCZEG FERENC: BALATONI REGE

  Valami igen hiányzott. Ott motoszkált ez az érzés, nem hagyott nyugton, mígnem rájöttem: a nyáreste fűszeres illatú, simogató szellője! Ez az előadás sokkal inkább illene szabadtérre.
   Mátyás király – műfajként revü – és Szent Martin zenéje. Hogyan lehetséges ezeket egységes egésszé formálni? Nem is ment könnyen…
   Sokféle műfaj elemeire ismerhetünk. Eszünkbe juthat valóban a látványos táncoknak köszönhetően a revü, de éppúgy a vásári komédia, a bohózat, musical.
   Az alaphangulat vidám, nevetésre sokszor van mód. Ennek egyik forrása Kinizsi Pál szerepében Pálfi Zoltán kedves bumfordisága, marcona lágysága, különösen a törökkel táncoló jelenet előtt és alatt. A darab kulcsfigurája Sió. Anyja sellő, apja ember volt. Olyasféle szerepe van, mint Puck-nak Shakespeare Szentivánéji álomjában, keveri, bonyolítja, de végül rendezi is a dolgokat. Tunyogi Péter mint mindig, most is pontosan, fegyelmezetten építi fel a figurát. Mátyás szerepében Vókó János derűs, a kínálkozó alkalmakat el nem szalasztó, de ugyanakkor bölcs, rezignált humorú népmesei király. Felesége – Lehoczky Andrea – sértett, büszke, urát nem igazán kimutatva szerető nő. A „célba vett” hölgy, végül Kinizsi felsége Zám Andrea. A három nemes Nagy András, Rácz János, Tóth Levente. Ide-oda, de leginkább mindig a hasznot hozó helyre hajló talpnyalók, egyazon típuson belül is eltérő karakterek. A két sellő szerepében Dér Gabriella és Kascsák Dóra szép, kedves, naiv. Mátyás bolondja, Pipacs – Bácsatyai Gergely. Királyához illően népmesei. Balogh András várnagya egészíti ki a fontosabb szereplők sorát.
   Szent Martin zenéje olyan mint az egész előadás: eklektikus. Sokféle-fajta, semmi esetre sem az, amit lemezei alapján gondolhatnánk. Dallamai szépen alkalmazkodnak az adott jelenetekhez.
   A koreográfia (Demcsák Ottó) igyekszik pontosan leképezni minden hangulatot és kihasználni a meglehetősen behatárolt teret. A díszlet Pilínyi Márta munkája. Egyszerű, a letisztult mondavilághoz illő formák és színek. Moravetz Levente rendezőtől igényességet, kidolgozottságot szoktunk meg. Tetemes érdeme van most is abban, hogy a bemutató fenntartások mellett is sikeresnek mondható.

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások