1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Darabtemetéssel zárta a társulat az évadot - és a régi épületet. Sok-sok apró ötlet, váratlan fordulat követte egymást, bár egy részüket csak az vehette észre, aki látta már az előadást. Időnként alig tudták folytatni, annyira nevettek maguk is… Nem volt baj ez a kis móka, felszabadultság az évad végén. Az azonban kár, hogy az utolsó függöny után senki sem állt ki a közönség elé, két mondatra: Köszönjük, hogy itt voltak, ne feledkezzenek meg rólunk a jövőben sem! Most egy időre elbúcsúzunk az épülettől, de az új évadban, az átépítés alatti mostoha körülmények közt is szeretettel várjuk Önöket.
Semmiség, mégis kedves gesztus lett volna.
Friss hozzászólások
Archívum
