gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Volt egyszer... 2000

HELTAI JENŐ: A TÜNDÉRLAKI LÁNYOK

   Manapság igen aktuális újra az a gazdasági-társadalmi szituáció, amelyben „lehet” választani: tisztességesnek maradni vagy engedni ebből az egyébként tiszteletreméltó életfilozófiából, viszont jól (jobban) élni.  Az idei utolsó bemutató ezt a helyzetet elemzi, illetve az egyén szerepét benne, a döntés lehetőségeit, a határokat, az önfeláldozás és az önfeláldozás teremtette jólét elfogadásának lelki és erkölcsi kérdéseit.
   Az évad rendhagyó játékterű előadásai után szembetűnő a hagyományos színpad-nézőtér viszony és az előadás is visszatérés a hagyományos színjátszási stílushoz.-  és igenis szükség van az ilyen típusú, kicsit lassúbb tempójú, ráérősebb, "beszélgetős" estékre is. Mindemellett van némi csavar, legfőképp a harmadik felvonást tekintve, amelyik mind a rendezést (asztal alatt bújkálás), mind a színészi játékot (az inas – Rácz János, a szobalány – Nagy Adrienn) tekintve bohózati hatáselemeket tartalmaz, noha az alaphangulat egyáltalán nem ez.
Szegvári Menyhért rendezése tőle megszokott módon színvonalas.
   Nádasy Erika (Boriska) olyan széles skáláját mutatja érzelmeknek, szárnyaló, mégis szerényen háttérbe húzódó örömnek, majd csendes, de mély fájdalomnak, amire kevesen képesek. Kascsák Dóra fiatalon is érett a szerepben. Venczel Valentin bárója charme-os, nagystílű és kisfiús egyszerre. Tóth Levente gesztusrendszere, mimikája az „ismerős” költő-újságíróé. Tunyogi Péter tornatanára rendkívül pontos, szórakoztató, hol megértésre, hol megvetésre késztető jellemrajz. Nagy örömmel látjuk újra nagyobb szerepben Bessenyei Zsófiát. Vívódik ez az asszony anyai érzelmek, a gyermekéhez való tisztesség, s a jólét megtartásának már beléje ivódott kényszere közt. Tatár Gabi és Topolcsányi Laura nővér-alakjai közül előbbi nincs tisztában azzal, mit követ el, amikor leendő férje kívánságára hajlandó feláldozni kapcsolatát Boriskával, akinek pedig mindent köszönhetnek, utóbbi rideg, kemény nő, akit végső soron csak a saját boldogulása érdekel. Fekete Györgyi szintén elszegényedett, de magát munkával eltartó rokona kellemes pillanatokat szerez.
    Díszlet és jelmez: Csík György

*  Az utolsó előadáson a színház dolgozóival közösen a fellépő művészek meglepetésére kis ünneplést rendeztünk. Rózsaszirmok hullottak a színpadra (kapcsolódva a rózsák darab-béli szerepéhez). Megérdemelték, valódi értéket teremtettek!


 

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások