1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
- Csöpögős, unalmas, hazafiságról szóló előadást vártam, de kellemesen csalódtam.
- A könyv alapján épp ilyennek képzeltem a szereplőket.
- Egyetlen szóval: megérte!
- Az utcán megpillantottunk egy gyönyörűen megcsinált hajú kedves, fiatal nőt. Elkezdődött az előadás és felismertük a színészek között, de éppen egy gonosz figurát játszott. Elkeseredtünk.
- A díszletek és jelmezek látványosak voltak, a bécsi pompát jól meg lehetett különböztetni a Baradlay ház magyaros jellegétől. A színészek egyéniségei jól illettek szerepeikhez. Míg a regény aprólékos kidolgozású, a színpadon az események gyorsabban peregtek, a színhelyek gyakran változtak, így az előadás fordulatos, érdekes volt. Az azért mindenképp hasznos volt, hogy kötelező olvasmányként ismertem már a cselekményt. Így tudtam jól követni és megérteni a történteket.
- A háború zaját, füstöt, a nép kiáltását nagyon jól megkomponálták.
- Elcsábított engem ez az egész.
Friss hozzászólások
Archívum
