1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
„…Pest a fulladásig jóllakott gyönyörrel, bűnnel, étellel és itallal.” A műsorfüzet Krúdy-idézete foglalhatja össze a legfrappánsabban az estet. Egy életérzés és a hátterét adó társadalmi helyzet, a megélhetés tetszik, nem tetszik, adott lehetőségeivel. Gyönyör és csömör, a tehetetlenség és a tenni nem is akarás megmosolygása, megfricskázása. Előadva pedig mindez kedvesen, érzéssel…