A legfontosabb maga a játék és játszani szinte mindenhol lehet. Az elmúlt évadban is szü­Iettek emlékezetes, nagyszerű előadások, mégis nagyon vártuk hogy elkészüljön a Gárdonyi Géza Színház átépítése. A barokk Eger hangulatához illeszkedő  és az első itteni kőszínház homlokzatát megidéző külsőt kapott az épület.
   Lépjünk be!
   A névadó szobra átkerült az eddigivel ellentétes oldalra, onnan vigyázza az előcsarnok terét és nézi örömmel, hogy a közönség nemcsak nagy számban és szívesen jön az új színházba, hanem mintha az új környezethez alkalmazkodva elegánsabban, az alkalomhoz és a helyhez méltóbban is öltözködne.
   Első benyomásunk a sok tükör és a fény! Nem csak a tükrök tért tágító hatásának köszönhető ez, hanem a különleges, hálókból megkomponált félgömbökből alkotott világítótesteknek és a rejtett világításnak is. A belső terek színvilága egyébként sötétek és világosak ellentétére épül. A bejárattal szemben régi helyén találjuk a ruhatárat, de az is megújult. Balra helyezték el a pénztárat. A büfé nagyjából szintén a régi helyén van, de olyan ügyesen elhelyezve, hogy ez eszébe sem jutna a látogatónak. A régi, talponálló-szerű helyiség hatalmasat változott! Bárszékek, dohányzó és nem dohányzó rész, másfajta választék. Két hatalmas fekete-fehér fotó egésziti ki a látványt, az első egri színházról, a még fából épült Arénáról és az első kőszínházról. (Az előcsarnokban van még egy további alkotás, egy szintén a múltat idéző dombormű.)
   Beljebb kerülve az átriumba jutunk.  Kényelmes ülőkékkel, növényekkel ellátott remek hely az előadás előtti, szünet alatti társalgásra. Kisebb közönségtalálkozók megrendezésédre is ideális. Felettünk a szabad égre nyíló üvegtető, lábunk alatt padlófűtés. Az egyik falon nagyméretű fotók. Szépek, dekoratívak. De ugyan miért a velencei karneválon készült sorozat? Miért nem a színházhoz, az egri színjátszáshoz közelebb álló témát választottak? Régi előadások, nagy színészek, kellékek, jelmezek, tervek - meg­oldható lett volna... 
   A pénztár és a büfé közötti nagy ajtó felett ott a felirat: Stúdiószínház. A régi, emeleti helyiség ma balett- és próbaterem. Az új megnövekedett, variálhatóbb terekkel, jobb hangtechnikai és világítási lehetőségekkel rendelkezik. A megnövekedett tér egyéb­ként igaz a kiszolgáló részekre is, azokra, amellyekkel a közönség nem találkozik. Modern, ízléses arrafelé is minden.
   Ha elolvastuk már az aktuális szereposztást, elnézegettük a ruhatár felett a társulati tagok arcképét - színészek, színházvezetés, művészeti munkatársak, titkársági dolgozók -, akkor már hallatszik is a hívó: ,,Kedves közönségünk! Előadásunk szereplői köszöntik Önöket és kellemes estét kívánnak. Kérjük, foglalják el helyüket a nézőtéren! Az előadást tíz perc múlva elkezdjük.” A bevezető régi kedves dallam szerencsére megmaradt. Nem kell feltétlenül mindennek változnia. A nézőtérre lépve azt tapasztaljuk, hogy annak képe alapvetően nem változott. Új viszont a színpad íve, két eddig nem látott színpadi bejáróval – és újak, sokkal kényelmesebbek és más színűek a székek.
   De már kezdődik is az előadás!