1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
KELL-E MA KLASSZIKUSOKAT JÁTSZANI? POLÉMIA SZEREDNYEI BÉLÁVAL
A művész úr, az Anna Karenina (nagyon szeretem az előadást!) rendezője oda nyilatkozott az egri városi televízióban, hogy nem. Nem is várható el, hogy nehéz darabok egyáltalán színre kerüljenek. Csak ezek musical változatait kell adni, legalább szegény diákoknak sem kell elolvasni, elég ha azt megnézik…
Igen, menjenek a diákok színházba, de ne csak ezért, hogy e elkerülhessék az elolvasást! És NE csak a zenés változatból ismerjék és ismerhessék meg például a Tolsztoj regényt! Már csak azért sem, mert a kettő természetesen egyáltalán nem ugyanaz! És mi legyen azokkal a „nehéz” művekkel, amelyek elkerülték a megzenésítést? Többé talán ne is kerüljenek színre? Felejtsük is el a drámairodalom számtalan klasszikusát? Nagyon NEM szimpatikus ez a nézet. Nem szeretnénk, ha az egri színház ezt az utat követné – szerencsére nem is teszi.