gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Volt egyszer... 2000

BÜFÉ

A város legjobb kávéja         

   A város legjobb kávéja kapható talán a Gárdonyi Géza Színház új büféjében – igaz, az árát is megkérik. A kiszolgálók fiatalok, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Iskola tanulói. Nem egészen egyforma lelkesedéssel, de többnyire udvariasan végzik munkájukat. Van köztük, akit a színház világa mélyebben is érdekel, korábban is gyakran járt előadásokra, statisztált is már. Régi színházba járó embereknek azért kicsit hiányozik még az átépítés előtti időszakban megszokott két kedves hölgy. Annyit mindenképp érdemelnek, hogy legalább ezzel a két mondattal megemlékezzünk róluk.

Snassz kitelepülés…

    Az új büfé szorosan vett kiszolgáló része nagyjából olyan alapterületű mint a régi, de az átriummal még jelentősen meg is növekedett. Igaz, a pult valamivel rövidebb lett. Ezzel indokolják, hogy legújabban egy terítővel leterített asztalt állítanak az előcsarnok másik oldalán a Gárdonyi szobor elé, s ott is árusítanak. Elég pedig csak egyetlen pillantást vetni erre a megoldásra, s nyilvánvaló, mennyire nem illik az elegáns terekhez, mennyire úgy hat, mint valami vidéki, lepusztult kultúrház színvonala, mennyire snassz… Annyival azért nem rövidebb az a pult, de ha mégis gondot okoz, igenis a közönség szokjon inkább hozzá ahhoz, hogy aki már vásárolt, nem ácsoroghat középen, másokat is a pulthoz kell engednie! Van hová arrébb menni, van hová leülni, bárszékre, asztalokhoz. A színvonalból – abból nem kellene engedni!    

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások