1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Aki látta az eredeti helyszínen, annak van hiányérzete, természetesen, hiszen az előadást oda tervezték, s a változás kompromisszumokat követel. Mitsem von ez le azonban a művészi alakítások értékéből. A Piaf továbbra is nagy siker. „Amikor a lábunk előtt kuporogva énekelt, szerettem volna odabújni mellé és együtt sírni vele” – hallottam Nádasy Erika Piafjáról az egyik nézőtől. Van egy olyan jelenet, amelyben viszont ez a helyszín többet adott. A Padam éneklése közben Piaf a falra vetülő árnyékával pöröl, vitatkozik, bújik előle és mégis vállalja a szembenézést feje fölé tornyosuló múltjával. Nagyon nagy hatású kép.
Friss hozzászólások
Archívum
