1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Rossz volt a kedvünk, mert megnéztük persze így is több estén, hallgattuk a kedves dallamokat, de ami a játékot illeti, egészen furcsa, érthetetlen dolgokat láttunk. Mintha szándékosan önmaga paródiája felé akarták volna közelíteni az előadást. A közönség tetszésnyilvánítása legőszintébb a bárányokat adó gyermekek és a seprőnyélen lovagló boszorkány láttán volt...
Friss hozzászólások
Archívum
