1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
A színház homlokzatára kikerült a nemzeti mellé a megye és a város zászlója is. Jó. Csakhogy ezzel egyidejűleg az emeleti teraszt pedig lezárták. Nem lehet előadás előtt vagy szünetben kisétálni, nézelődni, friss levegőt szívni. Állítólag azért, nehogy valaki elvigye a zászlókat. Túl azon, hogy eleve sértő a feltételezés, hogy a színház közönsége zászlót fog lopni – de ha akadna is ilyen, miatta akkor most kollektív büntetés szenvedője minden néző -, felmerül a kérdés: komolyan gondolható-e, hogy nem fog feltűnni amint ekkora méretű zászlókat cipelve valaki megpróbál észrevétlenül kisurranni.
Friss hozzászólások
Archívum
