1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Baráth Zoltán volt Gyuri pincér a Liliomfiban, Micimackó, a tábori lelkész segédje a Svejkben és sorolhatnánk, de leginkább a Csárdáskirálynő egyik Bónija tűnik alkalmasnak, hogy emlékeztessünk arra az időszakra, amikor még a társulat tagja volt. Azután csak különféle rendezvényeken lépett fel, sokat szerepelt viszont külföldön. Most a Megyei Művelődési központban mutatta be önálló estjét. Örömmel láttuk ott egykori közvetlen kollégáit is. Összeállítása darabjait egy laza szálra fűzve kínált kellemes szórakozást, „békebeli” táncoskomikusként, humorral, könnyed eleganciával. Egyszerre nagyvilági és meghitt hangulattal. Úgy vonzott a színpad – énekelte a fináléban kicsit szomorkásan, de mégis életörömet sugározva.
Friss hozzászólások
Archívum
