gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Volt egyszer... 2001

ÁBRAHÁM-FÖLDES-HARMATH: VIKTÓRIA

   Szokatlan, váratlan dolgok sorozataként is jellemezhetnénk.
   Szokatlan a darab maga. A cselekrnénv egy hadifogoly táborban indul. Nem ez jutna   eszünkbe, operettre gondolván... (Később persze hagyományosnak mondható helyszínek is következnek.) Vá1tozatos a földrajza: Szentpétervár, Peking és egy kis magyar falu, Dorozsma.
   Meglepő megoldással a primadonna mellett két bonviván és őket kiegészítendő két szubrett és két táncoskomikus szerep is akad. Ennek köszönhető az is. Hogy bár a cselekmény a primadonna sorsa körül forog, mégsem olyan központi súlyú az alakja, mint más operettek esetében.
   Szokatlan, a műfaj hagyományait csak részben követő a muzsika. Az andalitó, elringató dallamok különös, lüktető ritmusokkal párosulnak, izgalmas és vonzó zenei világgá fonódva. Ábra­hám Pál mesterien teremt egyéget a már csak a rendkívül eltérő karakterű helyszínek által is megkövetelt változatosságon belül.
  Bényei Miklós (m.v.) díszleteiben játsszák az előadást. Jó a jelzésszerű és részletesen kidolgoztt elemek térkihasználása, illúzió keltése.
   Pilínyi Márta jelmezei nagyon szépek. Színvilágukkal, fromáikkal, anyagaikkal valóban gyönyörködtetnek, s (úgy gondolom) jól is hordhatók.
   Mint már oly sokszor, Csala Benedek (m.v.) vezényel. A műszak mellett a zenekar az, amely­nek munkájáról a kritikák sokszor nem vesznek tudomást, pedig ha hibázik, az a színészi munkára is rányomhatja bélyegét. Ők, s a korrepetitorok, Marik Erzsébet, Kalló Zsolt is megérdemelnek tehát mi­den elismerést és tisztele­tet a jól végzett munkáért.
    Dévényi Ildikó (m.v.) koreográfiája invenciózus. helyenként egészen káprá­zatos, láthatóan örömmel is táncolják.
  A címszerepben Szilágyi Olga. Mint mindig, egyenletes, magas színvo­nalú ének- és tánctudás, hi­teles jellemábrázolás. Meg­jelenésekor a legreményte­lenebb helyzetekben is élettel telik meg a színpad. Jelen esetben két férfi - egyikük a sors szeszélye folytán rég halottnak hitt - közül kell választania, s ezze1 egyszersmind a másik kettő sorsát is eldönti. A hála megkövetelte hűség és az érzelmek közti vívódás, felelősség nem könnyű teher. Sok mindent kell átél­nie, s számunkra átadnia, amíg - ahogyan az az operettekben azért általában mégiscsak lenni szokott - boldog lehet. John Webster nagykövet Kincses Károly (m.v.) Az események sodrában egyre inkább a sértett hiúság irányítja, de alapvető és meghatározó korrektsége megérteti vele, hogy az igazi szerelem fájó áldozatokra is képes. Nagyon szép első felvonás beli jelenete, amikor visszagondol az első találkozásra a bécsi bálon, s arcán tükröződik annak minden boldogsága. Viktória halottnak hitt régi kedvese, Koltaí László főhadnagy Vadász Zsolt. A szín­ház fiatal  bonvivánja szintén meggyőzően sokoldalú. Az Anna Ka­renina után most ismét új színekkel gazdagítja, hozza közel figuráját.  A főhadnagyot már megedzette az élet, de a keserűség nem uralkodott el rajta. Méltányosságban, nagylelkűségben, szeretetben is méltó  párja a nagykövetnek. Ott a­zonban mindez az érett férfi böLcsességének,  itt az ifjúság vonzásának e­rejével párosul. s mindkettő nagy érték. Többek között ezért is nehéz döntenie Viktóriának. s bizony nem egyértelmű, kit választ. Riquette Zám Andrea. Tűzrőlpattant magyar - eleinte elkényeztetett francia lányt majmoló - menyecske. Aki végigkísérte nagyobb feladatot jelentő szerepeiben az elmúlt években, tapasztalhatta a fejlődést. Éneklésével mindig csodálatot kelt a nézőkben. Az előadás egyik nagy meglepetése Jancsi szerepében Rácz János. Nem kapott még ilyen súlyú feladatot. Epizód-alakításaiban azonban igenis figyelmet keltett, például a Rómeo és Júliában, vagy a Piaf-ban. Most kirobbanó sikert arat és ez nem csak a hálás szerepnek, a szövegben lévő sok poénnak köszönhető, hanem annak a fantasztikusan kidolgozott, teljesen testhezálló figurának, amivel elénk áll. Mozgás, hanghor­dozás, arckifejezés mind remek és egyik sem konvencionális. Egri József - Miki, Viktória öccse az Anna Kareninában mutatkozott be Egerben. Ez most egész más karakter - hagyomá­nyos táncoskomikus szerep. És az előzőben megismert őszinte, mély érzésű ember mellett most egy nagyszerű humorú, életkedv­vel teli, a melódiát valóban élvezni tudó, könnyedén, magától értetődően táncoló egyéniséggel találkozunk. Partnere Ah Wong sze­repében Dér Gabriella, a másik nagy és igen-igen kellemes meglepetés. Ő sem kapott eddig ilyen lehetőséget, s most megkockáztatnám azt az állítást, hogy személyében egy újabb vérbeli szubrettet avatott a színház. Nem lehet nem érezni, mennyire élvezi, amit csinál és nem lehet nem észre venni, mennyire jól is áll neki ez a szerep! Szóljunk végül Balogh András kereskedőjéről, akit keserű humorral, fennsőséges öngúnnyal formál emlékezetesre! Nem alakításuk minősége, csak szerepük terjedelmének, a darab adta le­hetőségeknek korlátai azok, amiért csak a nevét említjük a követke­zőknek: Berzéki Krisztina, Kakó Zsolt, Podlovics Lajos, Tóth Levente. Közreműködnek még Csül­ög Judit, Jakó Beáta, Kascsák Dóra, Kovács Viktória, Nagy Adrienn, Nagy Lívia, Papp Gabriella, Sáfár Kata, Kalló Zsolt, Koncsos Gergely, Nagy Zoltán és a Lajtha László Néptánc Együttes tagjai. Az előadást Moravetz Levente rendezte.

* Kapcsolódó írás: "Zuper" (2002)

 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások