1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Az első felvonás végén hozzám fordul a meIlettem ülő úr, ekkor hangzik el a címben idézett szó. Így, idegenszerű kiejtéssel, de automatikusan magyarul reagálok: Tetszik? Nem érti, kérdezem hát angolul, s kis társalgás alakul ki. Németországból érkezett, s egyáltalán nem beszéli a nyelvünket. Ez annál is érdekesebb mert eddig is feltűnt nekem, mennyire élvezi az előadást. Mondom, hogy én is sokadszor nézem már meg. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy talán közelebbről is ismerős vagyok a színházban. Hát mitagadás, hál’ istennek... Átadnám-e a művészeknek gratulációját? Íme, megtettem.
Friss hozzászólások
Archívum
