Sokszor láttalak benneteket! Kuksit - Pintér Kristófot, aki a legtöbb bájjal, a legnagyobb természetességgel mond és énekel el minden szöveget, él minden szituációt, Mezei Bencét, akinek talán már egy picit könnyebb dolga volt, de nagyon ügyes. Szeplőst, Fekete Mártont, aki sokszor meglepett már bennün­ket korához képest érett tehetségével, akár az Egri Csillagok Gergőjére, akár a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijére gondolok, s most is öröm volt figyelni. Pintér Imrét, akinek a megformálásában a bemutatón talán még több volt a gyerekből (Mártonéban a korán, kényszerűen korán férfivé vált emberből), de hitelesen, szépen oldotta meg nem is könnyű feladatát. Szabó Tibort, akiben az fogott meg, hogy a nagyobbak közé tartozva sem szégyelli a sokadik előadáson sem kimutatni érzelmeit, meghatottságát, megrendülését. Áhítat és főhajtás - énekelitek - és bár bizonyára kaptatok sok dicsé­retet, én is szeretném elmondani Nektek, hogy sokszor felnőtteket megszégye­nítő fegyelmetek, odaadásotok minden elismerést megérdemel. Tudom azt is, hallottam róla, hogy nincs könnyű dolgotok közben az iskolában, s tudom, láttam is, hogy a színpadi fegyelmet csak úgy lehet kibírni, ha jelenésre várva tombolhattok egy kicsit. Sajnos eljön majd az a pillanat. amikor az előadás lekerül műsorról. Addig azonban biztosan Ti is minden alkalommal várjátok, hogy a felvonás kellős közepén egyszer csak kigyulladjanak a nézőtéri fények, leszaladhassatok a színpadról, körbevehessetek bennünket, úgy énekelhessétek azt a dalt. Bizonyára látszik rajtunk a meghatottság, mert visszatükröződik, amint tágra nyitott szemekkel, ámulva és szintén elérzékenyülve néztek bennünket, s azután boldog mosoly jelenik meg az arcotokon. Ügyesek és kedvesek vagytok, név szerint említettek és a többiek is mind, kivétel nélkül. Gratulálok Nektek!