Fotó: Gál Gábor

   Ritkaság az ilyen minden pillanatában egységben tartott, mind színészi játékban, mind rendezésben elbűvölő produkció, mint ami most megszületett a Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpadán. Bevallom, voltak előzetes fenntartásaim a mindössze három szereplős Broadway musical iránt, (igazából Off-Broadway, Larson már halott volt, amikor David Auburn drámaíró háromszereplős darabként, munkájában a multikulturalizmus, függőség és a homofóbia társadalmi kérdéseit is feszegetve felújította, 2001-ben hatalmas sikerrel bemutatta), de természetesen azért nyitottan vártam az előadást, s oda is lett minden előzetes kétségem.    
   Közeledik Jon 30. születésnapja, s ez egzisztenciális kérdések átgondolására készteti életéről, karrierjéről. Susannal, barátnőjével s Michaellel, barátjával való kapcsolatát sem hagyják érintetlenül töprengései. Amint a Jont játszó Török-Újhelyi Tamás megfogalmazta, saját magukra adoptálták a darabot, itt és most, amikor „a közösségi média megjelenésének köszönhetően egész életünket meghatározza a magunkat másokhoz való hasonlítgatás”, feldolgozva annak a generációnak a problémáit, akikkel „nem történt semmi rendhagyó, háború, éhínség vagy lázadások… Kényelemben nőttünk fel, mégis gyakran lebénít minket a félelem. Igazak ezek a félelmek, vagy csak a mi fejünkben léteznek? Miként érhetjük el, hogy ne a lemaradástól való rettegés határozza meg az életünket?”
   Témáját tekintve tehát korántsem könnyed, csupán csak szórakoztatni akaró Jonathan Larson önéletrajzi ihletésű kamaramusicalje (a szövegkönyvet, dalszövegeket és a zenét is ő írta).
   Többször történik utalás szövegben vagy dallamtöredékben Stephen Sondheim zeneszerzőre és szövegíróra, aki az amerikai zenés színház egyik legismertebb alakja. Említsük meg legalább a Company (Társaság) - 1970, az A Little Night Music (Egy nyári éj mosolya) – 1973 és a Sweeney Todd – 1979 című musicaleket, amelyekből az Egy nyári éj mosolya a közelünkben, a Miskolci Nemzeti Színházban is volt műsoron! Szövegkönyvei közül pedig említsük a West Side Storyt (megnézhettük Egerben is, a Líceum udvarán) vagy a Gypsyt, melyet Kanadában volt szerencsém látni. Larson szinte bálványozta a legendás Sondheim-et, leveleiben kért tőle visszajelzéseket, hatása nem meglepően mutatkozik hát munkáiban. A Tikk-takk… BUMM! zenéje néhol kicsit rockos, de alapvetően inkább ma is korszerű, hatásos musical melódiákra épül. A négy tagú zenekar élőben tolmácsolja, ezzel is nagyban hozzájárulva az előadás sikeréhez.
   Már az előkészületek során, az előzetes kommunikációból, a folyamatos hírverésből érezhető volt, mennyire fontos ez a produkció (az egyébként szintén nemrég 30 évessé vált) Török-Újhelyi Tamásnak, de az előadás bebizonyította, hogy Misurák Tündének és Radvánszki Szabolcsnak sem kevésbé. Három, teljesítményében tökéletesen egyenrangú partner lélegzik, gondolkodik, él a színpadon olyan (akárcsak pillanatnyi kihagyás nélküli) összhangban, amely – erre utaltam már a bevezető mondatban is – ritkaság. Tudom, hogy nagyon sokat foglalkoztak a darabbal a felkészülés és a próbák során, ennek vitán felül meg is lett az eredménye. Nem mellékesen sokat segíthetne ez az előadás olyan fiatalok rendszeres színházba járóvá nevelésében, akiket eddig elkerült ez a művészeti ág. Érdemes volna ezen elgondolkodni!
   A színpadon a korábban már említett közösségi médiát is markánsan megjelenítő rendezés magával sodorja a nézőt, de teret ad a gondolkodásnak, a szereplők sorsával való azonosulásnak.
   A darab befejezése végül nem mondja ki egyértelműen, csak sejteti, mi is lesz a szereplők további sorsa, de mégis inkább pozitív kicsengésű. A nézői élmény pedig egyértelműen az. Ezt az előadást maga Sondheim és a zenés színház más nagy alakjai is elismerően fogadnák.  
 

Szövegkönyv, zene és dalszövegek: Jonathan Larson
Forgatókönyv tanácsadó: David Auburn
Ésnek- és zenekari hangszerelés: Stephen Oremus

Jon: Török-Újhelyi Tamás
Susan: Misurák Tünde
Michael: Radvánszki Szabolcs

Zenei vezető: Nagy Zoltán
Koreográfus: Kelemen Dorottya
Rendezőasszisztens / Súgó / Ügyelő: Pethő Orsolya

Zenekar:
Gavrucza-Nagy László - gitár
Klem Dénes - dob
Nagy Zoltán / Báder Elemér - zongora
Takács Balázs - basszusgitár

Rendező: Bánovits Ottó