Friedrichstadt-Palast – emlékszem, olvastam valamikor budapesti vendégszereplésükről, majd 1973-ban, a berlini Világifjúsági Találkozón láttam néhány jelenetet előadásukban, de nem az épületükben, hanem nappal és szabadtéren, az Alexanderplatzon álló tévétorony lépcsőfeljáróján vonult le a tánckar. Mindeddig ennyi volt a kapcsolat, de mivel én szeretem a - régi értelemben vett (s szándékosan nem régimódit írok) – revüt, mindig is vágytam rá, hogy egyszer megnézhessem ezt a világhírű együttest. A „régi értelem” ugyan már csak részben igaz, a hagyományos elemeket beépítették egy nagyon mai, modern előadásba. Hozzám közelebb állnak a 20-as, 30-as évek revüi, ennek ellenére lenyűgöző volt a nagyjából kétszer egy órás produkció, az énekesek, a girl-ök, az akrobatikus mutatványok, a humoros elemek mai, sőt jövőbeli (sci-fi-szerű) keretbe illesztett, színes, magával ragadó világa. A Friedrichstadt-Palast nézőterén 1899 ülőhely van és nem volt egyetlen üresen maradt szék sem. Maga a színpad 2200 négyzetméter, valamint van további 700 négyzetméternyi tér, a főszínpad mellett oldalsó, első és hátsó színpadok, vizesmedence és dobogók – az előadásban valamennyi helyszín és a légtér is szerepet kap. „VIVID – Grand Show” és az alcím „A Celebration of Life”, azaz az élet ünnepe. Hatalmas szereplőgárda - egy-egy show-ban több mint 160 résztvevő lép fel, csaknem végig élő zenekari kísérettel -, fantasztikus színpadi technika, a legmagasabb színtű profizmus, de egyetlen pillanatra sem lehetett azt érezni, hogy csak rutinból és nem igazi lelkesedéssel és szívvel szórakoztatják a közönséget, ünneplik velünk együtt az életet.