1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Gárdonyi Géza születésének 160., halálának 100. évfordulójára Topolánszky Tamás társulatvezető élvonalbeli, prominens magyar koreográfusokat kért fel önálló táncetűdök készítésére az író Hosszúhajú veszedelem című novellafűzérének egy-egy gyöngyszeméből. 12 megrögzött agglegény felfedi a nagy titkot: miért nem nősültek meg! A magányos urak meséi várakozásunk ellenére a halálig őrzött első szerelem emlékét idézik fel: élettörténeteikben a szerelmeseknek rajtuk kívül álló okok miatt kellett elszakadniuk egymástól. Ez az érzelmi tartalom indította el a koreográfusok teremtő fantáziáját. Az egymáshoz társított tánckompozíciókból az évtizedeken át elfojtva parázsló fájdalom remegése, a be nem teljesedett szerelem örök szépsége sugárzik.
Friss hozzászólások
Archívum
