Mesél a súgólyuk. Arról az időről mesél – nosztalgia! –, amikor még a klasszikus súgólyuk volt divatban valamennyi színházban, elől, a színpad közepén. Lassacskán eltűnt és hol innen, hol onnan, valahol a takarásból súgnak. Megvolt pedig a kétségtelen előnye annak a régi megoldásnak, a súgó mindent látott a színpadon, s őt is látta mindenki, ha kellett – mert a színész is ember, megtörténhet, hogy valamit hirtelenjében elfeled –, akár még azt is megtehette, hogy „előrejátszotta” magát a lyukhoz, így könnyítve meg a probléma megoldását. Meglátva azért ezt súgólyukat, az is eszembe jutott, milyen kicsi! Nem lehet hatalmas, nem takarhatja az első sor közepén ülő nézők elől a látást, de mintha ez itt pedig az ellenkező véglet lenne. Hogy’ fér el vajon benne az előadás nélkülönözhetetlen, egyszerűen ott létével már biztonságot adó munkatársa?
   No, de sok idő nem volt ezen morfondírozni, felhangzott az egykori Táncdalfesztiválok szignálja, jelezve az előadás kezdetét és egyben korban is elhelyezve a cselekmény idejét (bár az elhangzó slágereknek csak kisebbik része volt ténylegesen a Táncdalfesztiválon megismert). Annak ellenére, hogy vannak az előadásban kedves, nosztalgikus slágerbetétek – melyekre a GG Tánc művészei táncolnak – azért mégsem nevezhetjük zenés játéknak, sokkal fajsúlyosabb és maradandóbb emlékű a szöveg és az a cselekmény, amelyre mondhatnánk akár azt is, hogy ilyen nincs az életben, de kérdem én, Shakespeare drámáinak cselekménye (Szentivánéji álom, hogy csak egyet említsek) a való életben talán elképzelhető? Egyáltalán nem baj, ha olyan előadás is van egy színház műsorán, ami talán nem nagy igényű, korszakos mű, viszont arra az estére kellemes szórakozást kínál – és ezt maradéktalanul teljesíti az Aranyrandrevú. A volt kedveseit egy estére meghívó színész, Perc Adorján szerepében vendégként Csernák Jánost láthatjuk. Neki a cselekmény során egy színház a színházban jelenetben történetesen Shakespearet, Lear királyt is van alkalma játszani, így az egri bemutatkozás bár vígjátékban történt, drámai képességeiből is ad ízelítőt. A szereplőgárda tagjai színes, mulatságos karaktereket formálnak, van happy end is, jó hangulatban hagyja el a közönség a színházat.  

Fotók: Gál Gábor

Perc Adorján: Csernák János m.v.
Selyem Natália: Saárossy Kinga (Jászai-díjas)
Kelemen Diána: Raikovich Viktória
Kopáros Döme: Tóth Levente
Bondorosi Ferdinánd: Tunyogi Péter
Palánki Vilma: Dér Gabi
Várnai Bea: Juhász Róza m.v.
Kamarás Zenóbia: Dimanopulu Afrodité
Forgács Mirella: Ivády Erika
Fehér Gyopárka: Babócsai Réka
Kelemen Gyula: Baráth Zoltán
Sárosi Kálmán: Lisztóczki Péter
Pálnagy Péter: Balogh András