Fotók: Gál Gábor

Évek óta tartó tendencia a Gárdonyi Géza Színházban, hogy az új évad nyitó darabja egy prózai előadás – hol fajsúlyosabb (Csehov: Sirály), hol könnyedebb (Csiky Gergely: A nagymama), azután már zenés produkciók következnek, operett, musical, zenés vígjáték, táncjáték… Az idén sincs ez másképp, bár az évadkezdő komédia, A házasságszerző (Thornton Wileder darabja) átmenetet képez, amennyiben énekes és táncos betétek is vannak benne. Ebből a műből született a Hello, Dolly! című musical, de az előadás nem annak zenéjét használja (gondolom, ennek eleve szerzői jogi oka volna), hanem alapvetően egy ötvenes évekbeli magyar sláger, Horváth Jenő - G. Dénes György szerzeménye, a Munka után, estefelé bukkan fel az előadás több pontján, persze (részben) más szöveggel. Engem ez meglepett, de végül is nem idegen az előadástól.
   Amely előadás egyébként – amint a nézőtéren is hallottam kifelé menet: „egész kedvesre sikerült”.
   Köszönhető ez elsősorban a címszerepet, Mrs. Dolly Levit adó Dimanopulu Afrodité bájának, humorának. Ahogyan ránk hunyorít-kacsint, abban benne van Dolly minden bölcsessége és kedves ravaszsága. Jó volna őt gyakrabban látni a színpadon. De kedvesen bolondoznak a többiek is, szerepük a legtöbb lehetőséget erre elsősorban a két „fiúnak” adja – Vandergelder alkalmazottjai, Török-Ujhelyi Tamás és Szőke Olivér, a két kalaposlánynak – Babócsai Réka és Nagy Barbara, de Baranyi Péter is mulatságos perceket szerez a közönségnek. Külön kiemelendő a humorvonal képviselői közül Vandergelder harmadik alkalmazottja. Tóth Levente figurája remek, lubickol a szerepben! Saárossy Kinga megjelenítésében Miss Flora Van Huysen alakjának komikuma abból ered, hogy a benne élő gyermek nemcsak megmaradt, de viselkedésében utat is tör magának. Raikovich Viktória (Vandelgelder unokahúga) és Kardos Kristóf (Ambrose Kemper, festőművész, a kedvese) a többiek között a komolyság megtestesítői, érthetően, hiszen igazi nagy tétje a darab elejétől a végéig számukra van az eseményeknek. Mármint Dollyn kívül, persze, de vele ellentétben ők felvértezetlenek, sokkal gyámoltalanabbak. Az epizódszerepekben Dér Gabit (ott is vannak erőteljesebben humoros pillanatok), Nagy Adriennt, Csathó Norbertet és Lisztóczki Pétert láthatja a közönség.
   Érdekes élmény volt számomra, hogy Székely László díszletét és Bodnár Enikő vidám jelmezeit még csak képeken látva, valami távolságot éreztem a kettő között, a színpadon azonban ennek már nyoma sem volt, harmonizáltak.
   Az előadást Blaskó Balázs rendezte, egy olyan ívet adva Thornton Wilder (akit egyébként Szerb Antal az amerikai újromantika legnagyobb tehetségének nevezett) hamisítatlan amerikai sztorijának, aminek felépülése során ha műfaji kategóriákban gondolkodunk, a színműtől a bohózatig jutunk el. Az első felvonás kalapszalon képétől kezdve, a második felvonáson át egyre inkább erősödik a bohózati jelleg, amit persze a helyzetkomikum nemcsak lehetővé tesz, de egyre jobban meg is követel, de nem egyszerűen csak erről van szó, egészen addig, amíg már-már egy fergeteges Feydeau bohózat hangulatáig jutunk el és sokat nevet a közönség.
   Gondolom, ezt az előadást érdemes lenne a színháznak többször műsorra tűzni bérletszünetben is.  

Horace Vandelgelder, kereskedő: Baranyi Péter
Mrs. Dolly Levi, elhunyt feleségének barátnője: Dimanopolu Afrodité
Miss Flora Van Huysen, elhunyt feleségének barátnője: Saárossy Kinga Jászai-díjas
Mrs. Irene Molloy, kalaposnő: Babócsai Réka
Minnie Fay, a segédje: Nagy Barbara
Malachi Stack, Vandergelder alakalmazottja: Tóth Levente
Cornelius Hackl, Vandergelder alakalmazottja: Török-Ujhelyi Tamás
Barnaby Tucker, Vandergelder alkalmazottja: Szőke Olivér
Ermengarde, Vandelgelder unokahúga: Raikovich Viktória
Ambrose Kemper, festőművész: Kardos Kristóf
Gertrúd, Vandelgelder házvezetőnője: Nagy Adrienn
Szakácsnő Miss Flora házában: Dér Gabi
August, pincér: Csathó Norbert
Bérkocsis: Lisztóczki Péter

Díszlet: Székely László Kossuth- és Jászai-díjas érdemes művész
Jelmez: Bodnár Enikő
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Rendező: Blaskó Balázs Jászai-díjas