Primadonna és bonviván, szubrett és táncoskomikus – az operettek hagyományos párosai. De nem úgy a Bástyasétány 77-nek, Eisemann Mihály - Baróti Géza - Dalos László művének, amelyben 3 páros van (sőt, eredetileg – az 1958-as egri bemutatón is – 6)!
  Első formájában rádióoperettként ismerhette meg a közönség, azután került színpadra. A Rádió nagyon sokáig játszotta önállóan is dalait, ma is mindenki ismeri legalább a Vén budai hársfákat, a címadó Bástyasétány 77-et.  
   Évek óta tervben volt már az egri bemutató, de a Covid, az energiaválság miatt halasztani kellett. A most látható változat operett helyett zenés vígjáték műfaji megjelöléssel szerepel a színlapon. Ezt két dolog magyarázza, az egyik a szövegkönyv átdolgozása – dramaturg Lőkös Ildikó, akinek korábbi egri éveiről  és    olvashatnak –, a másik a zene hagyományos operettmuzsikától eltérő hangszerelése, utóbbinak pedig valószínű oka szintén kettős lehet, az első az átdolgozott szövegkönyv, második nyilván az, hogy az operett megkívánta nagyzenekar sokkal költségesebb, illetve a kettő kölcsönhatása.

Fotók: Gál Gábor  

   Szokatlan egri színpadon ez a fajta és ilyen mértékű aktualizálás (ugyanakkor más színházakban bevett dolog). A mai egri közönségnek ez új. A tegnap esti bemutató alapján jól fogadták. A dramaturg, a darab rendezője és nyilván a szereplők is, hiszen jó próbafolyamatban, igazi közös munkában így természetes, sok kedves, humoros ötlettel gazdagították az előadás szövetét. Azét az előadásét, amelyből érződik, hogy valószínűleg mindenki számára szeretem-munka volt. Azért (is) jó színész a jó színész, hogy a közönség ne érezzen semmit abból, ha az előadás megszületése valamilyen okból nehéz, kedvetlen, letudandó volt, de ha az ellenkezője igaz, az biztosan meglátszik az eredményen. Ez történik itt is. Felszabadultan, láthatóan szívesen komédiázzák, éneklik és táncolják végig (Kovács Tímea stílusos jelmezeiben) az alapjában nem túl „izmos”, de kedves és szerethető történetet. Bal József rendezése pedig engedi, hogy így legyen, nem kényszerítve rájuk semmit, amit idegennek érezhetnének, viszont elfogadva mindent, ami beleillik a rendezői koncepcióba és hozzájárul ahhoz, hogy a produkció jókedvűen szülessen meg és úgy is élje a maga életét. Érdekes a befejezés. Az eredeti változatban a párok eljegyzése oldja meg a konfliktust, itt megjelenik egy Valaki nevű szereplő és azután… azután a szereplőknek és a közönségnek is el kell gondolkodnia ezen a Valakin és valamin – amit természetesen nem árulok el előre.
   Bíró Nóra díszlete izgalmas teret teremt mindehhez.  
   De térjünk vissza egy pillanatra az operettek hagyományos párosaihoz! Ha mégis ragaszkodnánk ehhez, akkor azt kellene megállapítanunk, hogy a „primadonna és bonviván” kettős, Anna (Fekete Patrícia egyetemi hallgató) és Péter (Török-Ujhelyi Tamás) mellett két „szubrett” van, Tini (Nagy Barbara) és Bözsi (Raikovich Viktória) és két „táncoskomikus”, Rudi (Csathó Norbert) és Ödön (Szőke Olivér).
   Fekete Patrícia és Török Tamás hagyományos operett előadásban is alkothatnák ezt a párost. Tamást láttuk is már többször bonviván szerepben. Különösen szépen énekli most a Neked elmondanám kezdetű dalt. Patrícia finom, kellemes jelenség a színpadon.
   Tini, Bözsi, Rudi és Ödön felszabadultan mókáznak mindvégig, egyenként is emlékezetes pillanatokkal, percekkel örvendeztetve meg a nézőket. Raikovich Viktória eleganciája a mókázás közben is megmarad. Nagy Barbara a pityókás jelenetben változatos színeket villant fel.    
   Szőke Olivér boldog vidámsága már a Házasságszerzőben is felkeltette a figyelmet. Csathó Norbert dobosa valóban életszerű karakter-összefoglaló.

   A párokon túli szereplőkről ugyanezt mondhatjuk Baráth Zoltán hivatalnokáról és Reiter Zoltán építkezési vállalkozójáról. Mindketten sok humort is visznek figurájukba. 

   Dimanopulu Afrodité jósnője végtelenül kedves, ellenállhatatlanul mulatságos!
   Két szereplője van a darabnak, akiknek nincs lehetősége olyasfajta bolondozásra, lubickolásra a humorban és vidámságban, mint a többieknek. Az egyik Vókó János (Török István professzor), az egyetlen, akinek szerepe szerinti alakjában szomorú, akár tragikus vonásokat fedezhetünk fel. Ő énekli egyébként az írás elején már említett A vén budai hársfák című dalt. A másik (Tunyogi Péter) a színlapon Valaki néven szereplő valaki…
   Az előadás zenei vezetője Nagy Zoltán, a dalok hangszerelője Farkas Antal. Igazán hangulatos, hatásos és a rendezéssel harmonizáló lett ez a munka. Sikere természetesen nem elhanyagoltan köszönhető a hangszerek megszólaltatóinak is! A táncok sikerében ugyanígy természetesen ott van a koreográfus, Topolánszky Tamás és a társkoreográfus Emődi Attila.     
   Végül – hogy említsek valami olyat is, amivel gondom volt – meg kell jegyeznem, hogy a dalok szövegét nem mindig lehet érteni…



   Mindent egybevetve kellemes estét ígér a Bástyasétány 77 mindenkinek, aki még nem látta, de ha valaki netán újra megnézi, akkor sem fog unatkozni. A decemberi programban látom, hogy ez lesz a szilveszteri előadás is. Jól illik az év utolsó napjának hangulatához! 

Török István: Vókó János
Anna: Fekete Patrícia e.h.
Tini: Nagy Barbara
Bözsi: Raikovich Viktória
Péter: Török-Ujhelyi Tamás
Rudi: Csathó Norbert
Ödön: Szőke Olivér
Patkó Lajos: Baráth Zoltán
Sasek: Reiter Zoltán
Elvira: Dimanopulu Afrodité
Valaki: Tunyogi Péter

Zenekar:

Ágoston Ottó, Báder Elemér, Barczi-Benett Edina, Gulyás László, Juhász András, Klem Dénes, Kovács Henrik, Takács Balázs

Díszlet: Bíró Nóra
Jelmez: Kovács Tímea
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Zenei vezető: Nagy Zoltán
Koreográfus: Topolánszky Tamás Harangozó-díjas, Érdemes művész
Társkoreográfus/asszisztens: Emődi Attila
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Rendező: Bal József