Fotók: Gál Gábor

„Békebeli” - használják az emberek a jelzőt, amikor valami vágyott, békés, nyugodt dologra, állapotra, hangulatra gondolnak. Nos, ilyen Békeffi István és Stella Adorján Janika című vígjátékának egri előadása. 
   És kedves, igazán kedves!
   A hangulat megteremtéséhez már az első pillanatban hozzájárul a látvány (díszlet – Engler  Imre, jelmez – Kovács Tímea), hiszen a szobában ott a feldíszített karácsonyfa, ez a mindenkor vágyott békebeliség mellett konkrétabb aktualitást is ad, karácsonyi ajándéknak tekinthetjük a Janikát, amelynek december 8-án volt a bemutatója. Frigyesi András rendezte, csakúgy, mint a 2018-as Illatszertárt (szerző László Miklós). Nem véletlen, hogy eszembe jutott az is, miközben ezt néztem, mert a kettő hangulatában mindenképp van valami közös, már csak azért is, mert az is karácsonykor játszódik, de még külsőségekben is, mindkettőben ott hull a díszlet háttérben a hó. Frigyesi András rendezése még a konfliktusok vagy éles vígjátéki helyzetek alatt is nyugalmat áraszt, amelyben érzi a néző, hogy nagyon azért nem kell izgulni, úgyis minden jól fog alakulni végül, másképp nem is lehetne.
   Az idei egri évadnak nem volt olyan produkciója – és a még hátralévők sem kivételek –, amely ne lett volna zenés. Még Thornton Wilder darabját, A házasságszerzőt is ilyen formában láthattuk. Én kedvelem a zenés színházat, zenés vígjátékot, operettet, musicalt egyaránt, de elgondolkodtató, mennyire szokik le az úgynevezett „a néző” a komoly prózai előadásokról, klasszikusokról, kortárs darabokról is, ha azt hosszú ideig nem kap. Ismerem az indoklást, a sok nehézség közepette kell a szórakozás, a színház bevételeihez pedig kell a teltházas előadás. Mégis remélem, előbb-utóbb azért vissza tudunk majd térni olyan műsorrendhez, amelyben a fentebb említett típusú produkciók is jelen vannak!
   Itt az első felvonásban hangzik el egy vidám dalbetét, majd a másodikban egy gyönyörű – talán: sanzon, Misurák Tünde és Nagy András emlékezetes duettje. Mindkettőt Nagy Zoltán komponálta, az első szövegét a rendező, a másodikét a darab szerzője írta. (Koreográfus: Emődi Attila.)
  Nadrágszerep (tehát férfiruhába öltözött színésznő szerep), Békeffi eredetileg felségének, Turay Idának írta a végig helyzetkomikumra alapozott darabot és benne Janika szerepét. Misurák Tünde kisfiúja magával ragadja a nézőt. Nagyon jól áll neki a figura. Pedagógus lévén sokakat ismertem, így mondhatom, sallangoktól mentesen, egyszerűen, mégis, vígjátéki keretek között hitelesen ábrázolja a szerepe szerint megjátszott kiskamaszt.
   A másik főszereplő, Nagy András pedig könnyed, elegáns és annak ellenére, hogy igencsak van rajta mit számonkérnie feleségének, rokonszenves.
   Kettőjük az egész cselekményen végigvonuló „harcához” vidáman, időnként bohózatba hajló eszközöket is használva asszisztálnak, hol megértően, hol ellenkezve a többiek, a színésznő szülei, Nagy Adrienn és Várhelyi Dénes, a színigazgató, Baranyi Péter, az öltöztetőnő, Dér Gabi, a színpadi szerző, Csathó Norbert és az amerikai menyasszony, Babócsai Réka.  (Villanásnyi szerepekben látjuk még Kardos Kristófot és Szőke Olivért.)
   Kedves ez az előadás írtam fentebb, s tegyük hozzá, a végén mindenki mosolyogva hagyja el a nézőteret. A békebeli hangulat megteremtése tehát mindenképp sikerült.

Polgár Gizi, színésznő: Misurák Tünde
Balla János, színpadi szerző: Nagy András
Malvin, öltöztetőnő: Dér Gabi
Polgár Elemér, Gizi édesapja: Várhelyi Dénes
Mariska, Gizi édesanyja: Nagy Adrienn
Adorján Géza, színigazgató: Baranyi Péter
Fenek Jenő, kezdő író: Csathó Norbert
Miss Betty Torday: Babócsai Réka
Korda Gábor, újságíró: Kardos Kristóf
Boy: Szőke Olivér

Díszlet: Engler Imre
Jelmez: Kovács Tímea
Dramaturg: Frigyesi András
Zenei vezető: Nagy Zoltán
Koreográfus: Emődi Attila
Ügyelő: Ujhelyi Réka
Súgó: Pethő Orsolya
Rendezőasszisztens: Ivády Erika