Kerek Dávid (Fotók: Gál Gábor)

Lassan három évtizede, hogy a Gárdonyi Géza Színház bemutatta A dzsungel könyve című musicalt. (Mégpedig nem a székhelyén, hanem Gyöngyösön. Volt egy időszak – talán csak egyetlen évad –, amikor több premiert is a megye más városában tartottak.) Nagy siker volt ott is, azután is, hogy bekerült az egri közönség elé. Akik gyermekként látták, ma talán már sajátjaikat hozták el az újabb bemutatóra, velük élték át az újabb nagy sikert.
   De kifejezetten gyermekmusical-e egyáltalán? A Vígszínház például „6 éven felüli gyermekek számára ajánlja”, de a kép, mint általában, ebben a kérdésben sem fekete-fehér. Mint ahogyan az eredeti mű olvasásakor, ebben az esetben is függ életkorunktól, tapasztalatainktól, mit, mennyit értünk meg belőle, viszünk magunkkal tovább. A dzsungel könyvét én először tényleg még nagyon gyermekként olvastam – s most, amikor ezt a mondatot fogalmazom is fel tudom idézni, mi fogott meg akkor leginkább. A színes mesevilág. Később újraolvasva természetesen már értettem, hogy a színes leírások, varázslatos képek mögött nagyon is komoly kérdésekről szól, a felnőtté válás időszakáról, annak örömeivel és bánatával, egymás megértéséről, elfogadásáról, szeretetről, elmúlásról és oly sok mindenről még.
   Az a valamikor régen megfogott mesevilág pedig azért tolult erősen a gondolataimba, mert a mostani egri előadás hasonlóan színes, vonzó! Tehát a nézőtérre most beülő gyermekek valami hasonló élményt kapnak, mint én akkor a könyvtől, csak most kevésbé a fantáziájuknak, mint inkább a látványvilágnak köszönhetően, ami az idősebbeket, felnőtteket viszont nem akadályozza abban, hogy a nagyon komoly mondanivalót is érezzék. (Egyébként, az előadás talán abban is segíthet kicsinek és nagynak, hogy elővegyék a könyvet, annak a világával, élményével is megismerkedjenek, ha még nem tették. Én ajánlom ezt!) Néhány erőteljes alakítást, erős perceket, ha valahogyan kiemelnénk, meglepően markánsan látszódna, mennyire átlépik a mesevilág határait, így, az előadás folyamában viszont – és ezt érdemként tudom be – nem ilyen azonnal feltűnő, hanem gondolkodásra késztet, érzelmeinkre hat.
   A látványvilág megteremtésében a képeskönyv hatású, kevés és viszonylag egyszerű (ugyanakkor mégis monumentális) elemekkel operáló, jól bejátszható teret teremtő díszlet, az adott figurák jellemvonásait (ez elsősorban az állatszereplőkre vonatkozik) összefoglaló, néhol karikírozó jelmezek és a smink is (különösen tetszett Sir Káné és Bagiráé), valamint a szó szerinti sokszínűség mellett nagy szerepe van az ötletgazdag világításnak is. 
   Maugli megformálásának feladatát Kerek Dávid egyetemi hallgatóra bízták. A fiatal művész tiszta beszéde és éneke, játéka, mozgáskultúrája (ami ez esetben különösen próbára volt téve!) igazolta, hogy nagyon jó választás volt!



Török-Ujhelyi Tamás

  Az olvasóknak eszébe juthat, hiszen megjelent a nyilvánosságban, hogy kezdetben Török-Ujhelyi Tamásra várt volna Maugli szerepe, majd közös megegyezéssel úgy döntöttek, ő Sir Kán, a tigris szerepét kapja. Nagy szerencsénkre. Nem azért, mert Mauglival ne tudott volna megbirkózni, hanem mert ez a Sir Kán az előadás egyik legerősebb alakítása. Látszik, hogy nagy gonddal formálta, dolgozta ki minden apró mozzanatát, arcrezdülését, mozgását, hatása alól nem lehet kibújni, így aztán – bár ez paradoxon –, hiába negatív és ellenszenves szereplő, Mauglinak és Akelának, Maugli védelmezőjének örök és halálos ellensége, élvezettel nézzük.



Reiter Zoltán

  Akela – Reiter Zoltán. Sallangoktól mentes, „férfias” (az idézőjel csak annak szól, hogy farkasról volna igazából szó), szimpátiát keltő.

Misurák Tünde

  Maugli másik pártfogója, Bagira, a fekete párduc – a regényben eredetileg (ez kiderül az angol nyelvben akkor is, ha nincs explicit kimondva) hímnemű, itt (és a vígszínházi előadásban is, a korábbi egriben is) nőstény. Misurák Tünde hitelesen jeleníti meg az anyai ösztönöket, az aggodalmat, féltést, különösen szép a búcsúdal, ami után örökre elválnak útjaik.
 

Dinamopulu Afrodité

  A házasságszerző és a Bástyasétány 77 (mindkettőről írtam) után most is nagyon jó Dimanopulu Afrodité – Ká, a kígyó.

Rácz János

  A komikusi eszköztárt okosan használva teremt eredeti és hátborzongatóságában is szórakoztató figurát Rácz János – Csil, a keselyű.
   A többi szereplő is odaadással vesz részt a sokakat, valamint tánckart (nagyon jók!) is felvonultató látványos előadás kívánt összhangjának és a rendező által nagyon jó érzékkel megtervezett hatásának elérésében.  

Szereposztás és színlap:

Az eredeti színpadi változat kialakításában közreműködött: Hegedűs D. Géza és Radnóti Zsuzsa (a musical Rudyard Kipling azonos című könyvén alapul).

A musical a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével kerül bemutatásra.

Maugli: Kerek Dávid e.h.
Akela: Reiter Zoltán
Bagira: Misurák Tünde
Csil: Rácz János
Balu: Balogh András
Sir Kán: Török-Ujhelyi Tamás
Ká: Dimanopulu Afrodité
Buldeó: Nagy András
Túna: Magyar Jázmin Őzike

Valamint: Csathó Norbert, Raikovich Viktória, Szőke Olivér

A GG Tánc Eger táncosai: Emődi Attila, Anna Manetti, Marilaura Savino, Varga Dániel, Plita Márk, Federica Usalti, Winkelmayer Zsófia, Hung-Ming Pan, Ellenbacher Kamilla

A gyermekszereplők: Barta Éva, Csőke Jázmin, Dovák Csoma, Estók Erika, Harangozó Gréta, Huszár Petra Hanna, Jancsó Bátor Dániel, Jancsó Károly Benedek, Kelemen Veronika, Nagy Zsolt László, Susi Eszter, Tóth Flóra, Tóth Zsombor Patrik

Díszlet: Bal József
Jelmez: Bíró Nóra
Szcenika: Engler Imre
Zenei vezető: Nagy Zoltán
Koreográfus: Topolánszky Tamás Harangozó-díjas, érdemes művész
Ügyelő: Hódosi Ildikó
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita

Rendező: Bal József