1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
Természetesen az előadás a legfontosabb, s azzal nem is volt semmi gond, a Csörgess meg! közönsége végig kacagott ma is a két felvonás alatt, jól érezték magukat.
De miért kell a néhány napja bevezetett újítással előtte bosszúságot okozni? Arról beszélek, hogy a nézőtéri bejáratok közül mindkét oldalon csak az egyiket nyitják ki. A közönség nagyobb része elindult az első hívó felhangzásakor: „Kérjük foglalják el helyeiket a nézőtéren! Az előadást tíz perc múlva elkezdjük.” Mégis, már „az előadást azonnal elkezdjük”, szólt, amikor még mindig a szűk oldalfolyosókon végig, faltól-falig szorongva kellett araszolniuk. Ráadásul még a világítást is lekapcsolták – bár azt hallottam, ez talán véletlen volt -, a félhomályban még idegesítőbb volt az egész.
Persze nem fogják emiatt tömegesen bombázni reklamációkkal vagy a honlapjuk vendégkönyvébe írt bejegyzésekkel a színházat nézői, de nem azért, mert elégedettek ezzel az új renddel is... A nézőknek ez a "beléptetés" nem jó, annyi bizonyos és egyáltalán nem méltó a hely szelleméhez. Akkor mégis miért és kinek jó?
(Egyébként lehet még továbbfejleszteni is... mi lenne, ha csak az egyik oldalon nyitnának ki egyetlen ajtót?)
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
