gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

CSÓKOS ASSZONY 1958 - 1989 - 2012 - MÁSODIK RÉSZ

2012.10.08. 18:34

  A 2012/2013-as évad nyitóbemutatója a Gárdonyi Géza Színházban Zerkovitz Béla – Szilágyi László Csókos asszony című operettje. A darab Eger színházában - önálló egri társulat előadásában - harmadízben kerül színpadra.

MÁSODIK RÉSZ - 1989

ELSŐ RÉSZ - 1958: 
olvasható.

  1989-ben mutatta be másodszor a Gárdonyi Géza Színház a Csókos asszonyt, Katóka szerepében Dimanopulu Afroditével. Olvassunk bele közösen a korabeli kritikába!

Népújság, 1989. december 8., péntek

Egy előadás, amelyet azért a közönség szeret

 Pontosan elemezhető, hogy a 45 után születettek generációja miért áll hadilábon ezzel az ártatlan, könnyűzenei műfajjal, az operettel.  Az elmúlt évtizedekben ugyanis divat volt fanyalogni felette, vagy éppen elandalodni dallamain úgy titokban, szégyenkezve. Vagy – és ezek voltak kevesebben – szembeszállva az előítéletekkel harcosan kiálltak mellette. …… Megvan tehát az oka, hogy miért fogadjuk még ma is előítélettel azt a színházi műsortervet, amely operettet hirdet. Hiszen már eleve az igényeknek s gazdasági kényszernek tett engedményként értékeljük. S ezek után már nagyon-nagyon jónak kell lennie a produkciónak ahhoz, hogy elfogadjuk.

 

  Egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy „könnyűcske”  műfajba csöppentem bele. Amikor főiskolás voltam, a Vígszínházban éppen akkor mutatták be a Csókos asszonyt, Pápai Erikával, Kaszás Attilával, Igó Évával, Méhes Lászlóval. Nagyon nagy siker volt – nem lehetett jegyet kapni. Én sajnos nem láttam, de közös hangképző tanárunk – Sőtér Magda - volt Kaszás Attilával és így a dalokat már ismertem. Tudtam, milyen  fantasztikus slágerek vannak benne.
                                  
Videó az előadásból
!

Egyáltalán nem éreztem azt, hogy zsenánt lenne a  primadonnáját eljátszani. Örültem a feladatnak. Nagyszerű szereposztás volt az itteni. Olyan kollégákkal, akik már az előző évben nagyon közel kerültek a szívemhez, jól tudtunk együtt dolgozni. 
   Minden darab lényege a jó szereposztás, a megfelelő emberek – csak az operett még azt is megköveteli, hogy a prózai jeleneteken kívül nagyon jól kell tudni énekelni és táncolni, ha az ember igazán jól akarja csinálni – és csak úgy érdemes! Ezért gondolom, hogy ez a műfaj nagyon nehéz (minden zenés műfaj egyébként). Sokkal több energiát követel. Ami nagyon jó… én nagyon szeretem az ilyen kihívásokat, amelyek egy másfajta koncentrációt idéznek elő a színészben.


NÉPÚJSÁG …Kell-e nekünk itt Egerben a Csókos asszony? Mit akar elérni ezzel a Gárdonyi Géza Színház?........ezzel a gondolattal ültem be, nem tudván szabadulni egyelőre az előítéletektől, mégis nyitottan és jó szívvel, mert az egri színészek vállalkozásában a jó szándékot, az önfeledt és ötletes szórakoztatás igényét véltem felfedezni……..A dolog showja a jól kiaknázható helyzetkomikumban és a tehetségesen megfogható karakterekben van, no és a fülbemászó dallamokban, melynek legtöbbje – önállóan is – mámorosan dúdolható slágerré lett az évtizedek folyamán. Ez utóbbi miatt – úgy hiszem – kulcskérdés a szereposztás, mert ezt a portékát jól eladni csak briliáns ének- és tánctudású művészekkel lehet.
   Az egri bemutatón megmutatkozott még egy igen helyes törekvés: a díszletekkel, jelmezekkel s a színészi játék kellő mértéktartásával a színpadra varázsolni valamit a századelő szecessziós, polgári világából. Ha úgy tetszik, nosztalgiázni azokról a „szép békeidőkről”. A meghívott vendégként rendező Éry-Kovács András szándékát értettük és érzékelhettük, mert Lőkös Ildikó dramaturggal, a díszlet- és jelmeztervező Pilinyi Mártával  együttműködve megfelelően közelített a darabhoz. S ezzel sikerült elkerülni a konvencionális megjelenítés buktatóit. Ami a rendezés részleteit illeti, már nem tűnt ilyen egységesnek az előadás. Minden mértéktartó szándék ellenére néhány táncos jelentben (ilyen a Tarpataky báró otthonában előadott orfeumműsor) – a produkció átbillen a jó ízlés határán……..
   Ami a színészvezetést illeti, a végeredményből felfedezhetetlen, hogy ki irányított kicsodát. Vannak remekbe szabott kettősök, felejthetetlen, táncos replikák. Dimanopulu Afrodité és Megyeri Zoltán közös jelenete vagy Bókai MáriaM. Horváth József együttes fellépése is ilyen. A szereposztással egyet lehet érteni. Sikerült bebizonyítaniuk az egrieknek, hogy van létjogosultsága a zenés daraboknak ebben a városban, hiszen a társulatban igen sok szép hangú, jó humorú, sokoldalú művész van, s vétek lenne parlagon hagyni ezeket a tartalékokat. Csendes László például  kulturált énekével és charmos eleganciájával egy csapásra meghódította a női szíveket. A Van a Bajza utca sarkán… kezdetű sláger hallatán eszünkbe sem jutott más (korábbi) előadókra gondolni.
   Katóka (Dimanopulu Afrodité) remek primadonna!  A jelmezekben gyönyörű, szépen énekel, jól táncol, és bírja szusszal mindvégig. Nem kis részben múlott rajta, hogy a Csókos asszonyt végül is elfogadta a közönség. Szatmári György komikus hajlamairól, a műfajhoz való affinitásáról már korábban is volt alkalmunk meggyőződni.  (A premieren ő játszott, bár Dorozsmay Pista figuráját Czvetkó Sándornak is kiosztották.) Jó most is, sokat mókázik, otthonosan mozog (hátha még igazából tudna zongorázni is), mégis partnernőjével való viszonya nem látszik olyan összeszokottnak, mint a Dimanopulu-Megyeri kettősé. Megyeri Zoltánra „rászabták” Ibolya Ede figuráját (a másik szereposztásban Faraghó András játssza), s talán az előadás egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtja. (Kár, hogy ”levetkeztetik”.) 

Rica Maca (Saárossy Kinga) Temperamentumos szubrett  (a szereposztásban Kéner Gabriella a párja), s jó partner. Neki jut a feladat, hogy emlékezetünkbe idézze az Éjjel az omnibusz kezdetén… kezdetű örökzöldet – igen hatásosan.  Kubanek hentesként M. Horváth József megint csak „hozza saját formáját”. Lehet őt szeretni, lehet elutasítani, de azért titokban mindenki készül „magánszámaira”. Ezt a karaktert is felépítette. Bókai Mária kedélyes tudálékosságával a szöveg-adta gageket kiaknázza a kellő pillanatban s zenei adottságait ismét kamatoztathatja.

  

  Jozsót (M. Horváth József) szerintem senki nem utasította el. A közönség szerette, nekünk pedig példát adott, ahogyan szívvel-lélekkel játszott. Bókai Mária zenei képzettsége, eleganciája itt is megmutatkozott. Megyeri Zolival ismertük egymást már a főiskoláról, ő felettem járt. Jó volt vele játszani. Az pedig a rendező számára is jó, ha hamar megtalálják a darab szereplői a közös hangot. Megkönnyíti a munkát. A partneremmel, Szatmári Györggyel is nagyon hamar megtaláltuk. Szerelmespárt alakítottunk, amelyben a fiú egy bohém, laza kis zeneszerző, aki zálogba adta a jegygyűrűt, meghiúsult az eljegyzés. Ehhez a lumpen magatartáshoz képest ő eleinte nagyon finoman bánt velem, mint a hímes tojással, vagy mint egy porcelánbabával, hogy el ne törjön. Nem szabadult el a „pokol”, s én szerettem volna kicsit kimozdítani, kicsikarni valami csattanósabbat, mígnem a csattanást magam okoztam, mert egy próbán provokáltam, pofon vágtam. Nem tudtam, hogy feszüljünk egymásnak, nem beszéltük meg, nem tudtam a váratlan dologra mit fog lépni. Nagyon meglepődött, de nem haragudott meg érte, sőt a jelenet benne is maradt az előadásban. (Czvetkó Sándorral - a másik szereposztásban - pedig azért volt teljesen más játszani, mert vele osztálytársak voltunk, az egy pajtási viszony volt.) Gyurival ez volt itt a mi egyetlen nagy közös munkánk, mert az utána következő évadtól elszerződött Egerből. De azon a nyáron még a Szépasszony-völgyben megrendezte az Imádok férjhez menni című zenés vígjátékot. Amikor később Nyíregyházán vendégként énekeltem a János vitézben Iluskát, akkor ő volt János vitéz. Örültem, hogy ott újra találkoztunk.

NÉPÚJSÁG Népes a szereplőgárda! Kiss László kenetteljes és tekintélyes főkomornyikja, Olgyai Magda rikítóan negédes de kedvesen ostoba bárónője, Réti Árpád tisztességes házmestere színes epizódok e kavalkádban. Az előkelő társasági figurák alakítói közül feltűnően jobb a Mikula Sándoré (Hupszi báró), Ricsi grófot Ittes József, Beleznay bárót Bicskei Kiss László játssza. Ramazéder vendéglőst Győrvári János, a rendőrt Németh László, Marcsát, a szolgálólányt Urbán Andrea, a szomszédasszonyt Miklós Márta alakítja. Horváth Ferenc bumfordi henteslegénye kellőképp naturalista. Török Katalin a virágáruslány, Szőllősi Hajnalka a cigánylány. A tömegjelenetek szereplői is jócskán kaptak feladatot. Feltűnő, hogy a fiatal gárda mekkora lelkesedéssel veti bele magát a játékba.

   Mindezek alapján úgy látszott, az egyenetlenségek ellenére is elfogadta, szerette már az első előadást is a publikum, mely érdemben nem kis része van az egri szimfonikusoknak. (A zenekart  felváltva vezényli Nagy Árpád és Nádor László.)
 

  

  Kellett-e akkor Egerben a Csókos asszony? Szerintem igen. A nézők nagyon gyorsan megadták rá a választ. Nem is gondoltam volna, hiszen az volt az első operett szerepem – a főiskolán csak musicaleket énekeltem –, pótszékes telt ház volt minden este! Őrjöngött a közönség. Élő zenekar volt. Nem egyszer – kétszer, háromszor kellett újrázni számokat, akár nekem, akár a szubrettnek, a táncos-komikusnak - annyira nem akartak leengedni minket. Íratlan operett szabály, hogy a nagy táncoknak mindig kell legyen egy ismétlése, ha  a közönség annyira akarja látni, akkor bizony azt még egyszer le kell táncolni. Így is tanultuk a koreográfiát, ismétléssel egy bizonyos zenerésztől. Úgyhogy nagyon sokszor hosszabb volt az előadás… Az én dalaim a cselekményből adódóan kevésbé könnyedek, vidámak voltak, ezért a rendező változtatott a megszokott renden és az egyik nagy slágert, a Gyere, te nímand-ot én énekeltem (* a 2012-es előadásból ez a dal kimaradt - J.F.).
   Nádor László, a Szolnokról jött karmester vezényelt. Rendkívül segítőkész és nagyon jó szakember. Ma, amikor sokszor mikroportok segítségével érkezik a hang a nézőtérre, talán nehéz is elképzelni, milyen egy nagyzenekart áténekelni. Kondícióban kell lenni nyilván a hangnak is!
Óriási varázsa van az élő nagyzenekarnak. Fantasztikus élmény, nem csak a közönségnek, amikor meghajol a karmester és megszólal a nyitány, nekünk is teljesen más érzés, hogy hallom az öltözőmben hogy már szól… és a zenés bejövetel… A hangulata csodálatos. Egészen más érzés úgy énekelni, hogy ez szól alatta,  mintha ugyanazt hallom a hangfalakból, bármilyen jó is a hangszerelés. Az sem mindegy, hogy közvetlen kontaktusunk van a zenekarral. Amikor előre felvett alapra énekelünk, ha kihagyok egy szótagot, rosszul fogom meg a hangot vagy bármi történik, nem lehet korrigálni. De egy zenekar, egy jó karmester abban a pillanatban „leveszi”, hol van a baj és tud a színésznek segíteni, visszamehet a zenekar, ismételhet a kellő ponttól. Ez sokkal élőbb ebből a szempontból is, a nézők számára pedig egyértelműen!


NÉPÚJSÁG  Társulatépítő és közönséghódító ez a produkció, s egy estére kellemes szórakozás. Az egri színháznak nem több és nem is kevesebb a célja ennél.

   Kell-e nekünk a Csókos asszony?  Távlatokban bizonyára könnyebb lesz megítélni, s töprengeni azon is: merre tart az egri színház?
       
                                                                               Jámbor Ildikó

   J.F.: Magam mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy készülve erre a beszélgetésre ismét megnéztem az előadás felvételét és lemértem: negyedóránál tovább zúgott a taps a végén, s újra és újra ki kellett jönniük a szereplőknek meghajolni még a már rég leereszett vasfüggöny kis ajtajában is...


* Facebook hozzászólások:
- ebben a darabban statiszta voltam :) !! kamu nagybőgős... a zenekari árokból szólt a "valódi" zene:))  M. Horváth Józsi bá zseni volt...
- Valóban Jozsó akkortájt a G.G. Színház zsenije volt , bármiben játszott ha kijött a színpadra nyílt színi taps fogadta ! A Bajza utca sarkán meg volt egy Palota ahol a sármos Csendes László művész Úr játszotta a bonvivánt a Csókos Asszonyban Őt se felejtsük el el azért, a Bókai Mariról nem is beszélve, ahogy énekelt , olyan volt a hangja mintha simogatnák az embert , felejthetetlen volt és a többi fiatal színész, akik akkortájt kerültek ki az akkor még Színművészeti Főiskoláról , ma már Egyetem, és a zöm elkerült Egerből az ország különböző pontjaira ! Fölemelő érzés volt akkor művész-büfésnek lenni !
- 89-ben 16 évesen 3-szor néztem meg ezt az előadást! Imádtam és azóta is a kedvencem még dvd-n is megvan! Imádommmm!!! Miklós Sylvia
- Imádtam ezt a darabot is! Akkoriban bérletem volt, szinte minden színdarabot láttam! Szécsi Anna
- 1989-dolgoztam az előadásban, mint díszítő és világosító, ráadásul függönyös is voltam, Robi bácsi ügyelő pultja fölött. Kézzel kellett széthúzni, mivel nem volt még akkoriban elektromos hajtásra szerelve. Tekertem mint állat... Király volt! Lukács Attila

 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
1 hozzászólás
2012.10.13. 19:05
Réka

Igazán érdekes visszaolvasni, hogy kik által került már színpadra a magyar operettirodalom egyik legszebb darabja, a Csókos asszony. Azonban nagyon kíváncsi lennék - és szerintem minden egri színházbarát- egy hasonló összefoglalóra (esetleg interjúkra) a mostani szereplőgárdáról. Szerintem méltóak az elődjeikhez. Kellemes színházlátogatást mindenkinek!


Válasz:

Kedves Réka! Amint a beszélgetés címében olvashatta: CSÓKOS ASSZONY 1958 - 1989 - 2012 - MÁSODIK RÉSZ
Tehát lesz 3. rész is, a mostani előadásról...

Üdvözlettel: J.F.

 

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások