gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló
Archívum - 2014.

SZÍNHÁZI VILÁGNAP 2014

2014.03.27. 00:04

 1962 óta ünnepeljük a Színházi Világnapot. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadán. Idén Brett Bailey dél-afrikai drámaíró, díszlettervező, rendező fogalmazta meg gondolatait. Az 1967-ben született művész a hagyományos dramaturgiát szétrobbantó darabjaiban, előadásaiban a posztkoloniális világ kérdéseit feszegeti.

Brett Bailey színházi világnapi üzenete 2014. március 27-re

  Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme.
   Kis falvakban a fák tövében, a nagyvárosok rafinált színpadán, az iskola előcsarnokában, mezőn, templomban; nyomortelepen, köztéren, szabadidő központban és belvárosi alagsorban gyűlnek össze az emberek, hogy elmerüljenek abban a tiszavirág életű színházi világban, amelyet teljes létünkkel, lélegzetünkkel és hangunkkal teremtünk meg, hogy kifejezzük emberi mivoltunk bonyolultságát, sokféleségét, sebezhetőségét.
  Összegyűlünk, hogy sírjunk és emlékezzünk, nevessünk és elmerengjünk, hogy tanuljunk, állítsunk és elképzeljünk valamit. Hogy elgyönyörködjünk a technikai tudáson, hogy megjelenítsük az Isteneket. Hogy visszafojtott lélegzettel figyeljük, azt, hogy mindannyian mennyire nyitottak vagyunk a szépre, az együttérzésre és a szörnyűségre. Hogy feltöltődjünk és erősebbek legyünk. Hogy ünnepeljük a különböző kultúrák gazdagságát és szertefoszlassuk a bennünket elválasztó határokat.
 Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Az előadás közösségből születik, és különböző hagyományok maszkjait és jelmezeit ölti magára. Az előadás felhasználja a nyelvet, a ritmust, a gesztusokat, és megtisztítja az utat közöttünk.
 Mi művészek, akik ezzel az ősi Szellemmel dolgozunk, arra ítéltettünk, hogy szívünkön, gondolatainkon és testünkön átszűrve feltárjuk a valóságot a maga mindennapiságában és fénylő titokzatosságában.
 Egy olyan korban, amelyben sok millió ember a túlélésért küzd, elnyomó rendszerektől és a kizsákmányoló kapitalizmustól szenved, menekül a konfliktusok és a nehézségek elől, egy olyan korban, amelyben magánéletünket behálózzák a titkosszolgálatok, és tolakodó kormányok cenzúrázzák minden szavunkat; egy olyan korban, amelyben erdőket irtanak ki, fajokat végeznek ki, és óceánokat szennyeznek: mi az, amiről beszélnünk kell?
 Ebben az egyenlőtlen világban, amelyben a legfőbb hatalom birtokosai arról akarnak meggyőzni minket, hogy létezik egyetlen nemzet, egyetlen faj, egyetlen nem, egyetlen szexuális preferencia, egyetlen vallás, egyetlen ideológia, egyetlen kultúra, amely felsőbbrendű az összes többinél, védhető-e az a gondolat, mely szerint a művészetek és a politika szétválasztható?
  Mi, az arénák és színpadok művészei, vajon alávetjük-e magunkat a piac kilúgozott igényeinek, vagy élünk a hatalmunkkal, megnyitjuk az emberek szívét és gondolkodását, magunk köré gyűjtjük és lelkesítjük, elvarázsoljuk, megvilágosítjuk őket, és a reményre, az őszinte együttműködésre épülő világot teremtünk?

                                                          Forrás: ITI Magyar Központ

 

JÁSZAI-DÍJ

2014.03.14. 13:46

   Holnapi nemzeti ünnepnk alkalmából Jászai-díjat kapott Blaskó Balázs, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója, rendezője.
 

TITKOS KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ...

2014.03.14. 00:22

   A pillangók szabadok. Ez az előadás ment az este a színház Stúdiójában. Utána beszélgetés, közönségtalálkozó. Nagyon szívesen részt vettem volna rajta, valószínűleg hozzászólással is. Buszhoz sem kellett rohannom, jó egy órám volt még az indulásig. Csakhogy. Vége lett az előadásnak, én - igaz, az elsők között - vettem a kabátom és eljöttem. Mivel semmi jel nem utalt erre a találkozóra. Sehol sem láttam kiírva, nem mondta senki sem az előadás előtt a nézőknek, sem a szünetben, sem a végén nem jelentették be. Csak azután hallottam róla, amikor már itthon voltam. "Nagyszerű!"
 

TELEVÍZIÓ - LILIOMFI

2014.03.08. 15:40

  Az Agria Játékszín 1983-as előadása az M3 műsorán, 2014.03.10-én, hétfőn, 19.35-től!
 

KÖNYV?

2014.03.02. 20:35

   Olvasom a hozzászólást, hogy a Színháztörténeti sorozat "érdekes és értékes információit" érdemes lenne majd a végén akár könyv alakban is megjelentetni. Pár napon belül másodszor merült ez fel és örülök ennek, de bevallom, nekem magamnak is eszembe jutott már - bár fogalmam sincs, hogyan valósulhatna meg. Mindenesetre egyelőre a sorozat 2. évada fut, de már most jelezhetem, hogy következik még 3. évad is. J.F.
 

EDITH PIAF - MILOVAT K SMRTI

2014.01.04. 19:18

   Karácsony előtt otthon töltöttem egy hetet, Prágában. Végre sikerült megnéznem a Divadlo Radka Brzobohatého előadását, amelyet már évek óta szerettem volna. Edith Piaf - Milovat k smrti (Halálig szeretni). Az előadás alapján készült CD már régen birtokomban van, de úgy alakult, hogy amikor ott voltam, éppen sosem volt műsoron. Nagy örömmel fedeztem fel, hogy most végre igen! Naponta néztem az online helyfoglalást. Ennek ellenére – nagy siker a produkció – az egyik nap még nem volt lehetséges, másnap estére pedig már el is fogytak a jegyek. Éveket vártam és most megint ez következzen? Támadt egy mentőötletem, próba-szerencse – írtam a színház művészeti titkárságára és sikerült! Segítségükkel ott lehettem.
 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások