gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában. Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló

2018.03.29. 12:38


 

 

„Nagyon kötődtünk Jencihez, a színészház gondnokához, aki a színészbüfét is vitte. Jelenség volt! Annyira szeretett minket, hogy szinte nem is értettem, hogy lehet ennyire. Mindent elviselt. A színészházban szinte „lakáskonyhát” üzemeltetett.
Bármikor be lehetett hozzá kopogni: Jenci, van kaja? Nagyon jó ember, csupa szeretet.” (Idézet a Színháztörténeti sorozat 84. fejezetéből, a Ludányi Andreával készült beszélgetésből.)
___________________________

 

            

     

               Báder Jenő

   Volt egy kis konyhánk – igazából csak teakonyha, négylapos gáztűzhely - más nem. Rendes napi menüt főztünk a színháziaknak, levest, másodikat, desszertet. Az igazgatóság nevében megkeresett Balogh Tibor dramaturg, leültünk és megkérdezte, nem tudnék-e esténként visszamenni a büfét ellátni. Sajnos státuszuk ugyan nincsen, fizetni nem tudnak, de csinálunk egy előszerződést, hogy az akkor épülő színészházban annak fejében, hogy bejárok esténként fizetés nélkül, megkapom a gondnoki teendőket és lakást. Elfogadtam az ajánlatot.
   Mindenki szeretett a büfébe járni, nagy élet volt ott.
  Társulati ülésen Gali László direktor elmondta, hogy az épülő színészházban én leszek a gondnok, de amikor ez elhangzott, én akkor is lent voltam, főztem az ebédet. Így csak hallomásból értesültem róla, hogy ováció fogadta a hírt.
   Máig   emlékszem még a lakások beosztására is. A földszinten Kiss Laci bácsi, Fehér Pisti, Faragó András, Szegvári Menyusék, odafent Balogh Andris, Tunyogi Péter, Epres Attila, Cvetkó Sándor, Kocsis Gyuri, a másodikon Bókai Mária, Agárdi Ilona, a harmadikon Fekete Györgyi, Pálfi Zoli, Venczel Valentin...
   A színészházban is főztem. Úgy kezdtem a napot, reggel kis robogóra ültem, ki a piacra, visszafelé be a színházba, a titkárságra, megnéztem a próbatáblát. Két vendégszoba is volt, kellett tudnom, jön-e vendég, s ki az. A hűtő el legyen látva! Kincses Elődtől kezdve, Sík Ferencen, Maros Gáboron át személyesen ismerhettem Hofi Gézát, Solymos Tónit, az Expressz együttes vezetőjét (aki tőlem vett meg egy Ausztriából hozott gitárt), Hegedűs D. Gézát, aki A padlást rendezte itt Egerben. Meghívtam a színészházba egy diétás vacsorára, mert vegetáriánus. Utána felvittem Salgótarjánba, ahol előadása volt.
   Nagyon sok szép élményem volt a színház tagjaival, az igazgatással,  színészekkel, a műszakkal, irodistákkal…



Báder Jenő, Bárdos Margit, Faragó András



Dedikált fényképek - Epres Attila, Dinamopulu Afrodité


 

Lőkös Ildikó dramaturg

 
Szabó Istvánné hivatalsegéd
- mindenki Marika nénije! (középen, állva) - születésnapján

_______________________________

 

 

Oláh Zsuzsival együtt jártunk kocogni naponta a Szépasszonyvölgybe. Én Verpelétre nősültem, s amikor jöttünk vissza a futásból, a Verpelétről bejáró ismerősök mindig láttak is. Csendes Laci jött egyszer talán Gyöngyösről, ahol a Van Gogh estjét játszotta, megkért engem, hogy vigyem már haza Kassára. Teljesen spontán, a váltótársam beállt helyettem a büfébe, és mentünk. Három napig ott maradtunk. Volt egy szőlője a város környékén. Emlékszem a kis fekete pulikutyájára, nagyon okos volt. Laci fia, Csaba zenél valahol (Csendes Csaba Quartet, Prága – J.F.). Nagyon jó barátom volt Tóth Zoli, a nézőtéri felügyelő, sokszor volt úgy, hogy kimaradtunk, átmentünk még este a Grillbe táncolni.
   Szívesen néztem az előadásokat. Nagyon szerettem a Két úr szolgáját, a Figaro házasságát, a Tanítónőt. A Charley nénjét is nem tudom, hányszor láttam. Szerettem a zenés produkciókat.



Stúdiósok vizsgaelőadása - a dobnál Báder Jenő 

 
Momentum zenekar
________________________________

 
 

   Tudni kell rólam, hogy szüleim zenészek voltak, Báder Pál sokáig játszott a Dobó presszóban, azután az Unicornisban, a Belvárosi étteremben, zongorán. Hobbim a zene, ami végigkísérte az életemet, egészen máig. Dob a fő hangszerem. (A seregben gitározni is kezdtem, azután amikor kimentem Ausztriába dolgozni, délutánonként, ha nem volt nagy forgalom, kiültem vele az étterem elé.) Benne voltam a színházban alakult zenekarban. Premier bulikon mindig zenélgettünk, fent a színpadon. De kísértünk divatbemutatón, játszottunk diáknapon a Dobó Gimnáziumban. A házi színpadon volt a másfél órás búcsúkoncertünk. (A Momentum zenekarról a blog a későbbiekben - nem a színháztörténeti sorozatban - külön összeállítást fog közölni, visszaemlékezésekkel és az 1990-es évek legelején készült videofelvételek részleteivel. J.F.)
   Másik hobbim, hogy lefotózom az ételeket, amit készítek és el szoktam ismerőseimnek küldeni.
   Pár évvel ezelőtt hallottam, hogy a büfésnek le fog járni a szerződése. Nagyon szerettem volna visszamenni úgy, hogy az egész vállalkozás az én nevem alatt futna, és megpróbáltam volna visszahozni a régi időszakot, azt a hangulatot is. Sajnos nem sikerült.
   Számtalan élmény, sok-sok sikeres előadás, szűnni nem akaró tapsok, lázas élet a művészbüfében Jozsó (M. Horváth József) utánozhatatlan nevetése, gesztikulációi, Bókai Mária anyáskodása, a stúdiós növendékek, mint leendő színészek tették igazán családdá az akkori társulatot!
   Szeretem versekben is kifejezni érzelmeimet. Közülük azt idézem befejezésül, amelyik bár egy konkrét személyhez íródott, de ha kicsit másképp olvassuk, akár rólam és a színházról is szólhat, hiszen pozitívan gondolkodó, bohém, régi színházi ember voltam és maradtam.
   Szeretlek mert szeretni jó / ez a legszebb útravaló / bárhova lépsz / lépteid nyomában / taposva sárban ingoványban / s a sziget /mely békét s nyugalmat áraszt / ott vársz majd reám / ott nem érhet bánat / s kedvedre játszhatsz / velem / mert játszani jó / s nekem / te vagy a társam / tűzben égek s lázban / örömök, kiváltságok várnak / ha veled vagyok / minden pillanatban / ez állapot leírhatatlan / mert nincs rá szó se beszéd / s szerelmünk hevét / teszi próbára a sors / millió csókod egyetlen korty / mely elűzi / éhségem / szomjúságom / s egyre csak azt látom / s érzem / hogy mennyire jó / mert szeretlek / mert szeretni nagyon jó               

* A sorozat valamennyi már megjelent része megtalálható a Színháztörténeti sorozat menüpontban.
     

 

1 hozzászólás
Idézet
2018.03.31. 00:18
Lőkös Ildikó

Csodálatos ember! A gyerekeim is imádták, őt is, a főztjét is! De jó lenne legalább kicsit újra ott lenni!

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog