Tavasszal a Szervezésen dolgozókat kritizáló beírások jelentek meg a színház vendégkönyvében. Nem vitatom én természetesen, hogy lehetett egyik-másik mögött valami tényleges rossz tapasztalat – ott is emberek dolgoznak, ahogyan mondani szokás -, de azért jellemző, hogy az egyik például egyenesen azt állította: "A színház épületében lévő pénztárnál a hölgy nem tudta merre van a porta". A szervezés dolgozói ülnek este a színház pénztárában. Minden nap a művészbejárónál, a portán át mennek be… ennyit az objektivitásról…
    Voltak, akik kaptak rajta, hogy van egy újabb pocskondiázható része a színháznak, és örömmel tették közzé vélt vagy valódi sérelmüket. Mielőtt bárki félreértené: nem védem, ha bárkivel modortalanok vagy nem úgy intéznek valamit, ahogyan illene. De nem lenne akkor sokkal gerincesebb, ha az érintettnek fejeznék ki – természetesen kellően udvarias és intelligens módon – nemtetszésüket, mint mindent és minden esetet egy kalap alá venni? Még azt is elárulom, hogy velem is esett már meg (igen ritkán), hogy egy-egy mondatot érdesebbnek éreztem a kelleténél, de máskor meg maximális kedvességet tapasztaltam. Sokszor. Számtalanszor. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor picit mordabb vagyok, vagy bánt valami – gondolom, mindenkinek. Lehetnek hibák ott is, mint mindenhol, de fontos munkát végeznek (az ősszel, az új évadban szeretnék majd velük egy beszélgetést készíteni erről), sokszor nehéz körülmények között és sokszor mindenféle kényszer és nyomás alatt, és akkor nem is térek ki bővebben arra, hogy néha egyes oda betérők milyen modorban beszélnek velük, hogyan értetlenkednek a legegyszerűbb dolgokon is, és mekkora türelem kell például, amikor ötödször kezdik újra, hogy akkor hogyan is kaphatnának mégis jegyet arra az előadásra, amire elsőre megmondták nekik, hogy már nincs egy darab sem - vagy más, hasonló szervezőt próbáló esetekre… Mint az talán mindenki számára világos, nem vagyok a Szervezés munkatársa, sem valamelyik dolgozó rokona, barátja – csak van fülem, meg szemem. Igenis korrektek és mindent megtesznek. Hogy nem tudnak mindig mindenkinek kedvére tenni? Ez nyilván bántja az érintettet, de nem is lehetséges. Biztos vagyok benne, hogy Eszter, Tünde, Ildikó és Anett mindig a lehető legtöbbre törekszik (és meg kell említenem Arankát is, aki már a Bábszínháznál van, de kedvessége sokaknak emlékezetes). Most, amikor néhány nap múlva számukra is véget ér az évad és megkezdhetik nyári szabadságukat (nyitás augusztus 16-án), a magam részéről, de remélem, hogy sokunk nevében is megköszönöm ezt nekik!