gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Napló

EGY HÖLGY SZÍNHÁZBA MEGY...

2012.03.11. 16:31

   Ennek történetesen nem Egerben, hanem Miskolcon  voltam tanúja tegnap délután, de hasonlóan „intelligens” megnyilvánulásokat ott is láttam már. Hiába, vannak akik szerint oly mértékben őértük és csakis őértük van minden és mindenki körülöttük, hogy az csak természetes, hogy bármit és bárhogyan szeretnének, annak azonnal úgy is kell lennie. Nekik nem kell tekintettel lenni másokra, ők anélkül, hogy tudnák, mi miért van, mi az oka, felháborodhatnak, ezt nagy hangon azonnal szóvá tehetik, sőt intézkedést helyezhetnek kilátásba, majd ők megmutatják… s mindezt színházban is.
   Várni kellett, még nem lehetett elfoglalni a helyeket a nézőtéren. Ez lehet persze valakinek kellemetlen, lehet belül türelmetlenkedni, de a hölgy először is feltette jó hangosan az ajtónál álló beengedőnek a keresztkérdést, hogy azt mondja: Nem háromkor kezdődik az előadás? A természetesen igenlő válasz után következett továbbra is emelt hangon, hogy akkor miért nem engedik már be a nézőket, ez megalázó (!), hogy itt kell neki ácsorogni és ilyen színházban ő még nem volt. (Az előadás a miskolci színház öt játszóhelye közül az egyik kisebben, a Játékszínben zajlott, s valóban a kezdet előtt néhány perccel lehetett csak bemenni, de azért megalázásról beszélni mégis erős túlzás.) A színház dolgozója kedvesen, türelemmel próbálta kezelni a helyzetet, de jött ám még a folytatás is, a hölgy közölte, hogy na majd ő felhívja az új igazgatót, intézkedjen, hogy ezután ne így legyen. Az előadás szünetében udvariasan megkérték a nézőket, hogy arra az időre fáradjanak ki. Szünet után így újabb hangos megjegyzést élvezhettünk, amíg újra elfoglaltuk a helyünket, miszerint miért kellett kimenni, amikor nem történt a kérdező szerint semmi olyan átrendezés a színpadon, ami ezt indokolta volna. (A második felvonás közben már „csak” egy telefon szólalt meg a legintimebb, legcsendesebb pillanatok alatt, de ami igaz, az igaz, annak semmi köze nem volt a hölgyhöz.)
   A Hat hét hat tánc című előadás Seres Ildikóval és Cservenák Vilmossal tegnap is nagy siker volt – de arról már írtam részletesen a blogon…

 

 
Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások