Az 1986/87-es évadtól Szikora János megvált a Gárdonyi Géza Színháztól. Döntésének okairól a Színház című folyóiratban nyilatkozott, az 1986. szeptemberi számban. A hosszabb terjedelmű beszélgetés vonatkozó gondolatait a 20. részben idéztem. Arról, hogy Egerben hogyan gondolkodtak a helyzet megoldásáról, a Népújság (annál az írásnál valamivel korábban, júliusban megjelent) cikke következik.

 

A színház nevelőereje nékülönözhetetlen - 2.

Interjú Kiss Sándorral, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának titkárával

Népújság 1986. július 12. (Folytatás)
 

   Úgy gondolom, hogy a kiírt pályázat alapján sikerül majd megtalálni azt a művészeti vezetőt és színházigazgatót, akik képesek továbbmenni, továbbvezetni a színházat a megkezdett úton. Ebben látom a jövő biztosítékát.    

Fogadni vagy teremteni

   - Többen úgy vélekednek, hogy nincs szükség önálló társulatra, hiszen ha „lefölözzük” a színházi évadot, az ország legjobb előadásait láthatjuk itt. Mi indokolja a további lépéseket?
   - Ha vendégtársulatok hoznak előadásokat, azokat csak egyszer vagy kétszer játszhatjuk. Így az érdeklődők közül sokan kívül rekedhetnek a nézőtérről. Természetes módon igény van arra, hogy egy-egy darabot többen láthassanak. A saját együttes többször is bemutatja produkcióit. Ám a későbbiekben is kötődnénk a hagyományokhoz, s más színházak fellépéseivel színesítenénk a kínálatot. Így részesei lehetnénk a színházi vérkeringésnek, meg olyasmit is hozhatnánk, ami itt nem születhetne meg, például operákat.    
   Lényeges szempont az is, hogy a megye más településeire is el kell jutnia a művészeti ágnak, s ezt a feladatot is csak egy itt működő önálló társulat tudja megoldani. Különben is: egy alkotóműhely szervesen illeszkedne be Eger és a megye életébe.
   Sokkal többet nyerhetünk ezzel a szervezeti formával, mint az első pillanatban gondolnánk. Anyagilag sem ró lényegesen nagyobb terheket ránk, mint a befogadás, mert nem olcsó egy-egy kész darab szállítása. 

Az alkotóműhely

  - Olyan véleménnyel is lehet találkozni, hogy felesleges gazdasági nehézségeink közepette ennyi fáradságot, pénzt „ölni” a színházba, hiszen akadnak fontosabb dolgok is. Miért lényeges ma a színház?
   -  Amikor elhatároztuk, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház a jövőben önálló intézményként dolgozik, tudtuk: mindez nagy áldozatot, energiát, erős akarattal végzett munkát követel. De vállalta a város és a megye. Ha valaki gazdasági gondjainkat emlegetve feleslegesnek tartja ezt a közös munkálkodást, akkor téved. A színházművésze mindig fontos szerepkört töltött be, óriási nevelőerőt jelent. Máshol és Egerben is. Az igazi színház – márpedig mi ilyet akarunk – tisztes küldetésre vállalkozik. Nemcsak szórakoztat, hanem humánusabb. Emberré is nevel, az egymás iránti megértés szellemét propagálja. Művészi eszközökkel szól fontos társadalmi és politikai kérdésekről. Nemcsak feltár, hanem elkötelezetten állást is foglal. Töprengésre s hosszabb távon cselekvésre is késztet. Az effajta alkotóműhely kialakítását szorgalmazzuk, amely színpadra állítja a jelennek is sokat mondó hazai és külföldi klasszikusokat, s az egyértelműen értékes kortárs műveket.
   Azt is reméljük azért is dolgozunk, hogy a színház a művészet minden eszközével hasson, tömörítse majd a művészet más területén tevékenykedőket is. Azaz: kisugárzó erejű szellemi centrummá váljon, amely jótékony hatását, igényességre sarkalló voltát mindenütt érzékelteti. Őrizve a hagyományokat, nem húzódozva az újtól, továbbfejlesztve valamennyi arra méltó elképzelést.
   Meggyőződésem, hogy ez olyan cél, amely valamennyiünket lelkesíthet, arra ösztönözve, hogy a pillanatnyi gondokat fölszámolva – ilyenek mindig voltak és lesznek is – lépjünk előbbre.
   - Gyakran jár színházba? Milyen előadásokat néz szívesen, mint néző, mikor elégedett?
   - Az előző kérdésre adott válaszban erről már részben szóltam. Azt az előadást szeretem, amely egyensúlyt teremt, kapcsolatot a gondolatok és a nézők között. Amelyben a rendező közvetíti és felismerteti az író üzenetét is. Úgy, hogy érezzem: nekem, rólam is szól a példázat. Segít megérteni a világ dolgait, a másik embert, nagyobb megbecsülést vált ki egymás iránt. Híve vagyok a kísérletezésnek is, ha az nem öncélú, ha tekintettel van közönségére.
   Mint néző ilyen színházban érzem magam otthon, s munkámból adódóan ilyen alkotóműhely megteremtését segítem.
                      
                                                             Gábor László