1988.06.07.

Tisztelet a közönségnek
Évadzáró társulati ülés Egerben

  Évadzáró társulati ülést tartott hétfőn az egri Gárdonyi Géza Színház együttese. Nem könnyű évet hagyott maga után, hiszen egy kezdő csapattól nem várt sokat sem a közönség, sem pedig a szakma. Sokan még azt is csodának tartották, hogy annyi év után, ilyen gazdasági körülmények között egyáltalán ilyesmire vállalkozik a megye és a város. Aztán egyre nívósabb produkciókkal bizonyította a társulat, hogy van létjogosultsága, elismerést vívott ki magának.
   A résztvevőket Balogh Tibor ügyvezető igazgató köszöntötte. Ezután Kiss Sándornak adta át a szót, aki meleg szeretettel köszönte meg a társulatnak az éves munkát. Mint elmondta, sokan tamáskodtak az indulásnál, ám az évad cáfolta a kételkedőket. A művészek igazolták, hogy érdemes volt elszakadni a Miskolci Nemzeti Színháztól. Egerben helye van a művészeti ágnak, nagyon értékes egységet sikerült kovácsolni a kőszínház, a bábszínház és az Agria Játékok hármasságából. Régebben nagyon hiányzott, hogy egri színész nem szerepelhetett megyénk kulturális életében: ma már természetes részese. Kilép már a megyéből is: fesztiválokon vesz részt, nemzetközi kapcsolatokat építget. Végezetül a megyei pártbizottság titkára azt kívánta, hogy legyenek még jobban itthon ezen a tájegységen.
   Ezt követően dr. Kovács János, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője szólt a jelenlévőkhöz. Mint elmondta: nem könnyű az indulás, sok anyagi áldozatba került. De megérte, mert megerősítette az együttes a vágyat az emberekben a kultúrára. A külső elismerések is azt igazolják, hogy érdeme volt az erőfeszítéseket megtenni. Végezetül leszögezte: „Várjuk, kérjük a jövő sikereit!” A jóra való törekvés és a fegyelmezett munka meghozza a gyümölcsét.
    Gali László igazgató-főrendező az évad eleji gondolatát idézte: „Tisztelet a közönségnek!” Annak, amelyik színháza akart, s a társulattal együtt teremtett is. S így folytatta: „Kevés volt a pénzünk és nagyon kevés volt az időnk. Nem törődtünk a munkaidővel, teljes erőnkkel dolgoztunk a maximális eredményért. Ebben az izzó atmoszférában mégis élettel teli dolgok születtek, még tévedéseink is elevenek voltak. Nem törődtünk az előírásokkal. Persze abszurd és talán helytelen is volt így csinálni színházat. De abszurd és helytelen is, ahogyan ma szokták csinálni, vagyis robotolva, állandóan az órára pillantgatva, számolva a perceket. Ma a „színházcsinálás rettenetes masinája” – ahogy Copeau mondja – nagyon pontosan működik: szépen legördülnek az előadások a szalagról. Iszonyú félreértés, amely „fogyasztási javakat termelő” üzemmé akarja tenni a színházat és azzal kész!
   Én azt vallom, hogy a színház – amelyben persze szükség van szabályokra, munkarendre, meg korlátokra – azért mindennek ellenére szabad kollektív, emberi és testvéries munka, művészi munka maradat és annak is kell maradnia.” Az igazgató-főrendező problémákat is sorolt, az előrelépés feltételeit. Kiemelte a társintézmények segítségét, a színházpártoló egyesület megalakulását. A nívós kezdet csak továbblépésre sarkallhat, tovább növelve az erőfeszítéseket. A színház művészeti tanácsa javaslatának figyelembevételével  jutalomban részesült Agárdy Ilona, Bárdos Margit, Bókai Mária, Csendes László, Csonka Anikó, Epres Attila, Gali László, Győrvári János, Horváth Ferenc, M. Horváth József, Megyeri Zoltán, Kiss László, Pasqualetti Ilona, Piros Sándor, Ribár Éva, Román Judit, Solymosi Tibor, Szatmári György, Szíki Károly, Tunyogi Péter, Golen Mária, Lénárt András, Lovassy László, Lovassy Lászlóné és Stuth Zsuzsa. Külön kiemelték Agárdy Ilona,Bókai Mária, Csendes László, Epres Attila, Gali László, M. Horváth József, Megyeri Zoltán, Piros Sándor, Szatmári György és Román Judit teljesítményét. A legjobb alakításnak az évad során Csendes László Kolhaas Mihály megformálását tartották.
    A következőkben Demeter Zsuzsa, a Harlekin Bábszínház vezetője szólt társulatának munkájáról. Majd Balogh Tibor zárta be a társulati ülést, amely sokaknak nem a pihenés kezdete, hiszen hozzákezdenek az Agria Játékok próbáihoz.  (Fotó: Koncz János)
 

 Az 1987//88-as évad előadásait a nézői visszaemlékezéseken túl bemutatásuk sorrendjében, a korabeli sajtó segítségével idézzük. Már olvashatták: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (27.rész), Nádas Péter: Takarítás (31.rész), Beumarchais: Figaro házassága (32.rész), Hašek - Aldobolyi Nagy - Szenes – Bodrogi: Charley nénje (33.rész), Svarc: Elvarázsolt testvérek (35.rész), Arthur Miller: Két hétfő emléke (36.rész), Shaw: Pygmalion (37.rész),  Rozewicz: Fehér házasság (38.rész)