A függöny összecsapódik, a szereplők a siker (jó esetben) örömével és fáradtságával elhagyják a színpadot, a közönség a siker (jó esetben) örömével távoztában arra gondol, bárcsak tartana még. Abban reménykedem, hogy a Színháztörténeti sorozat olvasói közt lesz, aki arra gondol, de kár, hogy véget ér. Ad némi alapot a reménykedésre a 2012. szeptember 17-től, tehát 6 éven át megjelenő sorozat eddigi élete, a szóbeli és írásbeli visszajelzések, amelyekből – engedje meg az olvasó! – kettőt itt is idézek.

"Melegen gratulálok nagyszerű munkájához!"
Gajdó Tamás színháztörténész

"A színvonalas blogjához szeretettel gratulálok, mindig örömmel olvasom, másoknak is többször ajánlottam. Bámulom és tisztelem, hogy ilyen kitartóan írja, szerkeszti ezt a színháztörténeti különlegességet - remélem, a szakembereknek is föltűnik!"
Lőkös Ildikó dramaturg

De szolgált ez a sorozat még forrásanyagként is az akkor még nem egyetemen, hanem Főiskolán: „A Bölcsészettudományi karra járok történelem-etika szakon. Művelődéstörténeti dolgozatként a színház történetét választottam témának. A forrásanyag kutatása során találtam a blogjára. Egyúttal gratulálok a gyűjtéseihez és az anyag hiteles válogatásához. Ezúton kérnék engedélyt, hogy egyes megállapításait, illetve képanyagot az esszémhez használhassak, természetesen a források között ezt megjelenítve."

Sokan kifejezték a 6 év folyamán, hogy érdekesnek tartják, várják az újabb és újabb fejezetek megjelenését, s bizony jólesett ezt tudni. S jólesett, hogy az egri színházban ma is vagy nem is olyan régen még ott dolgozók – akik nem egyszer maguk is alanyai voltak egy-egy fejezetnek vagy éppen szerzői – elismerték a munkámat.

   "Köszönetet mondok a blog tulajdonosának azért a szeretetért, amivel a kezdetek óta figyeli a Gárdonyi Géza Színház munkáját, s töretlen kitartással népszerűsíti a megalkotott értékeket! Feri! A Társulat és a magam nevében tisztelettel köszönöm!"
Menkó Terézia

   „Itt szeretném megjegyezni – kapcsolódva Menkó Teri a társulat és a maga nevében megfogalmazott köszönetéhez -, hogy nagyra értékelem ötletét, munkáját, amit a Gárdonyi Géza Színház jelenének dokumentálásában és múltjának feltárásában végez. Nekünk, kortársaknak blogja érdekes olvasmány, a jövő kutatóinak, akik majdan színháztörténettel foglalkoznak, kész anyag, ami alapvetően a személyes élményekre, visszaemlékezésekre épül."
Kiss Sándor

   Valóban, ahol lehetett személyes visszaemlékezésekkel, interjúkkal, ahol nem volt már erre mód anyaggyűjtéssel, újságcikkekkel, képekkel, levéltári anyagokkal igyekeztem felidézni az egri Városi Színháztól (tehát lényegében 1904-től, de a sorozat első részeiben kicsit még korábbra is visszatekintve) a mai Gárdonyi Géza Színházig – illetve annak a Gali László igazgatása alatti időszaka végéig terjedő történetet a Színháztörténeti sorozatban.
   S most: E finita la commedia – lassan itt a vége. Kicsit szomorúan, hisz az elmúlt hat évem szerves része volt, de most abbahagyom. Nem ígérem, de nem is tartom lehetetlennek, hogy egyszer folytatódik majd a sorozat, Beke Sándor, Csizmadia Tibor, Blaskó Balázs vagy tán még későbbi direktorok korának krónikájával is. Addig is, a blog természetesen tovább működik a jelen krónikásaként, naplójaként.
   Egyetlen, s valóban utolsó rész van még hátra. Az egy olyan írás lesz, amely ugyan 6 évvel ezelőtt egyszer megjelent már a blogon, de amikor a sorozatot elkezdtem, azonnal tudtam, hogy befejezni ennek megismétlésével fogom.