�rintett k�r�kben sz�jr�l sz�jra j�rt a h�r: ma �jjel b�l lesz. Olyan, amilyen m�g sosem volt a v�rosk�ban!
    R�g elm�lt m�r az �ra, amikor a polg�rok m�g virrasztanak, s valami k�l�n�s csod�nak k�sz�nhet�en egyetlen l�lek sem maradt, aki megl�thatta volna, mi t�rt�nik odakint. Pedig szeme-sz�ja t�tva maradt volna a csud�lkoz�st�l annak, aki v�letlen�l kitekint az ablakon. Mindenfel� a legk�l�nf�l�bb t�rgyak suhantak �s �sztak a leveg�ben. Voltak k�z�tt�k eg�szen h�tk�znapiak �s k�l�nlegesek is, de abban megegyeztek, hogy valamennyi�ket k�r�lvette a b�szke �r�m ragyog�sa, ami�rt �let�kben el�sz�r b�lba siethetnek �k is, a saj�t, k�l�n b�ljukba! Hosszasan sz�p�tgett�k magukat. Szerettek volna tetsz�st aratni minden�ron. Egy piros b�rsonytekercs kimagasl� termet�vel azonnal felh�vta mag�ra a figyelmet. Ez legyezgette hi�s�g�t. Ann�l nagyobb volt azonban a megd�bben�se, s�t felh�borod�sa, amikor meghallotta, hogy h�ta m�g�tt egy vir�gcser�p �s egy k�nny� tavaszi s�l �gy suttognak: Nem tudjuk, ki ez, de van rajta egy lyuk! Megpender�lt, hogy l�ssa �ket, de mivel mindketten nagyon fiatalok, szinte gyerekek voltak m�g, megenyh�lt. Elhat�rozta, hogy harag helyett ink�bb mes�l nekik. Egyszer ugyan m�r �rt r�la az �js�g, de h�t azt nem olvashatta mindenki. Elkezdte teh�t:
- Tudj�tok, �n egy nagy h�zban �lek, ahov� az emberek sz�rakozni j�rnak. Nevetni is, de s�rni is. Amikor l�tom �ket, magamban �gy sz�lok hozz�juk: „Tegezhetlek benneteket? Hisz’ olyan j�l ismerlek. Nem is gyan�tj�tok, amikor ott �lt�k velem szemben, hogy olvasok az arcotokr�l. Tudom, ki az, aki nem a mi kedv�nk�rt j�tt, csak magamutogat�sb�l. L�tom, ki hat�rozta el, hogy b�rmit l�t, �gysem fog tetszeni neki. Ez szerencs�re ritk�n fordul el� – becs�letetekre legyen mondva. Te p�ld�ul ott, Te gyakran j�ssz, s �szinte v�rakoz�ssal �rkezel. Tudom, hogy nem csak n�zel, l�tsz is engem. Mert �n is itt vagyok! Szer�ny kis tag csup�n, n�ha mell�znek is teljesen, de legt�bbsz�r m�gis van egy r�vidke szerepem. R�vid, de fontos. �n kezdem �s �n is fejezem be az el�ad�st. N�ha alig tudom kiv�rni a pillanatot, amikor sz�l�t az �gyel�: F�gg�ny!” Mert �n sz�nh�zi f�gg�ny vagyok. Hogy van rajtam egy lyuk? El�sz�r magam sem �rtettem, mi�rt teszik ezt velem. F�jt is, amikor kiv�gt�k rajtam, de belenyugodtam, amikor l�ttam, hogy bar�taim, a sz�n�szek ott n�znek ki el�ad�s el�tt a k�z�ns�gre. Nagyon szeretem �ket, akikkel egy sz�npadon l�phetek fel minden este.
   A cser�p �s a s�l t�tott sz�jjal hallgatt�k. De nemcsak �k. Mik�zben mes�lt, egyre nagyobb lett k�r�l�tte a csend, mindenki r� figyelt. Olyan sz�pen besz�lt, hogy eg�szen meghatotta �ket. Tapsviharban t�rtek ki �s a f�gg�ny ett�l maga is eg�szen el�rz�keny�lt. ez a taps csak neki sz�lt, f�szerepet j�tszhatott! Ez volt a legtitkosabb v�gya, amir�l eddig �lmodni is alig mert. �r�m�ben mindenkit megh�vott a k�vetkez� �jszak�ra, a sz�nh�zba. A b�l ut�n tartanak egy k�l�nleges el�ad�st is. A darabot majd a G�rdonyi-szobor �rja, a szerepeket a kell�kek alak�tj�k. De ha sz�pen megk�rik, a cser�p �s a s�l is be�llhat.

* Ez az �r�som eredetileg a Premier Planban jelent meg.