Sokszor láttalak benneteket! Kuksit - Pintér Kristófot, aki a legtöbb bájjal, a legnagyobb természetességgel mond és énekel el minden szöveget, él minden szituációt, Mezei Bencét, akinek talán már egy picit könnyebb dolga volt, de nagyon ügyes. Szeplőst, Fekete Mártont, aki sokszor meglepett már bennün­ket korához képest érett tehetségével, akár az Egri Csillagok Gergőjére, akár a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijére gondolok, s most is öröm volt figyelni. Pintér Imrét, akinek a megformálásában a bemutatón talán még több volt a gyerekből (Mártonéban a korán, kényszerűen korán férfivé vált emberből), de hitelesen, szépen oldotta meg nem is könnyű feladatát. Szabó Tibort, akiben az fogott meg, hogy a nagyobbak közé tartozva sem szégyelli a sokadik előadáson sem kimutatni érzelmeit, meghatottságát, megrendülését. Áhítat és főhajtás - énekelitek - és bár bizonyára kaptatok sok dicsé­retet, én is szeretném elmondani Nektek, hogy sokszor felnőtteket megszégye­nítő fegyelmetek, odaadásotok minden elismerést megérdemel. Tudom azt is, hallottam róla, hogy nincs könnyű dolgotok közben az iskolában, s tudom, láttam is, hogy a színpadi fegyelmet csak úgy lehet kibírni, ha jelenésre várva tombolhattok egy kicsit. Sajnos eljön majd az a pillanat. amikor az előadás lekerül műsorról. Addig azonban biztosan Ti is minden alkalommal várjátok, hogy a felvonás kellős közepén egyszer csak kigyulladjanak a nézőtéri fények, leszaladhassatok a színpadról, körbevehessetek bennünket, úgy énekelhessétek azt a dalt. Bizonyára látszik rajtunk a meghatottság, mert visszatükröződik, amint tágra nyitott szemekkel, ámulva és szintén elérzékenyülve néztek bennünket, s azután boldog mosoly jelenik meg az arcotokon. Ügyesek és kedvesek vagytok, név szerint említettek és a többiek is mind, kivétel nélkül. Gratulálok Nektek!
 

   Igen! Valahogy így kell indítani egy évadot, ahogyan az elmúlt őszön történt, ha olyan célokat tűzünk ki magunk elé, mint  Csizmadia Tibor direktor úr az évadnyitó társulati ülésen. (Még a végén tényleg Eger lesz az ország legjobb színháza...? Adja Isten, hogy így legyen!) Mindenesetre azt lehetett tudni, hogy nem lesz könnyű tartani ezt a nívót, amelyet olyan magasra emelt az előadás.. amelynek végén húsz percig (!) zúgó taps dübörgött - és az azóta lezajlott további előadásokon sem kisebb a siker. Hasonlóra csak a József Líceum udvarán tartott bemutatójakor volt példa. Megható,  könnyekre fakasztó a történet, ami már maga is segít, mégsem lett volna elég, ha nem jó értelemben vett profi minden, a legapróbb részletekig és ha a szerepek megformálói kicsit is alább adták volna. Felnőttektől, társulati tagoktól persze joggal el is várható. hogy tudásuk legjavát adják, de ott a színen számtalan kisebb-nagyobb gyermek és olyan hallatlan fegyelemmel, teljes odaadással éneklik, játsszák és  táncolják végig a nem is rövid előadást, amelyért a lehető legnagyobb dicsé­retet érdemlik! A felnôttek közül említsük elsőnek Kaszás Gergőt (Hosszú)! Nagy élmény figyelni hallatlan koncentrációját, mély, szívből jövő átélését. A második felvonásbeli nagy énekes monológja alatt izzik és szikrázik a színpad és a nézőtér, az első sorban éppúgy érezhető és fokozódik pattanásig a feszültség, mint a karza­ton. Kovács Patrícia (Suhanc) “elcsúfított” arccal, szögletes,  fiús viselkedéssel - hiszen szerepe szerint fiúnak adja ki magát - is megérezteti a benne levő belső szépséget. ami a szerelmi jelenetekben nyilvánvalóvá is válik. Mészáros Máté (Ficsúr) - Patríciához hasonlóan - utolsó éves a Színművészeti Egyetemen. Gyakorló évü­ket töltik Egerben. Ha kell,  sok keménységgel, ha kell, humorral sok színt visz játéká­ba. Csendes László most is olyan bölcs, megfontolt, szívvel teli játékot ajándékoz a nézők­nek Simon Péter szerepében, amit korábbi egri éveiben is megszokott és el nem felejtve szeretett meg a közönség. Venczel Valentin és Balogh András két ellenérdekű és egymás ellen küzdő ellentétes erkölcsiség korrekt megtestesítői (Egyenruhás és Tanító). A további szerepekben Horváth Ferenc, Rácz János, Lisztóczki Peter, Szarvassy Csaba Zsolt, Poczik Andrea, Ivády Erika, Podlovics Lajos, Tóth Le­vente, Kakó Zsolt, Fogarassay Peter. A tervezői munkát nehezíthette a szituáció, a háború alatti és közvetlenül utáni élet. mégsem szürkék. unalmasak a jelmezek, a dísz­let is érdekes,  sokoldalú, nemkülönben a világítás. amiről kritikákban általában szó sem esik, mintha nem is volna az előadás létfontosságúan alapvető eleme. Egészen ki­válónak tartom itt a világítást, sok - nem öncélú - ötlettel telinek, mint ahogyan ez áll a rendezésre is (Béres Attila), izgalmas, mozgalmasságában sem fárasztó, andalító, felkavaró, szó szerint könnyekig megható. Bár az utolsó percek nagyon szomorúak, szívünkben boldogságot viszünk haza, mint összegzését az estnek. az előadásnak. Sok ilyen katartikus, szép estét kívánunk még magunknak az egri Gárdonyi Géza Színházban!

* Az előadást a Magyar Televízió élő adásban közvetítette.