gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Európa - színház / London

Londonban így csinálják... Oliver (1997)

 

   Késő délutánra járt, de az Oxford Street-en még végigmentem. Nem a vásárlás vonzott, csak a látvány. Tudtam, hogy időbe telik bejárni, vaLahogyan mégis hosszabbra sikerült a vártnál. Nem maradt más hátra, mint beülni a nevezetes londoni taxik egyikébe, és irány a színház, a London Palladium!

A bejáratnál már sokan állnak, középütt fekete nadrágos, fehér inget és piros frakkot viselő fiatalemberrel, aki már az épület előtt fogadja a közönséget. Ezek a formaruhas flatalemberek nemcsak a nálunk megszokott jegyszedő nénik munkáját végzik,de feladatuk az is, hogy jó hangulatot teremtsenek. “Smile! Enjoy the show!” - azaz “Mosolyogjanak! Élvezzék az előadást!” - kiáltják a helyükre tartó nézőknek, s ez ott egyáltalán nem hat sem furcsának, sem tolakodónak. Valóban felderit, mint ahogyan az is, amikor távoztunkban pedig hangosan dúdolják a dallamokat, amelyek még nekünk is fülünkben csengenek. Elkezdődik az előadás. Dickens Twist Oliverjének musical változata. A kitűnő zene, koreográfia, lenyűgöző diszletek pazar alakításoknak adnak méltó keretet. Úgy érezzük, alig telt el néhány perc, noha már a finálénál tartunk... A közönség egyik fele indul, de sokan ülve maradnak. Várok én is, hogy lássam, mi történik még. A zenekar egyveleget játszik, a távozókat kisérendő, és akik nem siettek, ezt még külön tapsolják, ünneplik. Most azonban már csakugyan vége, és ismét rohannom keIl, hogy elérjem az underground-ot, majd az utolsó vonatot, amivel visszajutok szálIáshelyemre... 
 


* Ez az írásom eredetileg a Premier Planban jelent meg.
 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások