Azonnal elhatároztam, hogy a későbbiekben külön is foglalkozni fogok a premierbulikon zenélő, divatbemutatón kísérő, diáknapon fellépő, sőt, még az akkori stúdiósok vizsgaelőadásához is zenét író együttessel, amikor először beszélgettem a zenekarról, mégpedig egyik tagjukkal, Báder Jenővel (a Színháztörténeti sorozat 91. fejezetében, megtalálható itt.) Rajta kívül Berecz Tamás, Gróf Gyula, Szabó Attila, Szőllősi Lajos voltak az állandó tagok. Közülük ketten emlékeznek most vissza és kedves, vidám videofelvételeket is láthatnak (ezeket Báder Jenő bocsátotta rendelkezésemre).

Szabó Attila

   1990-1991-ben zenéltünk a színház egyik kis termében, MOTEL néven Szőllővel (gitár, ének), Jencivel (dob, ének), Berryvel (billentyűk) valamint Gyulával - Isten nyugosztalja - (szaxofon) és időközönként bejött Kósa Zsolti is, aki azóta már elég szép hírnevet szerzett magának énekesként és színészként is. Akkor mi még nem vettük őt túl komolyan... miből lesz a cserebogár… Vele talán egy 10 éve jó pár dalt összehoztunk közösen és én még mind a mai napig nem adtam fel a dalírást, angol barátaimmal tovább zenélünk, virtuálisan (swagmusic.com). Na, de vissza arra a korra! Többnyire bluest és rockzenét nyomtunk (Eric Clapton, Deep Purple, LGT, Creedence Clearwater Revival, stb). Jó évek voltak, nagyon szerettem, aranyos volt a társaság. Körülbelül 19 éves voltam, szóval nekem nagyon felnőttesen laza volt a légkör (pia, cigi – én nem nagyon ittam és azóta sem cigizem). Tettem a dolgom a basszeren. Szőllő és Jenci (aki egyébként fantasztikus szakács és mindig mosolygott) volt a fő guru a bandában, Berry haverommal egy bandában voltunk előtte, őt én hoztam. Örülök ha hozzá tudtam tenni valamit a zenekar megidézéséhez!

Az alábbi videón nem csak részlet látható divatbemutatón való fellépésükből, de előtte ízelítőt kapunk abból, milyen vidám, fiatalos hangulatban teltek a próbák, a fellépést megelőző percek... (A képre kattintva a blog YouTube csatornájáról nyílik meg videó.)

Berecz Tamás

   Momentum zenekar…? Hm… Olyan ez, mint egy játék, amikor sorba állnak az emberek, az első kap egy információt, azt tovább kell adnia a mögötte állónak úgy, hogy nem mondhatja ki a bizonyos szót, csak körbeírhatja. Aztán az, a mögött állónak adja ugyanígy tovább és amikor az utolsóhoz ér, már teljesen más szó kerekedik ki belőle. Nem sok gondolkodás után a „MOTEL” mellett döntöttünk. Azzal magyaráztuk, hogy a dalaink egy jó nagy motelben vannak elszállásolva, és amelyik ajtón bekopogunk az éppen ott alvó zene kipattan, majd hangszereinkben életre kel. Ebben megegyeztünk, majd első fellépéseink egyikét - akkor még ritkaság számba menő módon - kamerára rögzítettük. Ez a kamera rendelkezett már szövegbeviteli lehetőséggel, amit meg is próbáltunk kihasználni. Koncert előtt - majdnem elfelejtvén - bepötyögtem a nevünket: MOMENT… és ezzel egyidőben át is keresztelkedtünk. A kapkodás, vagy csak a fellépés által okozott lámpaláz vezérelte eszemet, ujjaimat félre. Lehet épp a momentnek, a pillanatnak tisztelegtem? Aztán újra nevet kaptunk, noha már csak emlékeink instrumentjein szólalnak meg a nagy előadók zenéi, Santana, Creedence, LGT… stb, valaki tovább gondolta csapatunk elnevezését, így lettünk MOMENTUM. De mindegy is, hiszen pont nem az volt a lényeg, hogyan hívnak minket, hanem, hogy minket hívjanak, ha zenekar kell.

Creedence Clearwater Revival: Who'll Stop The Rain (A képre kattintva videó nyílik meg a blog YouTube csatornájáról.)

   Barátom, Szabó Attila már benne volt a zenekarban, amikor úgy gondolták, néhány dalukba bele kellene illeszteni egy-egy hangszínt szintetizátorból. Voltak blues dalok, rock’n roll-ok, ahová jó szólt volna egy orgona, vagy zongora, esetleg egy string „szőnyeg”. Kicsit haboztam, mert bevallom, messze álltak ezek a dalok tőlem, de mivel épp nem volt zenekarom, illetve szerettem volna kipróbálni magam ezen a téren is, igent mondtam. Nem bántam meg. Nem a zene miatt - ezek a dalok továbbra is kívül esnek a perifériámon -, hanem a csapat, az emberek miatt. Szuper kis baráti társaságot alkottunk. Gyuszi persze ekkor már családos ember volt, nem is annyit volt velünk és azt is tudni kell, hogy ő nem volt egy nagy szaxista, virtuóz fúvós. Na ja, egyikünk sem volt profi, csak mindannyian imádtuk, amit csinálunk… így Gyula is. Szerettem a próbák minden percét és a próbákon kívül velük töltött időt. Arról nem beszélve, hogy a kiváltságnak tűnő színházi életbe is bekukkanthattam egy kicsit. A színfalak mögött sok színészt megismertem, akkori stúdiós színészeket is. Maradandó barátság mégis egy maradt, Tatár Gabi, akivel később két kamaszmusicalt csináltunk, amit ő rendezett és én írtam a zenéjét. Sok jót hozott az életembe a „MotelMomentUm”, meghatározó időszak volt a 90-es évek elején, felejthetetlen pillanatok azokból az időkből, mielőtt az együttesünk függönye legördült…

Koncert részlet (A képre kattintva videó nyílik meg a blog YouTube csatornájáról.)

 

25. éve már mindig ugyanaz a programom január elsején, újévi koncert Egerben. El nem mulasztanám! A jubileum alkalmából beszélgettem Kelemen Csaba színművésszel, a rendező Agria Játékok Kft ügyvezetőjével. A beszélgetés szerkesztett, kérdések nélküli változatában a fotók és rájuk kattintva a blog Youtube csatornájáról megnyíló videók a 2017-es koncerten készültek és az Agria Játékok Kft engedélyével teszem közzé őket.  J.F.
 

  1994. október elsején alakult meg az Agria Játékok Közhasznú Non-profit Kulturális Szolgáltató Kft, legfőbb célkitűzésként a négy éve szünetelő Agria Nyári Játékok újjáélesztésére, de természetesen más rendezvényekre is volt jogosítványunk. Engem 23-ára meghívtak fellépni Kazincbarcikára. Sétálgattam a folyosón, nézegettem a plakátokat, s láttam, újévköszöntő hangversenyt szerveznek. Elmondták, hogy szimfonikus zenekar szokott fellépni az alkalomhoz illő zeneművekkel, mindig nagy sikerrel, teltházzal. Azonnal arra gondoltam, Egerben is kell hasonlót csinálni. 1995. január 1., este 19 órára szerveztük meg – Blaskó Balázzsal – az elsőt, Magyarországon itt először a bécsi újévi koncert mintájára.
   Nem indult könnyen, sőt, nagyon nehéz volt. Bár minimális szponzori forrásokat tudtunk szerezni, gyakorlatilag úgy kellett intéznünk, hogy a bevételből mindent ki tudjunk fizetni. (Nagy haszon sohasem volt, de nem is ezért csináljuk.)
   Más nehézség is akadt. Felkértem az Egri Szimfonikus Zenekart a közreműködésre, de elutasítottak, arra hivatkozva, hogy Újév napján ők is inkább pihenni szeretnének. A Debreceni Szimfonikusok viszont vállalták. A szerződést szerencsére még nem írtuk alá, amikor hívott Kollár Imre, az egriek akkori vezetője és karmestere, aki ismert volt, dolgozott Debrecenben is, hogy meggondolták magukat, mégis ők szeretnék csinálni. Az első alkalommal még Egerben sem voltak sem énekesek, sem táncosok, de Strauss muzsikáját felállva, „Bravó!” kiáltásokkal köszönte meg a közönség, s az egri újévi koncert azonnal népszerű és várt eseménnyé vált. Az első években még olyanok is voltak - visszahallottam -, akik azt mondták, az ő ötletük volt… Alig két vagy három évvel későbbi a történet, amikor taxival mentem valamerre, a kocsiban ülve hallottam, hogy a sofőr beszél valakivel az URH telefonon, s az illető arról érdeklődött, tud-e valahonnan, akárhonnan, akármennyiért jegyet szerezni. Meglepve hallgattam a sofőr válaszát, ami szerint ez egy belterjes rendezvény, amire csak a városi önkormányzat legbensőbb emberei jöhetnek el, jegyet még aranyért sem lehet kapni. Megkérdeztem, mindezt honnan veszi, elmondtam, hogy én vagyok a rendezvény tulajdonosa-szervezője és úgy tudom, van is még jegy. Kértem, szóljon vissza a hívójának.
   Ekkor dőlt el, hogy ezután minden évben két előadást szervezünk, 16.00 és 19.00 órától. Mindkettő azóta is mindig teltházas! Ma már a szállodák év végi helyfoglalásainál is kérik sokan, hogy biztosítsanak jegyet számukra. 



Sosztakovics: Második jazz szvit - keringő - GG Tánc, Eger

   A tulajdonjogot háromszor is el akarta venni a városi vagy megyei önkormányzat. Ma már ilyen veszély nem fenyeget, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál levédettem, „Hagyományőrző Újévi Koncert az egri Gárdonyi Géza Színházban, január 1-jén” néven. (Hagyomány az is, hogy pezsgővel fogadjuk a kedves közönséget, az utóbbi években a szünetben pedig nemes borokat is kóstolhatnak).
   Nagy örömöm, hogy az első alkalomtól kezdve elegáns esemény. Ilyen szempontból „konzervatív” vagyok, szeretem, ha színházi előadásokra is alkalomhoz illően öltöznek az emberek, magam is csak öltönyben, nyakkendőben megyek előadásokat megnézni. Azért megy oda az ember, hogy szellemi és lelki táplálékot, értéket kapjon. Ahhoz, hogy igazából készek legyünk a szépre és jóra, ahhoz pedig magunkat is rendbe kell tenni. Az újévi koncerteken magam – jelezve ezzel is az előbbi gondolatot - 25 éve mindig szmokingban várom a közönséget, s büszke vagyok arra, hogy a hölgyek igenis estélyi ruhában jelennek meg a nézőtéren, s az urak öltönyben, nyakkendőben. Ez is hozzájárul az est rangjához! Természetesen az énekesek, táncosok is mindig elegáns, a műsor során többször változó fellépőruhákat viselnek.



A felvétel elején az est házigazdája, Tóth Levente
ifj. Johann Strauss: A denevér, Pezsgő-tercett - Vörös Eszter, Turpinszky Gippert Béla, Zábrádi Annamária, Vanya Róbert

   Az eltelt évek alatt (korábban az egri társulat művészei mellett, sajnos ma a színház tagjai között kevés az énekes színész) nagyon komoly neveket hívtunk meg, Anatolij Fokanovtól, Pitti Katalinon, Oszvald Marikán át hosszasan sorolhatnám, de az eltelt évek azt is igazolták, hogy tehetséges, fiatal, még nem annyira ismert énekesek lendületes, magabiztos, kiváló énektechnikájú produkcióikkal lenyűgözik a közönséget.
   Még valami, a szónok felkérését a városi önkormányzat intézi.
  Én mindig az erkélyről, a nézőtéri bal oldalon állva nézem-hallgatom végig a programot, mert van bennem a mai napig izgalom, feszültség, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, annak ellenére, hogy 25 év után már olajozottan működik minden. Mindenki összehangoltan, profi módon végzi a dolgát.  
   Külön meg kell említenem Szabó Sipos Mátét, aki 25 alkalomból 23-szor vezényelt. A Strauss- és operettmuzsika mellett mindig vannak komolyabb művek, operarészletek is. A programot ő állítja össze remek tehetséggel, s személyes kedvességével, humorával is hozzájárul az est sikeréhez. Az Egri Szimfonikus Zenekar egyébként most már évek óta közvetlen önkormányzati finanszírozással, feladatként kapja az újévi koncerten való közreműködést. Ők pedig a színpadon ülve, láthatóan örömmel tetszik a dolgukat. A két fárasztó előadás után természetesen mindig köszönetet mondok nekik és az est valamennyi szereplőjének és munkatársának. 



id. Johann Strauss: Radetzky-induló
Egri Szimfonikus Zenekar, vezényel Szabó Sipos Máté
Az újévi koncert mindig a Radetzky indulóval ér véget, időnként
azonban - amint ezen a felvételen is hallható - az eredeti
változatba más szerzők műveit is beilleszti a zenekar.
   
   Az elérhető legnagyobb öröm, amikor a hangverseny végén csillogó, sugárzó tekintetű, mosolygó emberek tapsolják vissza a közreműködőket és úgy érzik, igen, így kell kezdeni egy új esztendőt... Hálás vagyok érte, hogy részese lehetek, remélem, még nagyon sokáig így lesz.  
 

Negyven éve, 1978. december 30-án hunyt el Honthy Hanna primadonna, az operettműfaj máig legnagyobb alakja.


 Fényes Szabolcs Maya című operettjének
    címszerepében

1968-ban Egerben, a Park Szállóban pihent, ott adott interjút a Népújságnak.
 

   A jó ebéd után - ő mondta, hogy jó volt -, az asztalánál várt bennünket Honthy Hanna. Láttam a tévében, láttam a színpadon, fényképen is - de az egri Park Szálló teraszán még nem, s különösen úgy nem, hogy egy asztalnál ülök vele. Mégis megtörtént, két okból. Egerbe jött pihenni - ez az egyik, kedvesen meghallgatta kívánságunkat, hogy interjút adjon a Népújságnak - ez a másik.  Nem foglalok össze semmit, nem mutatom be, azon egyszerű oknál fogva, hogy - tulajdonképpen nekünk kellett bemutatkoznunk csak.
   Milyen volt? Kedves. Végtelenül kedves - annak ellenére, hogy lépten-nyomon újságírókba botlik. Leülünk az asztalához és úgy kezdődik a beszélgetés, mintha abba sem maradat volna. Mintha már hosszú ideje beszélgettünk volna.
   - Olyan kedves kis hely ez az Eger. S hogy milyen hálátlanok vagyunk mi magyarok. Itt van ez a Szilvásvárad, a csodálatos Szalajka-völgy és nem fedezzük fel magunknak! Megerőltető volt a szovjetunióbeli vendégszereplés, felvételek, fellépések. Pihenni akartam. Gondoltam, hogy Sopronban. De a barátnőm, Gáspár Margit írónő rábeszélt, hogy ide jöjjünk.
   - Nem bánta meg?
   - Nagyon sajnálok elmenni! Minden tetszett. Tündéri környék - propagandát fogok csinálni.
   - Van-e olyan, amit újságíró még nem kérdezett a művésznőtől?
   - Olyan nincs.
   - S a művésznő mit kérdezne az újságírótól?
   - Azt, hogy mi ebben az örömük?
   - Mi a legkedvesebb énekszáma?
   - Ezt Abody is kérdezte a tévében. Mindig az, amit énekelek. Sokfelé hívnak, de nem bírom már annyira, fáradt vagyok... Legutóbb Leningrádban léptem fel. Hetekkel az utazásom előtt láttam az újságban, hogy jön Honthy Hanna, mármint én... Aztán a színpadon bemondták a nevemet, óriási taps. Nemrég volt a 75. születésnapom, annak is szólt az ováció. Lehár-egyveleget énekeltem, s a végén, becsületszavamra azt hittem, összedől a ház. Aztán elkezdtem táncolni, s újra kitört a taps... - kis szünet után azzal a mosollyal, amellyel csak ő tud mosolyogni hozzá tette: - ha csak ennyiből állna...
   Pályáján a sajtó végigkísérte.
   - Valamikor a premiert követő nap már megjelent a kritika. Kevés volt olyan, ami kivált volna s építő is volt. Ma jobban megemésztik, amit írni akarnak, s ez - még építőbb.
   De más is tetszik - ez már nem közvetlenül a sajtóval függ össze. Az, hogy a vidéki színészetet úgy pártolják. Modern színházak, szép öltözők, kosztümtervezők és koreográfusok... Mondja, miért nincs társulat Egerben?
   Aztán a szerepekre terelődik a szó. Melyik a legkedvesebb?
   - A Maya remek volt. Aztán a Csárdáskirálynőben a Szilvia, később Edwin anyja... Ezt a szerepet Gáspár Margitnak köszönhetem. Annak idején amolyan kicsi szerep volt. Átdolgozta a darabot és egy nagy szerepet csinált belőle. Antipatikus szerepet.  De - senkivel nem találkoztam még, aki antipatikusnak érezte volna...
   - Mi volt életében a legnagyobb öröm?
   - A színház és a siker számomra mindig öröm. Egész életemnek ez adott értelmet. Soha nem ittam, soha nem dohányoztam, nem is éjszakáztam, s ennek köszönhetem, hogy a hetvenhatodik évemben itt tartok.
   - A könnyű műfajt sokan lenézik.
   - Kellenek apró, kedves novellák a "nagy irodalom" regényei mellett - ugyanúgy kellenek a kedves, fülbemászó dallamok a nagy zeneművek mellett.       
   - Minek köszönhető az a hatalmas sikersorozat, amely a művésznőt végigkísérte pályáján?
   - Talán annak, hogy akármilyen szerepet játszottam, innen jött - a szívére mutat -  és oda ment... - a mi szívünkre mutat. Egy asszonytól kaptam egy tablót, színészek fényképeivel. Bajor Gizi, Lázár Mária, Német Márta, Dajka Margit... s mindegyik kép alá Bajor Gizi írt egy sort. Ott volt az enyém is. Ide azt írta: "Ez nálam a legnagyobb rejtély, hogy van színésznő, aki énekelni és táncolni is tud." Majd minden szerepemben látott. Én is őt és ájultam tőle. "Én nem merek holnap fellépni" - mondtam neki egy alakítása után. "Látod, milyen vagy? - felelte - Én azt játszom el, amit leírtak, de te a lehetetlent is elfogadhatóvá teszed."  
   - Ma nagyon sokan énekelnek...
   - Táncdal? Nem énekelnek ők, hanem ordítanak. Hamar ki is fognak merülni... Sokat, nagyon sokat kell tanulniuk a fiataloknak. Éneket, mozgásművészetet.
   - Mit játszik legközelebb?
   - Folytatom a Bunburyt. Kedves szerep. Az év elején tanultam meg.
  - Aztán elbúcsúzunk Honthy Hannától. Ma utazik el Egerből. Búcsúzóul megígéri, hogy jövőre is eljön.
   Biztos vagyok benne, hogy eljön. Megígérte.