Ma este premier – sajnos csak online. Reménykedjünk, hogy már nincs nagyon távol az idő, amikor a kedves, fülbemászó dallamokat a nézőtéren ülve hallgathatjuk! A blog sorozatot szentelt Kálmán Imre operettje egri útjának. Az első két rész után (1. Ősbemutató / magyarországi premier / először Egerben: itt - 2. Eger 1961 & 1968: itt) végül az 1997-es produkciót idézzük. A képek az előadás VHS felvételéből valók.


  
Vókó János - Egri László - Tunyogi Péter
  

   A Heves Megyei Hírlap – fura, de nem tűnt fel senkinek – korabeli kritikájában értelemzavaró tévesztéssel idézte címként az operett talán legszebb melódiájának szövegét. Természetesen nem „Művész, ha gyötör a reménység, elhagy a szegénység, / Ne add el a lelkedet”, hanem épp fordítva. A Művészhimnusz ma is igen aktuális, mint korábban arról írtam is már.


  

Sata Árpád - Egri László - Szilágyi Olga - Vókó János - Tunyogi Péter az előadás fináléjában a Művészhimnuszt éneklik. A képre kattintva videó nyílik a blog Youtube csatornájáról.

A kritika szerint:
  „Az egri színházcsinálóknak nem volt több és nagyobb ambíciójuk: kellemes kikapcsolódást nyújtani egy teljes estére. Olyan játékos örömöket szerezni, amelyből lelkileg még lehet táplálkozni pár napig. … e muzsika fülbemászó, könnyed, kortalan. S ezt kezdik érteni azok a nézőtéren ülő tinédzserek, akik a musicaleken át érkeztek a zenés műfaj emez eredeti darabjaihoz.”
   Jámbor Ildikó elismeréssel ír a szereplőkről:


  

Szilágyi Olga

   "Szilágyi Olga már korábban is megmutatta, milyen muzikális, most színészi játéka is kiteljesedett. Violetta, azaz Ibolyaként könnyed, kedves primadonna és táncoskomika egyszerre. Egri Lászlónak remek hangja van, Raul szerepében többször van alkalma ezt megmutatni. …

Vókó János - Dimanopulu Afrodité - Tunyogi Péter

Dimanopulu Afrodité nemcsak mutatós, hanem sziporkázóan hisztériás Ninon szerepében. Vókó János (Florimond, a zeneszerző) és Tunyogi Péter (Henry, a költő) komikusi készségét kamatoztatja. … Akik viszont igazán lubickolnak a szerepben, azok Sata Árpád (Spagetti bácsi, a végrehajtó) és Bessenyei Zsófia (Jeanette, a szobalány), s természetesen Bakody József (mint Rotschild báró, a szponzor).” De dicséri Pálfi Zoltán színigazgatóját, Horváth Ferenc hadügyminiszterét, Réti Árpádot és Ivády Erikát is.

Pálfi Zoltán - Bessenyei Zsófia

Megállapítja, hogy „Moravetz Levente (m.v.) rutinosan instruálta színészeit.” A koreográfiról  - Dévényi Ildikó, m.v. – úgy véli: „… a mozgáselemek jók, de visszafogottak, a könnyebb megoldás irányába viszik az előadást.” … Pilinyi Márta jelmezeit „szépnek, könnyednek, rafináltnak” írja le. …
   Írását ezzel fejezi be: „… kellemes, könnyed levezetése ennek a társulat és a társadalom számára is nehéz évadnak.”
   Reménykedjünk, mondom még egyszer, hogy a ma esti online bemutató után legalább az évad végén már a nézőtéren ülve is találkozhatunk a Montmartre-i ibolyával és szóról-szóra elismételhetjük az 1997-es kritika zárómondatát!