1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.
ÉLETEM ELSŐ SZÍNHÁZI ÉLMÉNYE - GIMNÁZIUM 3. OSZTÁLY
Sorozatunk 26-27. részében az 1987. október 16-i "Évadnyitó bemutató előadás"-ról, Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájáról esett szó. Ez inspirálta az alább olvasható emlékezést... Köszönöm szépen és egyúttal előre jelzem, hogy más nézői visszaemlékezések is várhatók még a későbbiekben!
Soha nem hittem,hogy egyszer eljön az az idő, hogy azt mondjam „az én időmben!” De most mégis így kell indítsak, ugyanis a mi időnkben nagyon más volt a kollégista élet, mint manapság. Akkor 1987-et írtunk. Egy valamire való kóteros minden lehetőséget megragadott arra, hogy az épület falain kívül tartózkodjon. Délután 4-kor ugyanis lejárt a kimenő és az élet persze csak ezután indult. Kapva kaptunk hát az alkalmon, amikor megtudtuk, hogy színházbérlet vásárlására adódott lehetőség. Ami a mi olvasatunkban annyit jelentett: este 7 után kinn!!!
Kicsi, de annál lelkesebb csapatunk indult hát első este Színházba! Sokan - köztük én is - először jártunk ilyen "flancos" helyen. A tiszteletet megadtuk: fehér blúz, fekete szoknya, a hozzá illő alkalmi cipő. Így kopogtunk el a József Attila Leánykollégiumból a közeli színházig. A közelség fél siker volt a magas sarkú viselése szempontjából. Aztán bementünk és szerintem mindenkit magával ragadott a díszlet és a nézők parfümje illatának sajátos elegye.
Egy lócsiszár virágvasárnapja. A történetre sajnos már csak hézagosan emlékszem, de Csendes László játéka nagyon meghatározó és magával ragadó volt. Mikor kijöttünk, megállapítottuk, hogy ez egy jó hely és már nem csak a lógás lehetőségét láttuk benne. Aztán további darabok következtek nagyon helyes színészekkel, mint például Megyeri Zoltán, Czvetko Sándor… Ennek hamarosan híre ment és már szinte az egész kolesz színházba járt. Hatalmas ovációk a darabok végén, mikor a fönt említett színészek meghajoltak. Állva tapsoltunk! Bízom benne, hogy ezekre a percekre ők is szívesen emlékeznek vissza. Mint ahogy én is szívesen és jó érzéssel tettem…
Friss hozzászólások
Archívum
