gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában.Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Tiszteletbeli Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/9 SZEPTEMBER

2016.09.22. 12:25

   Tematikájában a huszonkilenc… című színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1956-ban bált rendeztek, 1960-ban a Lakatosárugyárban jártak, 1962-ben Pesten vendégszerepeltek...

1956.09.19.

A Gárdonyi Géza Színház dolgozói szeptember 21-én színészbált rendeznek a Park Szálló helyiségeiben. A bált műsor előzi meg. A műsorban a következő évad legszebb számaiból részleteket adnak elő a színház művészei és zenekara. Érdekessége a bálnak, hogy a tombolán színházi bérleteket nyerhetnek a szerencsés nyerők.

1960.09.22.

Az Egri Lakatosárugyár dolgozóival találkoztak az egri színészek

Az egri Gárdonyi Géza Színház művészei mind szorosabb és szorosabb kapcsolatot igyekeznek kiépíteni közönségükkel, megyénk üzemeinek, termelőszövetkezeteinek és községeinek dolgozóival. Az elmúlt napokban Pélyen rendeztek színész-paraszt találkozót, legutóbb pedig az egri Lakatosárugyárat keresték fel a színház művészei. ... Kedden, a déli órákban - műszakváltáskor - ... a kultúrteremben rendezett összejövetelen Tábori József ÜB-elnök üdvözölte a vendégeket, majd Szőllősi Gyula, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója beszélt a színház munkájáról, s a közönséggel való szoros kapcsolat jelentőségéről. A színház művészei nem első alkalommal jártak az üzemben, már egy alkalommal megnézték a műhelyeket és a termelési folyamatokat is. ...

1962.09.01.

Egy érdekes hír, ami öregbíti a színház nevét. Ebben az évben bekapcsolódott a színház a fővárosi peremkerületi előadásokba, amely kerületekben eddig csak a budapesti színházak tartottak előadást. Az elsőre október 13-án, a MOM kultúrotthonban kerül majd sor, ahol Salacrou: Máglyák firenzében című darabját mutatják be.

 

V. STÚDIÓSZÍNHÁZI TÁNCFESZTIVÁL

2016.09.19. 22:58


 

KULTURÁLIS CSATORNA

2016.09.18. 15:22

Mától megkezdte adását az M5! Oktatási és ismeretterjesztő műsorok, napi telefonos műveltségi vetélkedő, napi kulturális híradó, magyar és külföldi művészfilmek, koncertek és színházi közvetítések... A blog természetesen elsősorban a színházra, színházzal kapcsolatos adásokra hívja fel a figyelmet az első hét műsorából, nem feledkezve meg arról sem, hogy ilyenek az M3-on is láthatók, továbbra is.



 

A BLOG BEMUTATJA... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ TÁNCTAGOZATÁNAK ÚJ TAGJAI 4.

2016.09.16. 08:53

Sánta Eszter

   1996.08.03-án születtem, Szegeden. A tánc iránti rajongásom kicsi korom óta része az életemnek. A Barbie és a Diótörő mesefilm keltette fel a figyelmem, a könnyed, kecses mozdulatok és a tüllszoknyák világa felé. Elhatároztam, hogy balettet kell tanulnom. Hat éves koromban beíratott anyukám a táncórákra, Ábrahám Anikó mesternőhöz. Itt kezdődött minden. Miután csatlakoztam a tánccsoporthoz, hamar kiderült, hogy van hozzá érzékem, így kitartóan folytattam, amibe belevágtam. Minden évben feljártunk Budapestre, a Magyar Táncművészeti Főiskola nyílt napjaira. Az egyik ilyen alkalommal annyira megtetszett, amit ott láttam, tapasztaltam, hogy eldöntöttem jelentkezek a felvételire. Felvettek.
  2007-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Magyar Táncművészeti Főiskolán immáron, mint leendő kis balerina. Rettenetesen nehéz volt az első év. 10 éves kislányként felkerülni egyedül Budapestre, a család nélkül egy olyan iskolába, ahol nap mint nap megfelelési kényszerrel kell szembenéznie az embernek. Nagyon sokat köszönhetek a kollégium nevelőinek, akik befogadtak és tőlük telhető legjobban próbálták csökkenteni a család hiányát.
   Az első felejthetetlen élményem az Operaházhoz fűződik. Második évfolyamos voltam, amikor beválogattak a Diótörőbe. Az épület, a színpad, a táncosok, a jelmez, a díszletek teljesen magával ragadtak. Első évben kislány, kiskatona, lepke lehettem, viszont a következő évben már pas de trois táncolhattam, ami gyerek szereplőként technikailag a legnehezebb feladat volt. Teltek az évek és én egyre biztosabb lettem a célomban.
   Minden évben rendez az iskola egy zárt házi és koreográfus versenyt. Itt a gyerekek lehetőséget kapnak megcsillogtatni tudásukat. Maga a felkészítő folyamat egy nagy lehetőség mindenkinek, példát mutat arra, hogy a mindennap eltöltött hosszú órák a balett teremben nem hiába valók. Első sikeremet 2010-ben, 3. évfolyamosként értem el, amikor csoportos kategóriában, Don Quijote-Ámor táncát adtuk elő évfolyamtársaimmal, ahol kiemelt szerepet kaptam és 3. helyezést értünk el. Ezt követően minden évben indultam szóló kategóriában és csoportos darabokkal is.

 

   A gimnázium 9. osztályában következik egy nagy váltás, amikor az iskola és a szakmai órák felcserélődnek. Ekkora már olyan nagy lesz a szakmai leterheltség, hogy mindennap frissen, sok energiával kell rendelkezni ahhoz, hogy 100%-os teljesítményt tudjunk nyújtani, ezért reggel 8-kor a balettrúd mellett kezdtük a napot. Szakmai órákon kívül egyben egyre több próbán kellett megjelenni úgy, hogy eközben a gimnáziumban is helyt kellett állni. Gyakran a tanórákat követően esténként is a balett teremben folytattuk a napot. Év közben is egyre több előadásban volt lehetőségünk fellépni, az iskolai nyílt napokon kívül is, például a Művészetek Palotájában, a Várszínházban, az Erkel Színházban, különböző iskolákban, rendezvényeken.
   Második igen meghatározó élményem az volt, amikor Kacsóh Pongrác: János vitáz daljátékában felléptem, mint tündér. Ez volt az első alkalom ugyanis, mikor egy koreográfus mester rám/ránk készítette a koreográfiát. Így volt szerencsém megismerkedni Andrea Paolini Merlo koreográfussal. A harmadik felvonásban, a tündérképben szerepeltem, mint fő tündér. Az egyik előadás alkalmával éreztem először azt, hogy nem azzal törődöm, épp milyen lépés következik és hogy technikailag azt hogyan fogom teljesíteni, hanem csak élvezem azt, amit csinálok. 2013-ban ismét 3. helyezést értem el a háziversenyen, azonban ezt életem első igazi pas de deux-jével értem el. Szilfid adagiot adtuk elő partneremmel, Lőcsei Balázzsal. Azért is volt fontos számomra ez a feladat, mert mesternőmtől megkaptam azt a bizalmat, hogy alkalmasnak talált rá.
   Az iskola által, a művészeti tanács javaslatára 2014-ben Spanyolországba utazhattam és egy 3 hetes kurzuson vehettem részt. Következő nyáron pedig Piranban (Szlovénia) tölthettem 2 felejthetetlen nyarat a tengerpart mellett.
    2015-ben Asaf Messerer Tavaszi Áradás koreográfiájával a házi versenyen 1. helyezést értünk el partneremmel, Márton Richárd Jánossal. Ennek a sikernek köszönhetően egy évig szerepelt a repertoárunkon, az iskola által szervezett előadásokon szinte kivétel nélkül előadtuk, 2015. októberében mi képviseltük iskolánkat Svédországban, majd Piranban is vendégszerepeltünk.
   Sikeres érettségi vizsga után elérkezett az utolsó és talán egyben a legnehezebb év is. 9 év munkája megérett, januárban képesítő vizsga, utána szigorlatok, diplomamunka és júniusban vizsgakoncert. Mindeközben reggeltől estig a balett termekben próbáltuk a különböző darabokat, volt olyan, hogy egyszerre 3-4 próbán kellett volna megjelennem, s közben a lengyelországi versenyre készültem fel partneremmel, Lőcsei Balázzsal.
   Utolsó évben viszont a házi versenyen nem szereplőként, hanem zsűritagként vehettem részt, igazán megtisztelő feladat volt.
   A második félévben is rengeteg előadás, turné szerepelt műsoron, közben gőzerővel készültünk az év végi vizsgakoncertre.
Vizsgakoncertünk 1. felvonása Minkus-Petipa: Paquita-szvit volt, ahol egy variációt táncoltam. A második felvonás Gounod- Seregi: Faust-Walpurgis éj című darabja volt, melyben a pas de deux-ot táncoltam, Sebestény Katalin mesternő vezetésével tanultuk és sajátítottuk el. A harmadik felvonás Vivaldi: Tavasz - Molnár Márta, Nyár - Andrea Paolini Merlo, Ősz - Kulcsár Noémi, Tél - Maged Mohamed. Én a Nyárban és a Télben szerepeltem, mindkettőben kaptam külön kiemelt szerepet, pas de deux-ket. Kivételes tapasztalatnak tartom, hogy több koreográfussal is együtt dolgozhattam, ráadásul egy időben. Mindkét koreográfus darabja és személye is közel áll a szívemhez, csodálatos volt velük együtt dolgozni. Hatalmas feladat volt ennyi szerepet a maximumra kifejleszteni, de úgy érzem, sikerült. Kihoztam magamból és a szerepekből is azt, amit a legjobb tudásom szerint lehetett. Mindenki számára megterhelő volt ez az időszak de mikor júniusban ott álltunk  az Erkel színház színpadán és a vastaps közepette legördült a függöny, az a pillanat mindenért kárpótolt minket.



Rengeteget köszönhetek mestereimnek, tanáraimnak, az osztályfőnökömnek, Almássy Balázsnak, aki 8 évig terelgette utunkat, energiáját nem kímélve, hatalmas türelmet tanúsítva irántunk, a kollégium nevelőinek, de a legtöbbet a családomnak. Mindig, mindenben mellettem álltak és támogattak abban, hogy elérjem céljaimat.





2016. augusztusától a GG Tánc Eger csapatát erősítem. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, minden erőmmel azon leszek, hogy a maximumot nyújtsam, a színház, a vezetőség, a társulat és természetesen a közönség elégedett legyen a munkámmal. 

Balettmestereim:

Dorkó Edina (1-2. évfolyam)
Murányi Judit (3-4. évfolyam)
Bacskai Ildikó (5-6. évfolyam)
Vdovicheva Tatiana (7-9. évfolyam)
Spicc/Repertoire: Végh Krisztina (7.-9.évfolyam)

9. évfolyamban mestereim:

Évfolyam vezető balettmester: Vdovicheva Tatiana, Szakály György
Spicc/Repertoire: Végh Krisztina
Művésztanár: Csizmadia Tamás
Emelés: Keveházi Gábor
Modern: Kulcsár Noémi

 

A BLOG BEMUTATJA... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ TÁNCTAGOZATÁNAK ÚJ TAGJAI 3.

2016.09.04. 17:06

Varga Kristóf

 2016-ban töltöttem be a huszadik életévemet és léptem ki a Táncművészeti Főiskola falai közül a GG Tánc Eger együttes berkeibe, ami most számomra a „nagybetűs Életet” jelenti.
   Tíz évesen nyertem felvételt a Magyar Táncművészeti Főiskola balett szakára, így Veszprémből, a szülővárosomból Pestre kerültem kollégiumba.
   A fősulin eltöltött évek alatt különböző szerepekben próbálhattam ki magam, játszottam főbb szerepeket, felléphettem az Operában és még külföldi kurzusra is volt esélyem kijutni.

  

   A klasszikus és modern alkotások is közel állnak a szívemhez, minden művészeti ág felé nyitott vagyok. Érdekel a média, nagyon szeretem a filmeket és sokat rajzolok.
   Nagy öröm számomra, hogy a Gárdonyi Géza Színházban és a GG Tánc keretei között fejleszthetem tudásomat a művészet terén.

 

A BLOG BEMUTATJA... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ TÁNCTAGOZATÁNAK ÚJ TAGJAI 2.

2016.09.01. 14:30

Szeles Viktória

1995.07.15-én születtem, Egerben.
   A tánc és a színpad világa már korán, 5 éves koromban megfogott, ekkor kezdtem el táncolni Tomory Gábor néptánccsoportjában. Az itt eltöltött 8 év sokat jelentett nekem, stabil ritmikai alapot és magabiztosságot adott. Az ő tanácsára kezdtem komolyan foglalkozni a tánccal.
   2003-2011-ig az egri Pódium Tánc- és Balettiskolában klasszikus és modern balettet tanultam, tanáraim Barta Dóra és Mirkóczki Zita voltak. Tehetségemre hamar felfigyeltek, mert 2004-ben megkaptam az Erlau Táncfesztivál keretében  bemutatott Halál és a lányka címszerepét.  Nekik köszönhetem, hogy több darabban játszhattam az egri Gárdonyi Géza Színházban (Diótöró 2008, Gül Baba 2010). Ekkor már biztossá vált számomra, hogy tánccal szeretnék foglalkozni.
   Házi koreográfus verseny keretében lehetőségem volt saját koreográfiákat alkotni, mellyel duó és trió kategóriában első helyet értünk el.
  2011-2014-ig a Győri Táncművészeti Szakközépiskola növendéke voltam, kortárs-, modern táncos szakon végeztem.  Az itt eltöltött három év alatt sokat fejlődött a klasszikus és modern balett tudásom, melyet mestereimnek  Ócsag Annának és Pintér Tímeának Juhász Katának és Nagy Zoltánnak  köszönhetek.
  Saját koreográfiámmal az V. Országos Klasszikus Balett és Modern Tánc Verseny Modern Tánc duó kategóriájában II. helyezést értem el.
  A koncertvizsgára Feledi János készített egy koreográfiát, mellyel egy számomra teljesen ismeretlen stílust ismerhettem meg és  az együtt töltött munkát nagyon élveztem.
   2014-2016-ig a Miskolci Nemzeti Színházban dolgoztam, mint táncos.
  Főbb szerepeim: Hamupipőke (Hamupipőke), A nagy Gatsby (Jordan Baker), Quixote (Dulcinea).
   2014. szeptembere óta esti tagozaton a Magyar Táncművészeti Főiskolát is végzem Táncos- és próbavezető szakon.


 

A BLOG BEMUTATJA... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ TÁNCTAGOZATÁNAK ÚJ TAGJAI 1.

2016.08.28. 20:03

Joni Österlund

  

Frissen végeztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol kezembe vehettem a táncművészeti diplomámat. Úgy vélem, hogy az ország táncművészet téren gazdag kultúrával rendelkezik, ami nagyon érdekel.
   Jómagam rengeteget törekszem arra is, hogy mind fizikailag és érzelmileg is jelen lehessek a színpadon.
   Magyarország előtt a Finn Nemzeti Balett iskolájában kezdtem tanulmányaim, ahol már volt egy pár saját koreográfiám, az Operaházi kisszínpadon is. Mindig kíváncsian figyeltem, hogy egy koreográfus miként fejezi ki az érzelmeit. Az országban jól érzem magam és remélem, hogy még sokat tanulhatok itt a szakmáról!

 

 

ÉVADNYITÓ

2016.08.23. 15:15

   A ma délelőtti társulati üléssel megnyílt a Gárdonyi Géza Színház 2016/17-es, „Színház a színházban” mottót viselő évada. Az első bemutató Shakespeare Hamletje lesz. A prózai társulathoz nem érkezett új tag, a tánctagozathoz négyen jöttek az elmúlt évad végével távozók helyére.

 

EGRI TÁRSULAT 1955-1962 - FÉNYKÉPALBUM 50/7

2016.08.15. 18:26

(A képek forrása: Népújság)

(Az előző képek a főoldalról mindig a Galériák menüpont megfelelő képtárába kerülnek át.)

 

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/8 AUGUSZTUS

2016.08.06. 17:09

Tematikájában a huszonkilenc… című színháztörténeti sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1955-ben Egerben próbálták ki a Mágnás Miska című operett ma is játszott változatát.
1961-ben a színház új tagja zuhanyozni szeretett volna.

1955.08.28.

A Gárdonyi Színház mutatja be elsőnek Békeffy-Kellér új átírásában a Mágnás Miskát.

1961.08.31.

Tulajdonképpen úgy kezdődött a nap - legalábbis ez volt az első említésre méltó esemény -, hogy úgy 9 óra körül egy fekete hajú fiatalember csengetett a Gárdonyi Géza Színház igazgatójának lakásán.
   - Ha megengedné az igazgató elvtárs, itt hagynám a bőröndjeimet és… és szeretnék megmosdani, letusolni.
   - ?...
   - … Hát igen, még nincs lakásom és még ismerőseim sincsenek.
   Így került Varga Tibor, a Színművészeti Főiskola végzett hallgatója, az egri színház ifjú művésze a kora délelőtti órákban az igazgató fürdőszobájába, majd nyakába vette a várost és elindult albérletet keresni. Nehéz dolga lesz: felesége és egy kisgyermeke is van, de nem lesz könnyű a többi fiatalnak: Bűrös Gyöngyinek, Fonyó Istvánnak, Majoros Júliának, a Gordon-házaspárnak, s a többieknek sem. Sajnos, a színháztól és a tanácstól nem várhatnak valami nagy segítséget. Pedig milyen jó lenne…  (Márkusz László)

 

JOHANN STRAUSS: A DENEVÉR - AGRIA NYÁRI JÁTÉKOK

2016.07.31. 00:26

JAZZYMOTIONS: MY WAY - ZENÉS TÖRTÉNET A MAGUNK MÓDJÁN

2016.07.23. 13:10

   Vannak zenei irányzatok, stílusok, dalok, melyek az idők folyamán háttérbe szorulnak, esetleg teljesen el is tűnnek – megérdemelten vagy éppen ellenkezőleg. Az a tizennégy dal, amelyet a Jazzymotions - Farkas Antal, zongora és Káli Gergely, ének – előadásában hallgathattunk meg tegnap este (a „történetet” adó összekötőszöveggel, amely egyébként a dalok eredeti szövegének magyar fordításából készült), mindenképp az utóbbiak közé tartoznak.

   Nem tűntek el, de nem elég sokszor és nem elég sok helyen hangzanak el nálunk ezek a színvonalas, gazdag dallamvilágú, a közönségben gondolatokat és érzelmeket kiváltó, s ráadásul a legtöbb esetben a fülben is megragadó, könnyen felidézhető, dúdolható dalok. Ma nem erre van igény – mondják, de sokan nem is ismerik őket, mert lehetőségük sincs megismerni, így hát igényük sem támadhat rá – mondom én. Pedig Frank Sinatra dala, a My Way, s a többi hasonlóan kedves melódia, a Fly Me To The Moon, a New York, New York, a Casablanka című film nagy slágere, az As Time Goes By, a La mer – Charles Trenet csodálatos szerzeménye ma is sokkal több lehetőséget érdemelne. Az Agria Játékok tegnapi kamaraszínházi estjén maradtak sajnos üres helyek, de a jelenlévő közönségnek nagyszerű nyáresti élményben volt része. Nagyra értékelem a Jazzymotions törekvését ezeknek a daloknak bemutatására, terjesztésére, új közönséggel, fiatalokkal is történő megszerettetésre, az igény felébresztésére. Nagyon remélem, hogy lesz folytatás! Akár úgy, hogy ugyanezt a programot bemutatják ismét, más közegben – mondjuk egy intimebb belső térben, s ennek megfelelően picit visszafogottabban, bensőségesebben, ahol az asztaloknál ülő hallgatóság egy-egy pohár ital mellett andalodhat el a dallamokon, gondolkodhat az összekötőszöveg és a dalok (bár valamennyi angol nyelven szólalt meg, talán érdemes lenne egy-egy versszakot magyar fordításban is énekelni) mondanivalóján, akár a remélhető újabb produkciók segítségével.
   A tegnapi előadásból néhány részlet a blog YouTube csatornáján,
itt!
 

AGRIA NYÁRI JÁTÉKOK - LEHÁR: A VÍG ÖZVEGY - NAGYOPERETT

2016.07.16. 01:05






ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/7 JÚLIUS

2016.07.04. 20:43

  Tematikájában a huszonkilenc… című színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1956 nyarán az egyéves társulat munkáját értékelte a lap - dicsérően, azonban a színház és a lap viszonyával gondok adódtak...

1956.07.28.

Kezdettől fogva szívesen és szeretettel foglalkoztunk a színházzal. Egy-egy bemutatója alkalmából külön oldalt kapott a lapban, az évad nagyrészében alig volt olyan lapszám, amelyben a színházról ne esett volna szó; s ami írásainknak hangját, tartalmát illeti, nemegyszer joggal illethettek volna jóindulatú elfogultsággal. Úgy gondoltuk, hogy az új színháznak a szokottnál több bátorításra, elismerésre van szüksége – ez magyarázza a részrehajlást.
   Annál fájóbban érintett bennünket, hogy a színház túlságosan érzékeny, indulatosan fogadta a legenyhébb bíráló megjegyzést is, vagy akár azokat a megállapításokat, amelyeket nem is nevezhetünk bírálatnak. És ez, sajnos, nemcsak a társulat egy-egy tagjára áll, hanem a vezetőségre is, amely vagy kereken visszautasította a bírálatot, mondván, hogy nem értünk a színházhoz, vagy pedig elismerte, hogy igazunk van, de – úgymond – miért kell azt megírni… Még ha tekintetbe vesszük is, akkor sem térhetünk szó nélkül napirendre az ilyen jelenségek fölött. Amennyire méltányoljuk a társulat művészi sikereit, annyira rossznak, károsnak tartjuk az ilyen emberi magatartást. (Gács András)  

 

 

ARANYTÓ

2016.07.01. 18:03

Vári Éva és Benedek Miklós - Ernest Thompson: Aranytó című darabjában, tegnap este, a Miskolci Nemzeti Színház Nyári Színházában.

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA 2016 - A SCHREIBER-FÉLE PAPÍRSZÍNHÁZ

2016.06.26. 00:00

A blog „csatlakozott” – természetesen saját lehetőségeivel és eszközével – azaz egy erre az estére időzített bejegyzéssel. Mi kapcsolta mégis ezt az új bejegyzést az ünnepi éjszakához? Témája és az, hogy csak 2016. június 25-én, 20.00 órától éjfélig volt látható. Kapcsolódott részben Egerhez, részben a színházhoz, részben múzeumi kiállításhoz, érdekes és kedves képekkel, s egy rövid videóval is illusztrálva (ezt megtalálhatják ezen a linken). Akik nem tudtak személyesen részt venni a Múzeumok Éjszakájának valamelyik programján, azoknak remélem, elnyerték tetszését, a képek és a videófelvétel (amelyen a figurák mintha kicsit meg is elevenednének).  Az egri Dobó István Vármúzeum vándorkiállítása ezekben a hetekben a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban kereshető fel. Nagyon ajánlom mindenkinek, gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt!
   A gyűjteményt egri család adományozta, egyik tagjuk, Scmotzer Alajosné Tarczal Mária hagyatékaként őrizték. A Schreiber-féle papírszínház virágkorát a 19. században élte, a polgári családok otthonában. Jacob Ferdinand Schreiber nyomdájában 1878-tól egészen 1926-ig gyártották Esslingenben, elterjedt egész Európában.
  Hatvankilenc színházi előadás a repertoár, köztük mesék, irodalmi művek, operák is! Ismert illusztrátorok remekművei az egyes figurák és a díszletek. Összesen 849 darabból áll, részei a színpadkeret, kulisszák, díszletek, kellékek, jelmezes szereplők és a szövegkönyvek. 
   Bárcsak manapság is gyártanának ezt a bájos - nem mellesleg a gyermekeket is a színház szeretetére tanító és szoktató – „játékot”!
   Ha tehetik, nézzék meg a vándorkiállítást! Biztosan beleszeretnek!


 

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/6 JÚNIUS

2016.06.17. 18:10

 Tematikájában a huszonkilenc… című színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1961.06.03. Gondok voltak a közlekedési vállalat pontosságával...

   Miért nem indul pontosan a tájautóbusz? Ez kérdés is lehet az AKÖV felé. Mert szerdán félórát késett, csütörtökön egy és egynegyed órát késett a színészeket szállító autóbusz. Az aztán külön krónika tárgya lehetne, hogy mit is csinálnak a színészek, most szám szerint harmincnyolcan addig, amíg jön a busz. Ácsorognak a színház előtt. Pad nincs elég, leülni nem tudnak, minden autózúgásra megindul a társaság, végül fáradtan, kicsit kedvetlenül, rossz hangulatban beszállnak az előálló autóbuszba. Ez így nincs rendjén. Várakozik, mérgelődik a szereplőgárda, idegeskedik 3-400 ember a községben, mert azt sem tudják, hogy lesz-e előadás vagy nem. Ezeket az autóbuszokat nem ad hoc rendeli a színház, kicsit több felelősséggel kellene gondoskodni a pontos indításról. A színész is dolgozik, más emberek szórakoztatása nem egyszerű feladat, meg kell becsülni a tájszínház dolgozóit mindenkinek. Az AKÖV-nek is! (ádám)  

 

OPERAFESZTIVÁL MISKOLC 2016

2016.06.12. 22:26

   Képek az első két napról.
   Videók:
  A blog "Élő!" rovatában a nyitónapi tűzijáték csaknem három perces részlete, "a guruló zongora", felvételek a Nessun dorma - a zene éjszakája című programsorozatból: Baranyai Anett, Forgács Péter, Kolozsi Balázs, Lukács Zsófia, Nutthaporn Thammathi - ének, Rákai András - zongora, Vihula Mihajlo - gitár. 





í




 

NYÁRI SZÜNETET TART A SOROZAT

2016.06.07. 12:54

Tisztelt Olvasók!
 Amint azt még az első évad végén írtam: "Örömmel és izgalommal kezdtem el közölni a sorozatot sok hónapig tartó előkészítés, interjúk, beszélgetések, könyvtári és levéltári kutatómunka után, 2012. szeptemberében." Most, a negyedik végén is vannak még sorukra váró beszélgetések, a sorozat számára írt visszaemlékezések, érdekes fényképek, tehát ősszel jön az ötödik évad, sőt, a most befejeződötthöz képest több rész várható, sűrűbb megjelenéssel.  Addig is az eddigi 77 folytatás megtalálható a „huszonkilenc... retro G.G.Sz. 1884 – máig” menüpontban!
  A blog egésze viszont természetesen nem tart nyári szünetet, a színháztörténeti sorozattól független új bejegyzéseket továbbra is olvashatnak.  
  

BESZÉLGETÉS BLASKÓ BALÁZZSAL, A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ IGAZGATÓJÁVAL

2016.05.23. 13:13

 Hamarosan véget ér a 2015/16-os színházi szezon, ősszel pedig elkezdődik Blaskó Balázs második direktori ciklusának első évada. A blog olvasói számára kért interjú az első ciklus értékelése mellett arról is szól, mi változik, s mi az, ami nem.

   Visszatekintve az elmúlt öt esztendőre, amely 2011.február 1-jével indult és 2016.január 31-ével zárult, azt gondolom, sikerült megvalósítanom mindazt, amit megfogalmaztam elvárásként önmagam és a ciklus felé pályázatomban. Az igazgatói periódusom kezdetén tapasztalt alig hatezres nézőszám mostanra, a ciklus végére 13.500 fölé emelkedett minden zavaró körülmény és minden rendkívüli nehézség ellenére.
   Egy vidéki, kiemelt (nem nemzeti) kategóriájú kőszínház számára mindenféleképpen népszínházi küldetést tudok csak meghatározni. A műfajok sokszínűségét kell kínálnia és ebben egy kiegyensúlyozott arányt kell követnie. Fajsúlyos, komoly előadások mellett színpadra kell állítani a zenés műfajokat, operettet, musicalt, zenés vígjátékot vagy zenével előadott ifjúsági előadásokat és tánc produkciókat és akkor így gyakorlatilag az a bizonyos műfaji kör már meg is fogalmazódott, amit egy vidéki színház vezetőjének meg kell céloznia, ha nem kiszolgálni, de szolgálni szeretné a közönséget.

                                                           
   A kiegyensúlyozott műfaji arányt említette. Az utóbbi években azonban ez eltolódott a zenés produkciók javára…

   Az általam korábban elképzeltekhez képest kellett bizonyos kompromisszumokat tennem. Én nagyobb arányban szerettem volna fajsúlyosabb, komolyabb üzeneteket megfogalmazó drámákat, tragédiákat, középfajú színműveket színpadra állítani, de tudomásul kellett és kell vennem, hogy Eger és a kistérség közönségének ízlésbeli, műfajokat illető elvárásai más jellegűek, mint az én személyes vonzódásaim és természetesen alapvetően a közönség igényeit kell szem előtt tartani.

   Az Ön igazgatását megelőző időszakban mégis több volt a „fajsúlyosabb üzeneteket megfogalmazó” produkció, s kevesebb a zenés.

   Az én ciklusomat megelőző időszaknak, különösen elődöm második periódusának természetesen voltak rendkívüli értékei abban a kategóriában, amelyet az ember egyfajta művészszínházként fogalmaz meg. Ezeket az értékeket képviseli Budapesten például az Örkény Színház, a Katona József Színház vagy kisebb formációk, amelyek telt házzal játszanak, hiszen Budapest főváros kétmilliós lakossága mindig megadja azt a fajta telítettséget. Egy vidéki színház, egyetlen az egész megyében, ilyen célokat természetesen nem tűzhet maga elé vagy ha igen, akkor számolnia kell azzal, hogy bizonyos közönségrétegeket elveszít. Márpedig a mai magyar színházi életben az állami támogatás lehívási rendszerét tekintve ezzel elveszíthet támogatási forrásokat is, amelyek nagyon fontosak a fenntartást és működtetést illetően. 
   Újjá kellett szervezni a színház társulatát, elődömmel az a csapat, az a színészgeneráció eltávozott, amely addig megszokottan, közel tíz éven keresztül működtette a színházat és szolgálta azt a célt, amelyet elődöm követendő művészi elképzelésként kitűzött. Én mind a prózai mind a tánctagozat esetében más ízlésvilágot, eszményt, elvárásokat fogalmaztam meg önmagam és a társulat számára.
   Az elmúlt öt évről azt is el kell mondani, hogy ebből több mint két év a színház működési körülményeinek normalizálásával telt, kevésbé az elmélyült művészi munkával. 2011 májusában az addigi fenntartó Heves Megyei Önkormányzatot egy adósságrendezési procedúra érte, csődbiztost neveztek ki és ebbe az eljárási körbe a színház május végére mintegy 75 millió forintos számlatartozást volt kénytelen bevinni, hiszen az egész 2010/11-es évadot gyakorlatilag megyei önkormányzati támogatás nélkül volt kénytelen végigcsinálni. A bemutatókat úgy hoztuk létre, hogy az alkotókat, a művészeket - nem a közalkalmazottakat, az ő bérüket az állam garantálja, hanem az úgynevezett számlás, megbízási szerződéssel foglalkoztatott rendezőket, díszlet- és jelmeztervezőket, zenei munkatársakat, dramaturgokat, színházunkhoz nem közalkalmazottként kötődő művészkollégákat – gyakorlatilag nem tudtuk kifizetni. Új fenntartónk Eger MJV Önkormányzata szigorral és drákói megvonásokkal vette körül a színházat – azonnal megszüntette gazdasági önállóságát és beintegrálta az Egri Közszolgáltatások Városi Intézményének fennhatósága alá. Ez olyan lépés volt, amelyhez sem mi nem voltunk hozzászokva, sem a város. Azt szokták mondani, hogy aki színházat akar fenntartani, arra kell felkészülnie, hogy egy éhes kistigrist vesz a szárnyai alá és azt folyamatosan etetnie kell. Igen, tulajdonképpen így van, tudomásul kell venni, hogy a magyar színházi struktúrában két zenés intézmény, az önmagát eltartó Madách Színház és a Budapesti Operettszínház tudja talán egyedülien megtenni, hogy gazdaságosan és nyereségesen működjön. Ezt rajtuk kívül – vidéken különösen! – még a nemzeti kategóriához tartozóak (mint a Miskolci, Győri, Szegedi, Debreceni Csokonai, Pécsi Nemzeti Színház…) sem. Még akkor sem, ha nem költségvetési intézményként, hanem gazdasági társaságként, nonprofit közhasznú kft-ként működnek, mint például a Pécsi Nemzeti, a Szolnoki Szigligeti, a Kaposvári Csiky Gergely Színház. A magyarországi bérlet és jegybevételek – megint csak különösen vidéken – gyakorlatilag köszönő viszonyban sincsenek a bekerüléssel. Egy-egy produkció bekerülési költsége az abból a produkcióból befolyó bevételeknek akár még ötszöröse is lehet.
   Az összes nehézséget figyelembe véve mondom azt, hogy sikeresnek, a társulat szempontjából előremutatónak és minőségileg sok nagyjelentőségű eredményt hozónak tekintem az első igazgatói periódusomat.

   Mennyire fedi egymást az Ön által elmondott értékelés és a „külső”, szakmai megítélés és ha van eltérés, miben látja az okát?

   Érdekes kérdés. Érdemes volna alapvetően tisztázni, kit értünk szakma alatt. Van két színházi szervezet. Az egyik a Magyar Színházi Társaság, a másik a Magyar Teátrumi Társaság. A Gárdonyi Géza Színház mindkettőnek tagja. Én azt gondolom, ennek a - nyugodtan kijelenthetjük - megosztott szakmának mindkét oldalról minket becsülő és minket kevésbé kedvelő résztvevői is vannak, és azt gondolom, ez teljesen természetes. Mindabból következően, amit első ciklusomat illetően elmondtam, és amelyet a megtartva továbblépni elv alapján egyfajta permanencia elvet követve szeretnék a második periódusban továbbvinni, tehát mindenképpen építeni az eredményekre, a lelki tényezőket és a dolgok humán oldalát véve alapul, nagy változásokat a következőkben sem kívánok végrehajtani. Így ugyanarra számítok a szakmai értékelés, elismerés, megítélés szempontjából is. Igazándiból, megmondom őszintén, ennél számomra sokkal többet jelent a közönség megítélése. De a szakmai érdeklődést az kelti fel, aki a művészszínház irányába mozdul, különösen a Magyar Színházi Társaság köré kapcsolódó kritikusi céh és egyáltalán a kritikusi szakma érdeklődését. Aki egyfajta népszínházi küldetést, a közönség megszólítását tűzi maga elé, elveszti ennek a körnek az érdeklődését. Ez jól elkülöníthető kétfajta világ. Sajnos ez a realitás. A különböző küldetéseket teljesítő budapesti (nagyon ritka  vidéki) vagy határon túli, erdélyi és különösen vajdasági, de akár felvidéki színházak is nagyon erősen orientálódnak a művészszínházi irányba, mert hiszen innen számíthatnak szakmai elismerésre, publicitásra, sajtó megjelenésre, amelyre nekik  abban az anyaországi miliőben, mint kisebbségi színházaknak, szükségük van. Én ezt értem és elfogadom, mégis az volna jó, ha egységes, elsősorban a közönség igényeit szem előtt tartó, nem pedig egy bizonyos fajta ízlés-orientált megítélés venné körül általában a színházi világot. Balogh Tibor a 2015-ös POSZT-tal összefüggésben, egy szakmai beszélgetés alkalmával a következőképpen fogalmazott: Talán jó volna egy közönség-orientált fesztivál is. Ezzel azt is mondta, hogy a POSZT szakmai, bizonyos kritikusi kör megítélése alatt szerveződik, még akkor is, ha mindkét színházi szervezet delegáltja válogatja az ott nyilvánosságot kapó előadásokat. Alapvető ízlésbeli megosztottságról van itt szó. Bizonyos színházszakmai körök alapvetően elfogadják a német orientáltságú liberális színházeszmény színpadi látvány- és színpadi hatáseszményeit és a másik oldalról egy kifejezetten nemzetinek mondható, klasszikusan konzervatív színházeszmény köré szerveződik az a fajta világ, amely nem tud vegyülni a másikkal. 


   A Gárdonyi Géza Színházban ennek a kifejezetten nemzeti, klasszikusan konzervatív színházeszménynek legmarkánsabb megjelenítője az a vonulat, amelynek előadásaiból emlékeztetőnek én talán leginkább A fény éjszakáját és a Héthavas gyermekeit emelném ki. Miért tartotta fontosnak ezek bemutatását? 


   Nagyon hiányzik a magyar színházi életből a nemzetünk sorsát, kultúránkat példaértékűen meghatározó személyiségeknek az életműve – gondolok itt például elsősorban Németh Lászlóra -, valamint történelmünket és nemzeti karakterünk kialakulását elősegítő körülmények színpadi megjelenítése.
   Igazgatóm, főrendezőm volt a 70-es évek végén, 80-as évek elején Kecskeméten Beke Sándor, akinek rendezői munkásságát már a 70-es évek elejétől, Miskolctól kezdődően követtem. Rendkívüli módon becsültem, nem is véletlen, hogy ő aztán Egerben működött a későbbiekben igazgatóként, főrendezőként és nagyon sok közös munkánk volt. Az én igazgatói megjelenésemet követően minden korábban az életemben meghatározó rendező, színházi ember, kolléga valamilyen formában alkotó lehetőséghez jutott. Első ciklusom kezdetén a Beke Sándorral való egyeztetések során vetődött fel a gondolat, hogy egy olyan sorozatot kellene indítani a magyar nemzeti karaktert érintő közös gondolataink alapján, amelyben meghatározó irodalmi művészeti szellemiségű emberek kapnak hangsúlyt. Ennek első momentuma volt a Madách Imre életének egy periódusát feldolgozó Vesztett éden című darab, amely Egressy Zoltán kortárs drámaíró egy korábbi alkotása és Az ember tragédiája című mű megszületésének körülményeit tárja fel, és azt az emberi vívódást és sorsszerű meghasonlást, eleve elrendeltetett gondolati kört érinti, amely Madáchot egyrészt Éva karakterének megfogalmazására és árnyalására késztette másrészt Ádám belső világának mozgatóit érinti. Rendkívül izgalmas darab. A második lépés volt, hogy felkértük Kocsis Istvánt egy olyan mű megfogalmazására, amely Németh László és drámai hőseinek ambivalens kapcsolatát boncolgatja, Németh egyéni sorsa, személyiségének alakulása és a politikai-társadalmi körülmények ütközését, a hatalom és egyén, alkotó, művész, filozófus, gondolkodó kapcsolatának nagyon egyénített lehetőségeit. Ebből a gondolatkörből született A fény éjszakája című drámai mű. Ennek bizonyos fajta következménye tulajdonképpen a Héthavas gyermekei is, de mondhatnám azt is, hogy ez a fajta színházirányító gondolat hozta létre a Csongor és Tünde olyatén bemutatását, mint amilyen látványvilágban, akusztikus világban megszületett az előadás 2014-ben. De ebbe a körbe tartozott Kocsis: A megkoszorúzott - Jászai Mari című monodrámája, Görgey Gábor: Görgey című drámája, és valamilyen szinten ide sorolható Páskándi Géza: Vendégség című drámájának idei bemutatása.
   Ez egy olyan sorozat, amelyet természetesen folytatni szeretnénk. A jövő évadban Kocsis István: Tárlat az utcán című darabja ugyan nem magyar sorsokat idéz, hanem Van Gogh és Gauguin nagyon furcsa emberi kapcsolatát boncolja, emberi és művészi összefüggésben a fénnyel, a Nappal, de gondoljunk csak a Napra mint életadóra és mint a magyarság sorsát is meghatározó szimbólumra - a csángó magyarok napba öltözött asszonyára (Szűz Mária)… Ezek a dolgok valamilyen szinten összekapcsolhatók. Szükségességét érzem annak, hogy nemzeti karakterünket meghatározó gyökereinket illető szimbolikus jelképeink használatára, jelentésére és jelentőségére előadásainkban fölhívjuk a közönség figyelmét, hogy olyan összefüggéseket tudjanak keresni a mindennapi életben, az irodalomban, más színházi előadásokban, más művészeti ágakban, amelyek mindezt összekötik.


   A második ciklusra vonatkozó igazgatói pályázatában kiemelten foglalkozott a társulatépítésben elkerülhetetlenül szükségessé vált feladatokkal:
   „
Az a valamikori „derékhad”, amely ma is a társulat magját képezi, 50 – 65 éves, „idősebb generációvá” nemesedett. Rendkívüli tapintattal és empátiával kell és szabad csak társulatvezetőként az együttes szerkezeti átalakításába kezdeni. Alapvetően meghatározza a társulati mozgás, átalakítás kérdését a 2012-ben módosított Előadó-művészeti törvény, amely a kiemelt kategóriájú színházak számára minimum 60%-ot elérő, felsőfokú szakirányú végzettséggel (diploma) rendelkező művészeti állományt ír elő, 2018-ig terjedő türelmi idővel. A drámairodalom és a zenés műfajok szerepkínálatának döntő hányada fiatal férfi és női szerep, számos esetben két-két pár (pl.: Shakespeare vígjátékok, Moliere művei). Egyre nehezebb színházunkban megtalálni azt, a műsorszerkezethez illeszkedő műsortervet, amely a meglévő erőket mozgatja alapvetően. Egyre követelőbben merül fel a prózai tagozat szerkezeti átalakításának szükségszerű igénye, amely társulatfejlesztést, új társulati mag építésének szükségességét veti fel. Alapvetően át kell gondolni a művész közalkalmazottak foglalkoztatásának életkor és iskolai végzettség szerinti racionalizálását … ki kell választani legalább öt új művész munkatársat, 3 férfi és két női kolléga személyében.”

 

   Ezt a folyamatot már éljük, már a most véget érő szezonban voltak jelei. Így került a társulatba Nagy Lóránt, aki musical szakot végzett, nagyszerűen énekel, jó színész. Így került színházunkhoz Török Tamás, a József és a színes szélesvásznú álomkabát címszereplője vagy Babócsai Réka, akinek szintén jelentős feladatokat szánok a következő évadban. És természetesen így kaptak egyre jelentősebb szerepeket meglévő kollégáink, Radvánszki Szabolcstól kezdve Káli Gergelyen át Nagy Barbaráig. De ugyancsak természetesen, továbbra is cél a 40-45 és 65 közötti (ez egy elég széles életkori spektrum) művészeink foglalkoztatása, hiszen a legérettebb színészi állapotba kerül ez a generáció, különösen ennek fiatalabb ága. Gondolok például Nagy Andrásra, aki a leginkább kiteljesedő művészi, színészi periódusába kerül. Az utóbbi évek során Tóth Levente karakterszínészből igen jó jellemszínésszé vált, s Nagy Adrienn és Dér Gabi karakterteremtő ereje is sokat fejlődött. De azt is elmondhatom, hogy Kelemen Csaba másodvirágzását éli, jelentős alkotóként, s ugyanezt mondhatom Saárossy Kingára, aki egyre dúsabb, érettebbé váló eszközökkel alakítja azokat az asszonyokat, anyákat, drámai hősnőket, akiknek ábrázolására felkérem.
   Ha nem a színészi vonalra gondolok, Nagy Zoltán személyében zenei vezetőnk lépett olyan alkotói életperiódusába, amikor önálló zenei alkotások létrehozására, önálló alkalmazott zenei produkciók létrehozására képes, mint amilyen például a Vendégség című dráma kísérőzenei, bevezető, átvezető, lezáró zenei megfogalmazása volt, ami szerves részévé válhatott az előadásnak. Alapvetően számítok a munkájára, amint számítok Topolánszky Tamás fiatalos lendületére, az általa Egerbe hozott és vonzott táncpedagógus tanárok, koreográfusok személyére.

 

   A jövő évad tervét nézve feltűnt, hogy vannak olyan előadások, amelyek párhuzamosan lesznek műsoron közeli vagy viszonylag közeli más színházakban is, Miskolcon például.
 

   Kecskemét két hónapja mutatta be a Hamletet, Székesfehérvár is nemrégen, mi most készülünk rá. A La Mancha lovagja Miskolcon  meghirdetésre került az új évad elejére, mi az évad végén mutatjuk be. Van, amikor évekig nem megy Magyarországon egyik darab sem, most így alakult. Magyarázhatja a színházszakmai tartalmi lehetőség. Én úgy hirdetem meg a következő évadot beharangozó műsorfüzetünkben, a szokásos igazgatói expozéban, hogy a „színház a színházban gondolat köré” építjük. A Hamletben például van egy drámai-drámapedagógiai töltetű színházi előadás, darab a darabban – az egérfogó jelenet -, amely gyakorlatilag egy provokatív jellegű, akár azt is mondhatnám, interaktív lehetőségeket magában hordozó kis előadás. A La Mancha lovagjában a búsképű  lovag története mint színházi előadás szolgál drámai alapul és bizonyítékul egy idealisztikus emberi eszmény bizonyítására, arra, hogy van értelme megváltani az embert, van értelme a remény irányába mozdítani az erővonalakat. Mindkét előadás a nagyszínpadon lesz látható, csakúgy, mint a Lili bárónő című operett, a Black Comedy című vígjáték, a Legyetek jók, ha tudtok című, a nagysikerű film alapján készült színmű és az Anna Karenina című táncjáték-ősbemutató. A stúdiószínpadon a már említett Tárlat az utcán című drámán kívül egy másik táncjáték ősbemutatót kínálunk, Kamaszok címmel. Gyermekeknek szól majd három mesejáték, valamennyi koprodukció a Babszem Jankó gyermekszínházzal: Tündér Míra, Az ördög három aranyhajszála, Öreg néne őzikéje.
   A magyar színházi életben a Gárdonyi Géza Színházat jellemző szellemiséget lehet nézni innen és onnan, a megítélés lehet pozitív vagy kevésbé az, de hogy létező és működő karakter, azt gondolom, tagadhatatlan. Mi szeretettel várunk és hívunk mindenkit.
 
 

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog