gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában.Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Tiszteletbeli Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló

A BLOG EZZEL KÉSZÜL KARÁCSONYRA

2016.12.06. 10:07

    Színművészek, színházi emberek a blog számára írt ünnepi gondolatait, üzeneteit, történeteit olvashatják az ünnepet közvetlenül megelőző néhány napban.
   
A Színháztörténeti sorozat következő két fejezete is a karácsonyt idézi. A 80. fejezet 1921 és 1961 közötti éveket, korabeli újságcikkek segítségével (várhatóan december 16-án), a 81. fejezet (december 24-én) személyesebb hangvételű írásokkal szól a 90-es évekről.

 

ILYEN IS VOLT - EGRI SZÍNÉSZNAPTÁR AZ 1960-AS ÉVRE

2016.11.30. 18:41

Az egri Gárdonyi Géza Színház szakszervezeti bizottsága, valamint vezetői és művészei kedves karácsonyi-újévi meglepetést készít, illetve készíttet a színházlátogató, a színházat szerető közönség számára: a Színésznaptárt.



A szép, kék műanyagborítású naptár hetes beosztású: minden hétnél egy-egy színészportré, az előadott darabokból egy-egy jelent, vagy a színház belső életét mutató egy-egy kép. A színészportrék alatt rövid életrajz áll, a jeleneteket ábrázoló képek alatt pedig idézetek a darabról szóló kritikákból. Közli a naptár a magyar színművészet elmúlt nagyjainak születési és halálozási dátumait, s akiket érdekel, megtudhatják a naptárból a színház művészeinek névnapját is.



Az 1961. évi Színésznaptárnak - amelyet Kozaróczy József szerkesztett -, minden bizonnyal sikere lesz a közönség soraiban.
(Népújság)

* Ha esetleg valamelyik kedves olvasónak volna birtokában ebből a naptárból, kérem írjon nekem a Menüben a Kapcsolat menüpont segítségével! Köszönöm! J.F.
 

 

MEGSZŰNŐ ROVATOK, DE MEGMARADÓ TARTALOM

2016.11.27. 18:20

  Amint felfedezhették, a menüből eltűntek a „Gárdonyi” menüpontok (1992-2003-ig). Ennek oka az, hogy az itt található kritikák és egyéb írások ezentúl más helyen lesznek olvashatók. Eredetileg ezek egy része a Mezőkövesdi Szivárvány című lapban, illetve annak színházi különszámaiban jelent meg. Ez a lap mostantól külön menüpontot kapott „Volt egyszer…” címen. Az írások másik része pedig legfőképpen a Heves Megyei Napban és a Premier Planban jelent meg eredetileg - mindkettő szintén külön menüpontot kapott! -, illetve a Mezőkövesdi Újság, Prágai Tükör, Egri Riport, Heves Megyei Hírlap hasábjain. Egy-egy már eddig is felbukkant a blog Színháztörténeti sorozatában, s néhány a jövőben is beépül a sorozat következő részeinek megjelenése során. J.F.

 

2016.11.21. 20:43

   A sorozatot kezdetétől figyelemmel kísérők tudják, hogy eredetileg „huszonkilenc…” címmel indult, 2012. szeptemberében. A cím onnan eredt, hogy miután 1985-ben megszüntették az egri és miskolci színház összevonását, január 1-jétől befogadó színház lett az egri, társulat nélkül, önálló bemutató joggal. De a színházakban két naptári évet érintő évadokban gondolkodnak, tehát ennek az évnek az első fele már egy (bár csonka) évad volt. A 2012/13-as volt tehát a 29. évad az összevonás megszűnte után, s ebben 29. évadban indult a sorozat.
   Akkor még egyetlen évre terveztem. Szerencsére és örömömre azonban annyi érdekes anyag, dokumentum, fénykép… gyűlt össze és olyan sokan vállalták a beszélgetést, visszaemlékezést (az elkészült beszélgetések közül többen még ma is várnak arra, mikor következhetnek majd), hogy ma már az 5. évadnál tartok.
   Így azonban az eredeti cím már erősen magyarázatra szorul. Ezért megváltoztattam (és a változást visszamenőleg is érvényesítettem a legelső fejezettől kezdve), „huszonkilenc” helyett – egyúttal a sorozat tartalmát is jelezve – „Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat”. Egyidejűleg felfrissítettem, átalakítottam a főcím képet is.
  A már megjelent, s az azonos című menüpontban összegyűjtve olvasható 78 fejezet tartalma természetesen nem változott meg. Azaz, néhol mégis, de ezekben az esetekben csakis bővült, ha olyan anyag birtokába jutottam közben, ami az adott fejezet megjelenésekor még nem állt rendelkezésemre, de érdemesnek láttam azzal kiegészíteni. Ez a jövőben is előfordulhat, tehát érdemes lehet néha böngészni a már olvasott részeket is. J.F.


 

KARÁCSONYRA...

2016.11.12. 21:40

Bővebben:



 

BESZÉLGETÉS SZILÁGYI OLGÁVAL

2016.11.07. 22:46

Beszélgetés Szilágyi Olgával, a kilencvenes évek - kétezres évek elejének egri primadonnájával a blog színháztörténeti sorozatának (lásd a bal oldali menüsort!) 78. fejezetében...

 

A Mágnás Miskában Laczó Andrással

   

 

 

 

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/11 NOVEMBER

2016.11.05. 16:53

  Tematikájában a Színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1955-ben egy egri lakatos, 1956-ban a novaji iskola igazgatója üzent a színház művészeinek.

1955.11.11.

Levél az egri Gárdonyi Géza Színháznak

   Bozsik Gyula, egri lakos, aki jelenleg Baján teljesít katonai szolgálatot, kedves levélben köszöntötte a Gárdonyi Géza színházat. Levelében többek között a következőket írja:
   - Tudom jól, hogy kis városunkban milyen nehézségekkel jár egy ilyen kezdeményezés. A színészek számtalan problémája megzavarja a nyugodt munkát. De maga az a szó, hogy „színészek vagyunk” erőt kell, hogy adjon az esetleges felmerülhető nehézségek leküzdésére. Tudom, meg is lesz ez az erő. Kívánom, hogy változatos, szép, sikerteljes műsorok sorozatával örvendeztessék meg az egri közönséget…

1956.01.11.

Örömet okozott nekünk az előadás

   Tantestületemmel és 70 úttörő pajtással már kétszer megnéztük a János vitézt. Mindnyájunknak nagyon tetszett az előadás. A felnőttek és gyerekek egyaránt egy kellemes délután emlékével tértek vissza. A díszletek, különösen az első és második felvonásban nagyon szépek voltak. A rendezés is jó volt. A harmadik felvonásban azonban éreztem egy kis vontatottságot. A színészek játéka nagyon tetszett, különösen Tarján Tamás János vitéz alakítása. Végig átélve játszotta szerepét. Iluska, a Mostoha és Bagó alakítása is nagyon tetszett mindannyiunknak. A francia király magával ragadó humorral mutatta be a tehetetlen, pipogya francia királyt. A francia királylány hangja is nagyon szép volt.
   Nagy örömet okozott nekünk az előadás és kérjük a színház művészeit, hogy még sok ilyen műsorral gyönyörködtessenek bennünket. Ígérjük, hogy máskor is megnézzük előadásaikat, amelyek nagy nyereségei a megye dolgozóinak. A nevelők és a pajtások nevében és a saját nevemben sok szerencsét és sikert kívánok színészeinknek, akiket máris a szívünkbe zártunk. Stépán László iskolaigazgató, Novaj       

 

MA 100 ÉVE VOLT A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ MAGYARORSZÁGI PREMIERJE

2016.11.03. 10:28

   Az 1915. november 17-i bécsi ősbemutató után a magyarországi premierre 1916. november 3-án került sor, a Király Színházban. Ebből az alkalomból idéz most néhány kép budapesti, egri és miskolci előadásokat.



1916 Budapest - Király Ernő. Kosáry  Emma

1916 Budapest - Latabár Kálmán, Kosáry Emma, Rátkai Márton



1954 Miskolc - Beszterczei Pál

1955 Budapest - Feleki Kamill, Honthy Hanna



1957 Eger - Tarján Tamás, Illyés Ilona



1970 Miskolc - Csapó János, Máthé Éva, Várhegyi Márta


 

1980 Miskolc - Igó Éva

1996 Eger - M. Horváth József, Olgyai Magda, Vókó János (video a blog YouTube csatornáján: itt. )

* Lásd még: 100 éves a Csárdáskirálynő - itt

* A miskolci előadások képei az ottani Színháztörténeti és Színészmúzeum gyűjteményéből valók.

 

A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ 1956-BAN

2016.10.19. 19:41

A 60. évfordulón a blog két előadás kritikájának és korabeli dokumentumoknak részleteivel idézi fel, milyen szerepet játszottak a színház művészei, dolgozói a forradalomban, s milyen sors várt rájuk.  

1956. október 17. Egy héttel a forradalom kitörése előtt a Népújság a Nebáncsvirág című operett bemutatójáról írt.

"… Éveken át hozzászoktunk ahhoz, hogy még az operettekbe, a könnyebb műfajba is politikát magyarázzunk. Ezekre is feltétlenül nevelési célokat akartunk ráerőszakolni, nem elégedtünk meg azzal, hogy a könnyű műfaj azért kell a közönségnek, hogy jól szórakozzon, őszintén nevessen és egy pár órára kikapcsolódjon a mindennapból. Nos, az egri színház valóban csak szórakoztatni akar, bár többet nyújtott a sablonosnál..."

1956. október 31. Nyilatkozat

"Az egri Gárdonyi Géza Színház valamennyi dolgozója csatlakozik Bessenyei Ferencnek a rádióban elhangzott nyilatkozatához. Annak összes pontjaival egyetért. Követelésük legfontosabb pontja: a szovjet csapatok azonnal vonuljanak ki az ország területéről. A színház mindaddig nem dolgozik, amíg egy szovjet katona tartózkodik hazánk területén. … A Gárdonyi Géza Színház Forradalmi Bizottsága"

1957. január 6. Bánk bán előadás (Népújság)

"Taps és könny … A tapsokról megjegyzendő, hogy legtöbbször akkor zúgott erőteljesen, ha a darab mondanivalója, a nemzeti érzés kifejezése visszhangra talált a zsöllyék, páholyok közönségének szívében. … Talán a tapsokat is túlárasztotta a könny. … Könnyeztek a színészek, kik közül néhányan a nézők között voltak, s a sötét páholyokban is előkerültek a zsebkendők. A művészet, az emberi sorsok kegyetlensége még a férfi arcokra is odavarázsolta az ott nagyon ritkán látható könnycseppet. Az első előadáson így adta jelét az egri közönség a művészet és a hazaszeretet becsületének."

1957. február 21. „Kőszegi” fedőnevű ügynök jelentése

"… A munkástanács intézte a színház minden művészeti, gazdasági és személyi ügyét. Ezekre az intézkedésekre legközelebbi jelentésemben részletesen rá fogok térni. A színház fegyveres őrséget adott, amely a színház védelmét látta el. Ezeket a fegyveres tagokat a színház műszaki személyzetéből válogatták ki. … A munkástanács tagjainak előéletéről is megpróbálok részletes adatokat beszerezni és azokat az általam ismert adatokkal és jellemzéssel kiegészítve fogom jelenteni. Be kell még jelentenem, hogy a színház tagjai közül két újabb disszidens akadt…"

1957. április 2. Javaslat ügynökdosszié nyitására a „Szabad Eger Rádió” tevékenységével kapcsolatban

"Megbízható, leellenőrzött adataink vannak arra vonatkozólag, hogy az adónál aktív tevékenységet fejtettek ki a Gárdonyi Géza Színház akkori forradalmi munkástanácsának színészei. … Az adó működése alatt a napi adásokat minden esetben ők mondták be. Több tanú vallomása megerősíti azt, hogy minden kényszerítő eszköz nélkül, meggyőződésből szolgálták az ellenforradalmat … szinte tajtékozva uszítottak a kommunista rendszer, a szovjetek, a becsületes hazafiak, az ávéhások ellen, a legképtelenebb eseteket mondva el ezek kegyetlenkedéseiről, módszereikről, a szent és tiszta forradalomról, stb."

 

1957. július 4. A Megyei Tanács elnökének utasítása a Művelődési Osztály vezetőjének és a színház igazgatójának

"A Tanácstörvény 49.§ 1/b,g pontja értelmében utasítom, hogy a Gárdonyi Géza Színház apparátusát az ellenforradalomban részt vett elemektől 15 napon belül tisztítsa meg. A tett intézkedésről és annak eredményéről tegyen jelentést! "

 

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/10 OKTÓBER

2016.10.18. 19:00

   Tematikájában a Színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.



Utazzunk Egerbe! 1960-ban vidám, zenés estet közvetített a Magyar Televízió az egri színházból.

1960.10.22. - fotók 10.30.

 

Ezekben a napokban – főleg a délutáni órákban – egy kicsit a Televízió munkatársai vették át a hatalmat a Gárdonyi Géza Színház színpadán. A háttér már bedíszletezve áll, és Horváth Ádám, a Magyar Televízió rendezőjének irányításával folynak az Utazzunk Egerbe című szombat esti adás próbái. Egymás után jönnek színpadra a szereplők: Gyuricza Ottó, Kanalas László, Olgyai Magda, Stefanik Irén és a többiek, próbálják műsorszámaikat, sőt megjelenik Brachfeld Siegfried is, aki kedves, közvetlen humorral, s tört magyar beszéddel konferálja az előadást. Ma délután még egy főpróba, s este 8-kor a technika segítségével messzi kilométerekre sugározza a Televízió Egerből közvetített vidám műsorát (fotó: Kiss Béla)


 

HAMLET EGERBEN

2016.10.15. 16:11

   „Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd: mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. No már, no már, ha ezt túlozza valaki, vagy innen marad, bár az avatatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak bosszanthatja; pedig ez egynek ítélete, azt meg kell adnod, többet nyom egy egész színház másokénál. Ó, vannak színészek, én is láttam játszani – s hallottam dicsérve másoktól, nagyon pedig -, kik, Isten bűnül ne vegye, se keresztyén, se pogány, se általában ember hangejtését, taghordozását nem bírva követni, úgy megdölyfösködtek, úgy megordítoztak, hogy azt gondolám, a természet valamely napszámosa csinált embereket, de nem csinálta jól, oly veszettül utánozták az emberi nemet.”
   Ily módon szól Hamlet a vándorszínészekhez, mielőtt a királyi pár előtt fellépnek, s e néhány mondat tartalmát bizton tekinthetik ma is alapvető, követendő igazságnak a színjátszás művelői.
   „Színház a színházban” mottóval hirdette meg az évadot, Blaskó Balázs direktor, a Shakespeare tragédia rendezője. Bár a Hamlet alapszinten minden további rendezői beavatkozás nélkül is teljesítené a mottó ígéretét, az Egérfonó jelenettel, amely valóban előadás az előadásban, ez a produkció többszörös csavarral él. Az alcím – „próba, mint előadás, mint próba” – sem árul el mindent a jelenlévő rétegekről. Próba, mint előadás – ez egyértelmű, hiszen nincs függöny, ami felgördülhetne, a színészek utcai ruhában, néhányan jelzett jelmezekben (az első felvonásban mindvégig így is maradnak, csak a másodikban öltik fel Velich Rita szemet gyönyörködtető „füsttel futtatott” vörös, kék, szürke jelmezeit), máskor és a továbbiakban a néző számára láthatatlan alkotók (öltöztető, fodrász, kellékes, díszítő, súgó…) társaságában érkeznek a nyitott színpadra. Illetve – illeszkedjünk most már be az előadás kereteibe – a próbának helyet adó csarnokba, Székely László remek díszletébe, amely illúziókeltően tudja ábrázolni egyben Helsingør várát is, vízszintes és függőleges tereket biztosítva a játékhoz, és ne feledkezzünk meg semmiképpen az invenciózus világításról sem! A színpadon tehát a színészek még a próbafolyamat elején tartanak, a teljes öltözéses próba, pláne a nyilvános főpróba még messze, ráadásul szerepátvételek történtek, ennek tényét a „rendező”, Nagy András - aki néhány perc múlva Hamletté lényegül át – szavai a nézőtéren ülőknek is tudomására hozzák, miközben instrukciókat ad társainak. Itt hangzanak el először a bevezetőben idézett mondatok a színjátszás ildomos, kívánható módjáról. Másodszor majd eredeti helyükön, az Egérfogó jelent előtt, de visszatérnek még az előadás végén is, lezárásként. Próba, mint előadás – ez tehát világos, de hogyan értsük a folytatást? Hiszen „próba, mint előadás, mint próba”. Magam két értelmezési lehetőséget kínálok, aki megnézi az előadást, tán azonosul valamelyikkel, tán harmadikra jut. Az egyik: az előadás – a történet természetesen - jellemek próbája, megdicsőülése vagy elbukása. A másik: próba, mit szól a közönség ehhez az izgalmas értelmezéshez, ehhez a látványvilághoz, színpadi hangulathoz…
   S itt utalni szeretnék az előadással kapcsolatban már korábban megjelent írásomra: „Pártolj, közönség, és majd haladunk, ... Haladjatok, majd aztán pártolunk.” (Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz – részlet) Az Olvasó, aki nem látta Shakespeare: Hamlet című tragédiájának egri bemutatóját, bizonyára csodálkozik, ha elmondom, az idézet elhangzik az előadásban. A magasabb művészet pártolásának (s ezzel színésznek és nézőnek egyaránt fejlődésre, továbblépésre alkalmat adásnak) egyszerűen teljesíthető módja, ha nem csak a vidám, zenés előadásokra megy el a bérlettulajdonos, vesz jegyet a néző. Ha nem is gondtalan kikapcsolódást lel, de kárpótolja a katarzis.”
   Szinte észrevétlenül az előadásba simulva, a színjátszás történetéről is kapunk némi (szükségszerűen leegyszerűsített, csak néhány fontos csomópontot láttató) képet. Az álarcok használata, a szereplő érzelmi állapotának megfelelő maszkkal – eszünkbe juttathatja az ókori görög színjátszást. Az Egérfogó jelenetben fiú játssza a szerelmes leányt – Shakespeare korában is ez volt a szokás, nő nem léphetett a színpadra. A fentebb már említett „Pártolj közönség…” kezdetű Petőfi idézet – a magyar vándorszínészet kora.
   Hamlet itt ösztönösen színházi lény. Úgy elemzi a történteket, amiként egy előadás alkotó elemzik a darabot, hogy minél inkább tökéletes és adekvát eredményre jussanak. Azután: szerepet is játszik, amikor őrültnek tetteti magát. Harmadszor pedig: egy előadást, egy drámai játékot használ fel ahhoz, hogy végső bizonyosság erősítse meg.
   Nagy András a címszerepben valójában kicsit idealisztikus (amint azt nyilatkozta: „ezért is áll közel hozzám”), töprengő, mégis rendkívül határozott és elszánt ifjút állít elénk. A leginkább ismert monológ (itt jegyzem meg, csodálatos, mennyi szállóige van nyelvünkben, amelyeket általánosan használnak, legtöbben valószínűleg nem tudva, hogy ebből a darabból erednek), a „Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés…”, egészen másként hangzik tőle, mint ahogyan eddigi Hamlet élményeim során megismertem. Talán éppen az idealisztikus gondolat helyességének kutatása, az ifjúság ösztönös önelemzésének jelenléte, a szebb és igazságosabb világ reményének siratása teszi mássá. Siratása, hiszen nem az veszi körül, az a világ, amit lát, telve képmutatással, kegyetlenséggel, reménytelenséggel. (Az előadás egész hangulata nem engedi elbújni azt az érzést sem a nézőben, hogy mai világunkkal is sok a párhuzam.) Másik kiemelkedő jelenete, amikor atyja szellemének szavait ő közvetíti, miközben a szellemet jelképező, mindvégig a színpadon lévő alak palástjába burkolódzik. Igazán hatásos megoldás.
   Az igazságnak könyörtelenül felszínre kell kerülnie, vallja Hamlet (s amint említettem, ehhez igénybe veszi a színház erejét). Az ő álarca nem valóságos, megfogható tárgy, amit a többi szereplő időnként magára ölt, hanem az őrültség színlelése. Nagyszerűen funkcionálnak viszont a valódi álarcok is. Nem csak a szereplők érzelmi állapotáról tájékoztatnak a maszkba merevedett vonások, nem csak – adott esetben – éppeni őszintétlenségüket tárják fel, de másképpen is hatnak a nézőre, borzongató hangulatot teremtve vonzzák és taszítják is egyidejűleg a tekintetet akkor is, amikor viselik őket, de nem maradnak hatástalanul akkor sem, amikor egy sorban felakasztva várnak jelenésükre, mintha azokkal a sötét szemlyukakkal figyelnének, befolyásolni, figyelmeztetni vagy elrettenteni akarnának.
   Más módon, de szintén jellemábrázolólag hatnak a sírásó jelenet „maszkjai”, a sírból előkerülő koponyák. Ez a jelenet egyébként az egyetlen a darabban, ahol jelen van a humor – a két sírásó beszélgetésében -, de a találós kérdésekbe foglalt humor itt igazából inkább életbölcsesség, Várhelyi Dénes és Tóth levente játéka efelől nem hagy semmi kétséget.
    Az előadás mozgalmas és eleven, a figyelmet mindvégig fenntartó.
   A szereplők mindegyike megteszi, ami tőle telik, hogy ez az izgalmas produkció valóban megfogja a közönséget.
   Saárossy Kinga kettős érzelmek hálójában vergődik, anya, aki aggódik Hamletért, fiáért és – bár hivatalos nász volt az övék Claudiussal, mégis buja szeretője annak. Claudius – Reiter Zoltán - gonoszsága legyőzi mindössze egyszer felbukkanó önmarcangolását, amikor azt érezhetjük, más körülmények között tán más ember is válhatott volna belőle. Baranyi Péter Horatioja hű és odaadó barát. Opheliaként Babócsai Réka meglepetés, még nem volt alkalma, hogy ennyire érdekesnek, színesnek mutatkozhasson. Apja, Polónius – Sata Árpád. A királyi udvarban ő megmaradt hétköznapi gondolatokkal, érzelmekkel teli egyszerű embernek. Laertes, Ophelia testvére, a darab végére Hamlet ellensége - Káli Gergely. Játéka – erre már más előadásban is felfigyeltünk – egyre kidolgozottabb, hitelesebb lesz. Rosencrantz és Guildenstern párosát Fehér István és Baráth Zoltán formálja, napjainkban is ugyancsak létező mentalitású emberek párosává. Az Egérfonó jelenet Színész királya Tunyogi Péter, Színész királynője Csathó Norbert. Elsősorban ők, de a jelenet további szereplői is olyan vándorszínészek – bár mint megtudjuk, volt állandó állomáshelyük is -, akik mesterségük csiszolását, valódi művészi fokra emelését tűzték ki célul. (Remélem, hogy mi azt a modort már meglehetősen levetkeztük. – felelik Hamletnek, a „megdölyfösködött” színészeket ostorozó szavaira.) Kardos Kristóf udvaronca kis érdekes színfolt, csakúgy, mint több kisebb szerepben Sztaniszláv László. A vívásokat Várhelyi Dénes tanította be.
   A darab végére Polonius, Ophelia, Gertrud, Claudius, Laertes és maga Hamlet is – mindenki halott. S akkor meglepetésünkre felhangzik valahonnan „kívülről”: Színház az egész világ és, színész benne minden férfi és nő. De hiszen ahogyan a „Pártolj néző…” ez sem a Hamletben van eredetileg, ez éppenséggel az Ahogy tetszikből való. Ki szólt akkor hozzánk? Talán Shakespeare maga, oldandó a komor hangulatot. Ne feledd, mit láttál néző, gondolkodj el rajta, de tudd, nem volt más, csak színház.
   Csak? Lecsengésül még újra halljuk, de már a próba (mint előadás, mint próba) végső lezárásaként, s a színpadon egészen előre lépve, szemünkbe nézve:
   „…a színjáték … föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.”   
   (Súgó Szecskó Andrea, ügyelő Hódosi Ildikó, rendezőasszisztens Lázár Rita és Blaskó Zsófia)

 

OTT LENNI VAGY NEM LENNI...

2016.10.08. 20:30

  „Pártolj, közönség, és majd haladunk, ... Haladjatok, majd aztán pártolunk.” (Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz – részlet) Az Olvasó, aki nem látta Shakespeare: Hamlet című tragédiájának tegnapi egri bemutatóját, bizonyára csodálkozik, ha elmondom, az idézet elhangzik az egri Hamletben. Részletesebben néhány nap múlva olvashatnak majd az izgalmas koncepciójú, ”próba, mint előadás, mint próba” alcímet viselő produkcióról. Most csak arra az összefüggésre szeretnék rámutatni, hogy a magasabb művészet pártolásának (s ezzel színésznek és nézőnek egyaránt fejlődésre, továbblépésre alkalmat adásnak) egyszerűen teljesíthető módja, ha nem csak a vidám, zenés előadásokra megy el a bérlettulajdonos, vesz jegyet a néző. Ha nem is gondtalan kikapcsolódást lel, de kárpótolja a katarzis. (Fotó: Gárdonyi Géza Színház - Gál Gábor)

 

EGRI TÁRSULAT 1955-1962 - FÉNYKÉPALBUM 50/8

2016.09.29. 17:37

(A képek forrása: Népújság)

(Az előző képek a főoldalról mindig a Galériák menüpont megfelelő képtárába kerülnek át.)

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/9 SZEPTEMBER

2016.09.22. 12:25

   Tematikájában a Színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1956-ban bált rendeztek, 1960-ban a Lakatosárugyárban jártak, 1962-ben Pesten vendégszerepeltek...

1956.09.19.

A Gárdonyi Géza Színház dolgozói szeptember 21-én színészbált rendeznek a Park Szálló helyiségeiben. A bált műsor előzi meg. A műsorban a következő évad legszebb számaiból részleteket adnak elő a színház művészei és zenekara. Érdekessége a bálnak, hogy a tombolán színházi bérleteket nyerhetnek a szerencsés nyerők.

1960.09.22.

Az Egri Lakatosárugyár dolgozóival találkoztak az egri színészek

Az egri Gárdonyi Géza Színház művészei mind szorosabb és szorosabb kapcsolatot igyekeznek kiépíteni közönségükkel, megyénk üzemeinek, termelőszövetkezeteinek és községeinek dolgozóival. Az elmúlt napokban Pélyen rendeztek színész-paraszt találkozót, legutóbb pedig az egri Lakatosárugyárat keresték fel a színház művészei. ... Kedden, a déli órákban - műszakváltáskor - ... a kultúrteremben rendezett összejövetelen Tábori József ÜB-elnök üdvözölte a vendégeket, majd Szőllősi Gyula, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója beszélt a színház munkájáról, s a közönséggel való szoros kapcsolat jelentőségéről. A színház művészei nem első alkalommal jártak az üzemben, már egy alkalommal megnézték a műhelyeket és a termelési folyamatokat is. ...

1962.09.01.

Egy érdekes hír, ami öregbíti a színház nevét. Ebben az évben bekapcsolódott a színház a fővárosi peremkerületi előadásokba, amely kerületekben eddig csak a budapesti színházak tartottak előadást. Az elsőre október 13-án, a MOM kultúrotthonban kerül majd sor, ahol Salacrou: Máglyák firenzében című darabját mutatják be.

 

V. STÚDIÓSZÍNHÁZI TÁNCFESZTIVÁL

2016.09.19. 22:58


 

KULTURÁLIS CSATORNA

2016.09.18. 15:22

Mától megkezdte adását az M5! Oktatási és ismeretterjesztő műsorok, napi telefonos műveltségi vetélkedő, napi kulturális híradó, magyar és külföldi művészfilmek, koncertek és színházi közvetítések... A blog természetesen elsősorban a színházra, színházzal kapcsolatos adásokra hívja fel a figyelmet az első hét műsorából, nem feledkezve meg arról sem, hogy ilyenek az M3-on is láthatók, továbbra is.



 

A BLOG BEMUTATJA... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ TÁNCTAGOZATÁNAK ÚJ TAGJAI 4.

2016.09.16. 08:53

Sánta Eszter

   1996.08.03-án születtem, Szegeden. A tánc iránti rajongásom kicsi korom óta része az életemnek. A Barbie és a Diótörő mesefilm keltette fel a figyelmem, a könnyed, kecses mozdulatok és a tüllszoknyák világa felé. Elhatároztam, hogy balettet kell tanulnom. Hat éves koromban beíratott anyukám a táncórákra, Ábrahám Anikó mesternőhöz. Itt kezdődött minden. Miután csatlakoztam a tánccsoporthoz, hamar kiderült, hogy van hozzá érzékem, így kitartóan folytattam, amibe belevágtam. Minden évben feljártunk Budapestre, a Magyar Táncművészeti Főiskola nyílt napjaira. Az egyik ilyen alkalommal annyira megtetszett, amit ott láttam, tapasztaltam, hogy eldöntöttem jelentkezek a felvételire. Felvettek.
  2007-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Magyar Táncművészeti Főiskolán immáron, mint leendő kis balerina. Rettenetesen nehéz volt az első év. 10 éves kislányként felkerülni egyedül Budapestre, a család nélkül egy olyan iskolába, ahol nap mint nap megfelelési kényszerrel kell szembenéznie az embernek. Nagyon sokat köszönhetek a kollégium nevelőinek, akik befogadtak és tőlük telhető legjobban próbálták csökkenteni a család hiányát.
   Az első felejthetetlen élményem az Operaházhoz fűződik. Második évfolyamos voltam, amikor beválogattak a Diótörőbe. Az épület, a színpad, a táncosok, a jelmez, a díszletek teljesen magával ragadtak. Első évben kislány, kiskatona, lepke lehettem, viszont a következő évben már pas de trois táncolhattam, ami gyerek szereplőként technikailag a legnehezebb feladat volt. Teltek az évek és én egyre biztosabb lettem a célomban.
   Minden évben rendez az iskola egy zárt házi és koreográfus versenyt. Itt a gyerekek lehetőséget kapnak megcsillogtatni tudásukat. Maga a felkészítő folyamat egy nagy lehetőség mindenkinek, példát mutat arra, hogy a mindennap eltöltött hosszú órák a balett teremben nem hiába valók. Első sikeremet 2010-ben, 3. évfolyamosként értem el, amikor csoportos kategóriában, Don Quijote-Ámor táncát adtuk elő évfolyamtársaimmal, ahol kiemelt szerepet kaptam és 3. helyezést értünk el. Ezt követően minden évben indultam szóló kategóriában és csoportos darabokkal is.

 

   A gimnázium 9. osztályában következik egy nagy váltás, amikor az iskola és a szakmai órák felcserélődnek. Ekkora már olyan nagy lesz a szakmai leterheltség, hogy mindennap frissen, sok energiával kell rendelkezni ahhoz, hogy 100%-os teljesítményt tudjunk nyújtani, ezért reggel 8-kor a balettrúd mellett kezdtük a napot. Szakmai órákon kívül egyben egyre több próbán kellett megjelenni úgy, hogy eközben a gimnáziumban is helyt kellett állni. Gyakran a tanórákat követően esténként is a balett teremben folytattuk a napot. Év közben is egyre több előadásban volt lehetőségünk fellépni, az iskolai nyílt napokon kívül is, például a Művészetek Palotájában, a Várszínházban, az Erkel Színházban, különböző iskolákban, rendezvényeken.
   Második igen meghatározó élményem az volt, amikor Kacsóh Pongrác: János vitáz daljátékában felléptem, mint tündér. Ez volt az első alkalom ugyanis, mikor egy koreográfus mester rám/ránk készítette a koreográfiát. Így volt szerencsém megismerkedni Andrea Paolini Merlo koreográfussal. A harmadik felvonásban, a tündérképben szerepeltem, mint fő tündér. Az egyik előadás alkalmával éreztem először azt, hogy nem azzal törődöm, épp milyen lépés következik és hogy technikailag azt hogyan fogom teljesíteni, hanem csak élvezem azt, amit csinálok. 2013-ban ismét 3. helyezést értem el a háziversenyen, azonban ezt életem első igazi pas de deux-jével értem el. Szilfid adagiot adtuk elő partneremmel, Lőcsei Balázzsal. Azért is volt fontos számomra ez a feladat, mert mesternőmtől megkaptam azt a bizalmat, hogy alkalmasnak talált rá.
   Az iskola által, a művészeti tanács javaslatára 2014-ben Spanyolországba utazhattam és egy 3 hetes kurzuson vehettem részt. Következő nyáron pedig Piranban (Szlovénia) tölthettem 2 felejthetetlen nyarat a tengerpart mellett.
    2015-ben Asaf Messerer Tavaszi Áradás koreográfiájával a házi versenyen 1. helyezést értünk el partneremmel, Márton Richárd Jánossal. Ennek a sikernek köszönhetően egy évig szerepelt a repertoárunkon, az iskola által szervezett előadásokon szinte kivétel nélkül előadtuk, 2015. októberében mi képviseltük iskolánkat Svédországban, majd Piranban is vendégszerepeltünk.
   Sikeres érettségi vizsga után elérkezett az utolsó és talán egyben a legnehezebb év is. 9 év munkája megérett, januárban képesítő vizsga, utána szigorlatok, diplomamunka és júniusban vizsgakoncert. Mindeközben reggeltől estig a balett termekben próbáltuk a különböző darabokat, volt olyan, hogy egyszerre 3-4 próbán kellett volna megjelennem, s közben a lengyelországi versenyre készültem fel partneremmel, Lőcsei Balázzsal.
   Utolsó évben viszont a házi versenyen nem szereplőként, hanem zsűritagként vehettem részt, igazán megtisztelő feladat volt.
   A második félévben is rengeteg előadás, turné szerepelt műsoron, közben gőzerővel készültünk az év végi vizsgakoncertre.
Vizsgakoncertünk 1. felvonása Minkus-Petipa: Paquita-szvit volt, ahol egy variációt táncoltam. A második felvonás Gounod- Seregi: Faust-Walpurgis éj című darabja volt, melyben a pas de deux-ot táncoltam, Sebestény Katalin mesternő vezetésével tanultuk és sajátítottuk el. A harmadik felvonás Vivaldi: Tavasz - Molnár Márta, Nyár - Andrea Paolini Merlo, Ősz - Kulcsár Noémi, Tél - Maged Mohamed. Én a Nyárban és a Télben szerepeltem, mindkettőben kaptam külön kiemelt szerepet, pas de deux-ket. Kivételes tapasztalatnak tartom, hogy több koreográfussal is együtt dolgozhattam, ráadásul egy időben. Mindkét koreográfus darabja és személye is közel áll a szívemhez, csodálatos volt velük együtt dolgozni. Hatalmas feladat volt ennyi szerepet a maximumra kifejleszteni, de úgy érzem, sikerült. Kihoztam magamból és a szerepekből is azt, amit a legjobb tudásom szerint lehetett. Mindenki számára megterhelő volt ez az időszak de mikor júniusban ott álltunk  az Erkel színház színpadán és a vastaps közepette legördült a függöny, az a pillanat mindenért kárpótolt minket.



Rengeteget köszönhetek mestereimnek, tanáraimnak, az osztályfőnökömnek, Almássy Balázsnak, aki 8 évig terelgette utunkat, energiáját nem kímélve, hatalmas türelmet tanúsítva irántunk, a kollégium nevelőinek, de a legtöbbet a családomnak. Mindig, mindenben mellettem álltak és támogattak abban, hogy elérjem céljaimat.





2016. augusztusától a GG Tánc Eger csapatát erősítem. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, minden erőmmel azon leszek, hogy a maximumot nyújtsam, a színház, a vezetőség, a társulat és természetesen a közönség elégedett legyen a munkámmal. 

Balettmestereim:

Dorkó Edina (1-2. évfolyam)
Murányi Judit (3-4. évfolyam)
Bacskai Ildikó (5-6. évfolyam)
Vdovicheva Tatiana (7-9. évfolyam)
Spicc/Repertoire: Végh Krisztina (7.-9.évfolyam)

9. évfolyamban mestereim:

Évfolyam vezető balettmester: Vdovicheva Tatiana, Szakály György
Spicc/Repertoire: Végh Krisztina
Művésztanár: Csizmadia Tamás
Emelés: Keveházi Gábor
Modern: Kulcsár Noémi

 

A BLOG BEMUTATJA... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ TÁNCTAGOZATÁNAK ÚJ TAGJAI 3.

2016.09.04. 17:06

Varga Kristóf

 2016-ban töltöttem be a huszadik életévemet és léptem ki a Táncművészeti Főiskola falai közül a GG Tánc Eger együttes berkeibe, ami most számomra a „nagybetűs Életet” jelenti.
   Tíz évesen nyertem felvételt a Magyar Táncművészeti Főiskola balett szakára, így Veszprémből, a szülővárosomból Pestre kerültem kollégiumba.
   A fősulin eltöltött évek alatt különböző szerepekben próbálhattam ki magam, játszottam főbb szerepeket, felléphettem az Operában és még külföldi kurzusra is volt esélyem kijutni.

  

   A klasszikus és modern alkotások is közel állnak a szívemhez, minden művészeti ág felé nyitott vagyok. Érdekel a média, nagyon szeretem a filmeket és sokat rajzolok.
   Nagy öröm számomra, hogy a Gárdonyi Géza Színházban és a GG Tánc keretei között fejleszthetem tudásomat a művészet terén.

 

A BLOG BEMUTATJA... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ TÁNCTAGOZATÁNAK ÚJ TAGJAI 2.

2016.09.01. 14:30

Szeles Viktória

1995.07.15-én születtem, Egerben.
   A tánc és a színpad világa már korán, 5 éves koromban megfogott, ekkor kezdtem el táncolni Tomory Gábor néptánccsoportjában. Az itt eltöltött 8 év sokat jelentett nekem, stabil ritmikai alapot és magabiztosságot adott. Az ő tanácsára kezdtem komolyan foglalkozni a tánccal.
   2003-2011-ig az egri Pódium Tánc- és Balettiskolában klasszikus és modern balettet tanultam, tanáraim Barta Dóra és Mirkóczki Zita voltak. Tehetségemre hamar felfigyeltek, mert 2004-ben megkaptam az Erlau Táncfesztivál keretében  bemutatott Halál és a lányka címszerepét.  Nekik köszönhetem, hogy több darabban játszhattam az egri Gárdonyi Géza Színházban (Diótöró 2008, Gül Baba 2010). Ekkor már biztossá vált számomra, hogy tánccal szeretnék foglalkozni.
   Házi koreográfus verseny keretében lehetőségem volt saját koreográfiákat alkotni, mellyel duó és trió kategóriában első helyet értünk el.
  2011-2014-ig a Győri Táncművészeti Szakközépiskola növendéke voltam, kortárs-, modern táncos szakon végeztem.  Az itt eltöltött három év alatt sokat fejlődött a klasszikus és modern balett tudásom, melyet mestereimnek  Ócsag Annának és Pintér Tímeának Juhász Katának és Nagy Zoltánnak  köszönhetek.
  Saját koreográfiámmal az V. Országos Klasszikus Balett és Modern Tánc Verseny Modern Tánc duó kategóriájában II. helyezést értem el.
  A koncertvizsgára Feledi János készített egy koreográfiát, mellyel egy számomra teljesen ismeretlen stílust ismerhettem meg és  az együtt töltött munkát nagyon élveztem.
   2014-2016-ig a Miskolci Nemzeti Színházban dolgoztam, mint táncos.
  Főbb szerepeim: Hamupipőke (Hamupipőke), A nagy Gatsby (Jordan Baker), Quixote (Dulcinea).
   2014. szeptembere óta esti tagozaton a Magyar Táncművészeti Főiskolát is végzem Táncos- és próbavezető szakon.


 

A BLOG BEMUTATJA... A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ TÁNCTAGOZATÁNAK ÚJ TAGJAI 1.

2016.08.28. 20:03

Joni Österlund

  

Frissen végeztem a Magyar Táncművészeti Főiskolán, ahol kezembe vehettem a táncművészeti diplomámat. Úgy vélem, hogy az ország táncművészet téren gazdag kultúrával rendelkezik, ami nagyon érdekel.
   Jómagam rengeteget törekszem arra is, hogy mind fizikailag és érzelmileg is jelen lehessek a színpadon.
   Magyarország előtt a Finn Nemzeti Balett iskolájában kezdtem tanulmányaim, ahol már volt egy pár saját koreográfiám, az Operaházi kisszínpadon is. Mindig kíváncsian figyeltem, hogy egy koreográfus miként fejezi ki az érzelmeit. Az országban jól érzem magam és remélem, hogy még sokat tanulhatok itt a szakmáról!

 

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog