gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában.Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Tiszteletbeli Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló

2017.02.15. 15:43

 

   Már az előző fejezetben is ismét olyan alkotótársak emlékezéseihez érkeztünk (a sorozatban már korábban is voltak ilyen részek), akiket a közönség nem lát a színpadon. Az előadás létrehozásában azonban mindenki fontos láncszem! Ludányi Andrea ügyelő az újjászervezett társulat első teljes évadától dolgozik a Gárdonyi Géza Színházban. Arra kértem, beszéljen ő is a kezdetekről, számára emlékezetes produkciókról, emberekről, munkájáról.

I.

   1987 őszén – inkább telén - kezdtem el bejárni a színházba, de hivatalosan 1988. január 1-től kerültem állományba.
   Egy irodában dolgoztam, s közben lapozgattam a Népújságot, az álláshirdetéseket. Sofőrt kerestek, személyautóra, az igazgató mellé. Balogh Tibor fogadott, aki akkor dramaturg volt itt és a direktor jobb keze. Beszélgettünk, ki vagyok, honnan jöttem – Gyöngyösről -, miért érdekel a színház. Én otthon színjátszóztam, álmaimban színésznőnek készültem. Tibor meglátott bennem talán valamit és megkérdezte, esetleg más állás érdekel-e, mert itt még annyi minden lehet az ember, kellékestől öltöztetőig, asszisztensig… de az ügyelőt, azt éppen nem említette. Azzal váltunk el, hogy hívni fog majd. Elkönyveltem magamban, hogy ez biztosan egy burkolt elutasítás, sosem fognak hívni, de három nap múlva csörgött a telefon. Menjek be és beszéljünk még! Megkérdezte, érdekel-e az ügyelői állás? – Igen! Tessék mondani, mit kell csinálni! Fogalmam nem volt róla, mint amatőr színjátszó, annyit tudtam, hogy ott a színpad, bizonyos emberek beadják a zenét, kapunk fényt, de többet nemigen. Elmagyarázta, s elmondta, hogy már itt van Rábl Róbert ügyelő (* róla a Színháztörténeti sorozat 40. fejezete szól. J.F.), mellette kellene tanulnom. Ez olyan november táján volt, éppen a Valló Péter rendezte Figaro házassága volt műsoron. Ettől kezdve reggelente elmentem az irodába dolgozni, ott 4 órakor végeztem és 5-kor, fél 6-kor bejöttem a színházba. Gyakorlatilag az összes előadást végigültem Robi mellett, mentem, követtem, figyeltem, amit tett. Természetesen mindent el is magyarázott. Decemberben azt mondta Gali László, a direktor, hogy státusz még nincs, majd csak januártól, de van itt egy mesedarab, arra kiírnának már, mint ügyelőt. Tehát igazából még nem voltam státuszban, de már próbáltam egy produkciót. Ez Jevgenyij Svarc Elvarázsolt testvérek-je volt.

 



Ludányi Andrea, Gali László direktor és Húros Annamária jelmeztervező
 

   Többen jöttek ide Debrecenből, Gali Lászlóval, elsősorban színészek (de azok máshonnan is érkeztek az országból), az új műszaki személyzet, más színházi dolgozók pedig többnyire egriek voltak. Tehát az egyik csoport abszolút tudta már, miről szól mindez és hogyan kell csinálni, a másik csoport pedig akkor tanulta. Nagyon jó hangulat volt. Mindenki mindenkivel ismerkedett, összetartóak voltunk, ez azzal is járt, hogy nagy büfé-élet volt. Próba után mindent ott megbeszélni, nagy viták, nevetések, minden pontosan úgy, ahogyan egy színházban jó esetben működni kell. A feszültséget kiadjuk a büfében, igenis megmondva egymásnak, ha valami nem jó, de utána már puszi, ölelés. Arról beszéltünk, ami történt a próbán vagy az előadáson, és arról, hogyan lehetne jobban. Mindenki ott volt, a teljes stáb, a súgótól kezdve mindenki, pedig nem volt kötelező.
   A közönség körében óriási várakozás volt érezhető. Mindig tele volt a színház, s nagyon értékes darabokat csináltunk. Ugyanez jellemezte a nyári Agria előadásokat is.
   Emlékszem, 1987 nyarán – még nem voltam a színház tagja, de már itt „tébláboltam” a városban - Tamási Áron Énekes madara ment a Líceum udvarán. Jártamban-keltemben láttam bizonyos embereket, annyira lehetett ismeretlenül is tudni, hogy ők a színházhoz tartoznak. Szöcskézik, viszi magával a díszletelemet, kelléket - csak színházi ember lehetett. Be-beszöktem, ha tehettem és figyeltem az előadást. Tehát azért „be voltam oltva”.      
  Horváth Éva súgó volt nálunk (ma Budapesten dolgozik). Lexikon-agya van. A mai napig el tudja mondani, ki, mikor, mit mondott a büfében egy adott előadással kapcsolatban, vagy éppen mikor volt esetleges baki. Az én agyam olyan, hogy azt az élményt, ami nem volt jó, nem szerettem, azonnal törli. 
De például, ha meghallom Robbie Williams dalát, ami az Elveszett Paradicsom végén hangzott el vagy Sosztakovics zenéjét - Mester és Margarita (ugyan mindkettő már sokkal későbbi előadás, nem a Gali-korszak idejére esett), azt mondom magamban, „itt indult a függöny”. 
Vagy térjünk akkor vissza a Gali László idejére, Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjére, azt a zenét hallva is pontosan tudom, mit, hol indítottam, ki jött be.
 



Bereményi Gézával
 

   Én a műhelymunkát kedvelem, jó csapattal. Nagyon szerettem A kávéházat (Goldoni, rendezte Valló Péter), a Kutyákat (Bereményi Géza, rendezte Lengyel Pál), a már említett Csárdáskirálynőt. Az volt az első operettem. Bor József rendezte, aki engem Gyufának hívott, mert akkor lángoló vörös hajam volt. Valahogy mindig elneveztek… Lúdanyó sokáig voltam, Dudus – így Horváth Feri hívott, Molnár Piroska Ludinak. Meg ne feledkezzem első nagyszínpadi előadásomról! 1988 májusában Show Pygmalionjáról, Szőke István rendezésében. Nem volt igazán sikere Osztrovszkij Tehetségek és tisztelők című darabjának, de én imádtam. Nagyon szeretem az orosz szerzőket, bár túl sokat nem csináltam… Még az elején Füst Milán: A zongora, Szép Ernő: Május (Szőke István)! Olyan emberekkel dolgoztam együtt, mint Bregyán Péter, Fráter Kata – aki hatalmas tehetség volt és ennek ellenére valahogy mindig árnyékban maradt -, Román Judit, akivel most újra találkozhattunk a Pinceszínház érsekkerti előadásain és sokat nosztalgiáztunk.

Folytatás a következő részben!

* A sorozat valamennyi fejezete megtalálható a Színháztörténeti sorozat menüpontban!

 

 

KULISSZÁK ELŐTT ÉS MÖGÖTT - EGY ELŐADÁS ÉS ESTE MARGÓJÁRA

2017.02.11. 12:48

Krizsóné Kakuk Éva írása a blog Postaláda rovatában!



 

2017.02.03. 09:39



*
A képsorozat újabb darabjai mindig itt, a blog főoldalán jelennek meg először, majd átkerülnek a Galériák menüpont megfelelő képtárába, ami fokozatosan 50 részessé bővül - lásd ott! (A képek forrása a Népújság.)

 

LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK!

2017.01.22. 14:40
 

   A Gárdonyi Géza Színház 2004-ben már bemutatta a Luigi Magni és Bernardino Zapponi filmjéből készült darabot, de értelmetlen dolog összehasonlítgatni az akkori produkciót a maival, hiszen - bár mindkettő Vajda Katalin munkáján alapul -, az egy zenés változat volt, mégpedig rockzenével, s mint ilyen, nyilván másfajta rendezői és színészi munkát igényelt, mint a mostani, a filmhez hangulatában közelebb álló, amelyben a 2004-essel ellentétben igazából egyetlen, a mindenki által ismert s várt, a filmben (de a korábbi előadásban egyáltalán nem) szereplő dal hangzik el.

*  Részletek a 2016/17-es évad rovatban! 

 

A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ A TÉLI ESTÉBEN

2017.01.16. 12:21



Fotó: Ludányi Andrea

ÚJRARENDEZETT ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS

2017.01.06. 22:23

   ,,Ez víg város, itt jó lesz nekünk...” címen újrarendezett állandó kiállítással várja a látogatókat a 20 éves Színháztörténeti- és Színészmúzeum, Miskolcon.
  Az új tárlat továbbra is a vándorszínészet korától napjainkig foglalja össze a miskolci színjátszás történetét, s megmaradt a korábbi rendkívül népszerű, színházi interaktív tér. A tárlókba számtalan múltbéli "újdonság" került, így a kiállítás a múzeum visszatérő vendégei számára is sok érdekességet kínál: többek között Honthy Hanna, Latinovits Zoltán dedikált fotói, Dajka Margit relikviái, a Somló-színészdinasztia emlékei, látványos szcenikai tervek, százéves operettjelmezek, a hatvanas évek kedvenceit - köztük Balogh Emesét, Káldy Nórát, Varga Gyulát - megidéző vidám plakátok gazdagítják a színesebbé vált kiállítást. A látogatók elolvashatják a nemzet legnagyobb színészeinek - köztük Agárdy Gábornak, Básti Lajosnak, Bilicsi Tivadarnak, Darvas Ivánnak - a miskolci színházról szóló vallomásait, a magyar irodalom nagyjainak - Örkény Istvánnak, Németh Lászlónak - a miskolci színművészekhez írt köszönő sorait is.


 

A 23. EGRI ÚJÉVI KONCERT - 2017. JANUÁR 1.

2017.01.01. 22:58

Vörös Edit, Turpinszky Gippert Béla, Zábrádi Annamária, Vanya Róbert, GG Tánc Eger, Egri Szimfonikus Zenekar, vezényel Szabó Sipos Máté. Az est házigazdája Tóth Levente volt.
* Videók a blog YouTube csatornáján: itt és itt.




 

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/12 DECEMBER

2016.12.29. 16:17

Színházi szilveszterek

   „az előadás jóval éjfél után ért véget. Régi, kedves szokásnak megfelelően, éjjel 12-kor kialudtak a fények, tizenkettőt kongatott az ügyelő és felcsendültek a Himnusz hangjai. Majd a darab vezető művészei a nézőtérre mentek és pezsgővel kívántak boldog új esztendőt a közönségnek” – én nagyon szívesen vennék részt manapság is ilyen hangulatos szilveszteri előadásokon, amikor az éjfél a színházban érne.


1955.12.31.

   Szilveszter éjjel fél 11-kor mutatja be a Gárdonyi Géza Színház első ízben Egerben „Az idegen gyermeket”. Vidéken már sokat játszották, szám szerint tizenháromszor … a Pesti Színházban annak idején háromszázszor ment, az elmúlt színházi évadban a Blaha Lujza Színház megszakítás nélkül játszotta.

1964.01.04.

   A Dankó Pista bemutatójával búcsúzott a színház az óévtől és ezzel köszöntötte az új esztendőt. Két előadást tartott ugyanis a színház szilveszter estéjén a darabból, a második előadás jóval éjfél után ért véget. Régi, kedves szokásnak megfelelően, éjjel 12-kor kialudtak a fények, tizenkettőt kongatott az ügyelő és felcsendültek a Himnusz hangjai. Majd a darab vezető művészei a nézőtérre mentek és pezsgővel kívántak boldog új esztendőt a színházban szilveszterező kedves közönségnek. Színpadon és nézőtéren egyaránt igazi szilveszteri hangulat uralkodott.

1966.01.01.

   A Gárdonyi Színház művészeinek szilveszteri fellépései
  Az egri szilveszter éjjel a reggelig nyitva tartó szórakozóhelyeken kívül – a tv és a rádió műsora és a Gárdonyi Színház éjszakai Maya előadása mellett – a tiszti klubban műsort láthatott az ott szórakozó közönség...     

1975.01.19.

   Általában szeptemberben kezdődik az évad a színházaknál. Egerben csak október 10-én. Ismétlődő jelenség, hogy ha Miskolcon premier van, Egerben zárva a színház, ha nagy produkciót néz a miskolci közönség, Egerben sötét a színház, a műsorplakátokon pedig szünetjelek mutatják: nincs előadás. Decemberben napok teltek el előadás nélkül, mindössze egyetlen vasárnap játszott a színház Egerben, de hiányzott a színház szilveszter éjszakáján is.  

 

   Tematikájában a huszonkilenc… című színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashattak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 6

2016.12.24. 00:05
 

  Az 1960–as évek egyik szentestéjén a nagymamám és a nagynéném (ők neveltek fel) elmentek a nagybátyámékhoz, mivel nem volt tüzelőnk, sem ünnepi ebédre való. Az egész ünnepet ott töltötték. Én egyedül maradtam a lakásban. Anyám és apám akkor már elváltak, és ki tudja, melyikük merre járt. A bátyám és az öcsém valahol másutt találtak maguknak ünnepi menedéket. Gyerekként nem nagyon érdekelt a hideg. Pedig kemény tél volt, csikorgott az ember talpa alatt a hó. Már késő este volt, amikor a szomszéd lakásához betlehemes játékosok jöttek, Csörgették a botokat, énekeltek és dicsérték a megváltót. „ Nagy éjfélben nagy hidegben született a Mária fia…” - csendült fel a számomra ismert dallam. A betlehemes játék olyan volt mint egy szabadtéri színházi előadás. Fehér lepedőből készült jelmezek, a fejükön papírcsákók, kezükben csörgős botok (mint az ógörög drámákban használt thürszoszok). Alázattal és odaadással játszották a szerepüket. Mindenki pontosan tudta a dolgát. A betlehemi Jászolt amelyben egy játékbaba volt bepólyálva, olyan szeretettel és óvatosan kezelték, mintha valóban egy igazi gyerek lett volna benne. Átszellemülten és őszintén énekeltek, játszottak. Amikor befejezték az „előadásukat”, a szomszéd süteménnyel és borral kínálta őket. Nagy hálálkodva, fennhangon baxtalo krechuno–t (boldog karácsonyt) köszönve elmentek. Sokáig a fülembe csengett az énekük. Gondoltam egyet és odasettenkedtem a szomszéd ablakához, és láttam a jól befűtött szobában feldíszített fenyőfát, a megterített asztalt. Nagyokat nyeltem, mert gondolatban odaültem az asztalhoz és jóízűen falatoztam. Ebből a fantasztikus hangulatból a gyomrom korgása zöttyentett ki. Sebaj - gondoltam -, majd talán holnap akad valami étel. Visszamentem a hideg lakásba és egy meleg kabátot magamra húzva próbáltam elaludni. Altató gyanánt eljátszottam a gondolattal, hogy együtt a család, anyám settenkedik a konyhában és nem sokára megteríti az asztalt, apám szalaggal átkötött kis csomagokat rak egyik helyről a másikra. Mi, gyerekek pedig a fenyőfa körül ólálkodunk várva a pillanatot, amikor észrevétlenül elcsenhetünk egy-egy szaloncukrot. Anyám a fenyő elé áll és halkan énekelni kezd: „Nagy éjfélben nagy hidegben…” - egyre zavarosabbak lettek a gondolataim, távoli száncsengő hangját hallottam. Tán még a Mikulást is láttam a szánon… Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd kopog az ajtón és egy tányér meleg ételt és pár darab süteményt tesz az asztalra. Boldog karácsonyt, mondta… és elment…  Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház művésze

KARÁCSONYI GONDOLATOK 5

2016.12.23. 15:38
 

   „Karácsony készül, emberek! / Szépek és tiszták legyetek! / Súroljátok föl lelketek, /  csillogtassátok kedvetek, /  legyetek  újra gyermekek / hogy emberek lehessetek!” (Wass Albert - Karácsonyi versek II.)
   Ilyenkor, Advent idején talán jut idő kicsit visszatekinteni, nemcsak a mögöttünk lévő esztendőre, hanem messzebbre is.
   Tíz évenként, vagy egy nagyobb esemény kapcsán szoktam mérleget vonni. Ez a gondolatsor így év vége előtt nem is hangzik furcsán, a tartalom annál inkább.  Ki változott? Mi változott?  Minden és mindenki változott.  Nagyon!
   Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy mindegy milyen korosztály, de a gyermekkori ünnepek adnak még most is erőt, boldogságot. A szeretet, a béke az összetartozás ma is nagyon fontos. Rajtunk is múlik, ki hogyan tudja magának, családjának megteremteni az ünnep meghitt hangulatát.
   Egy szó, egy mondatfoszlány, egy zenei részlet előcsalogat belőlünk emlékeket. Nekem egy prózai hír, a ki dolgozik hétvégén és miért dolgozik és miért nincs több szabadideje tartalmú mondat idézte meg a volt kollégáimat, akiknél bizony nem számított milyen ünnep volt és mi történt vagy történt volna a családjuk asztalánál, ilyenkor is munkába kellett állni és ma is ezt teszik. Egy jó koncert, egy jó előadás mosolyt vagy éppen emlékeket csal a közönség arcára, amikor az ünnep alkalmával is jut idő színházba, koncertre menni.
  Így, Karácsony előtt gondolok a szüleimre, a többi családtagomra, barátaimra volt kollégáimra, a sok-sok színházba járó emberre, akik jelenlétükkel is részt vesznek az alkotó munkában. S a mai világban ezt kellene erősíteni, figyelni a másikra.  Szeretetet adni és kapni! Ez a fontos, ettől lesz jobb a világunk és ahogyan  a költő megénekli – ne csak ilyenkor.
   Kívánok minden kedves ismerősömnek és a blog olvasóinak: Áldott, meghitt, szeretetteljes ünnepeket!  Menkó Terézia, a Gárdonyi Géza Színház alapító és örökös tagja

 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 4

2016.12.22. 18:01
 

  Az év legvarázsosabb ünnepi estjét ritkán viszik színpadra a teátrumok, a téli gálákat nem számítva hirtelenjében csak a Diótörőt tudom példának felhozni, ahol megjelenik a színen a karácsonyfa, az ajándékozás. Bizonyára, mert nagyon nagy a kihívás: az otthoni bensőségességből kilépni, színházivá varázsolni a család által együtt megteremtett csodát szinte lehetetlen feladat. Egyszerre kellene újraélnünk saját ünnepléseinket, miközben várnánk, hogy a színház különleges fénytörésbe is helyezze azt. A nézőtér ugyan a titokvárásnak, csodakeresésnek a felfokozottságát kínálja estéről estére a nagyérdeműnek, s a színpadi illúziókeltés, a színészi átélés is sok mindenre képes, de a legszentebb ünnepet mégis, csak a családban lehet őszintén, mélyen átélni, máshol csak szép illusztráció. Kívánom hát mindenkinek, hogy valóban szeretetteljes családi körben ünnepelhessen! S kövessék majd a decemberi szép pillanatokat 2017-ben estéről estére a hétköznapok színházi ünnepei...  Mikita Gábor - Színháztörténeti és Színészmúzeum, Miskolc

 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 3

2016.12.22. 13:56
 

   Holnapután Karácsony... A magam részéről Szilágyi Domokos Karácsony című versével értek, érzek együtt. Ünnepi gondolatom, törekvésem az együttlét, és közös élmény boldogsága. A tárgyak másodlagossága.  Horváth Ferenc, a Gárdonyi Géza Színház társulatának egykori alapító- és azután sok éven át tagja

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.


 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 2

2016.12.21. 12:32
 

   Kell, hogy legyenek megállók a hétköznapok rohanásai közt! És kell, hogy egy-egy pillanatra jobban figyeljünk befelé, mint máskor! Éreznünk kell, hogy az a pár perc, pár nap valódi egymásra figyelés a lényeg! - Muszáj hinni a tiszta szeretetben! Mert csak Az emelkedhet felül mindenen, ami rossz. Nekem ez a megállás, figyelem, és hit megerősítő pillanat a Karácsony. Tóth-Pethő Orsolya súgó, Gárdonyi Géza Színház

KARÁCSONYI GONDOLATOK 1

2016.12.20. 17:43
 

  Ismét nyakunkon a Karácsony. Erről szinte lehetetlen közhelyek nélkül beszélni, de kívánom, hogy az ünnepek alkalmával gyúljon mindenkinek legalább olyan fényesség a lelkében, mint ilyenkor a bevásárló központok kirakataiban, elűzve ezzel minden borút és bánatot! A szeretteink számára pedig szép ajándék lehet egy kis türelem, odafigyelés, áldozat, megértés, elfogadás. Ezekkel talán csak az a baj, hogy nem kerülnek pénzbe, de akkor ezekből biztosan olyan rengeteg van, hogy talán még az év többi napjára is jut belőle. Békés Karácsonyt!  Káli Gergely, a Gárdonyi Géza színház társulatának tagja

 

A BLOG EZZEL KÉSZÜL KARÁCSONYRA

2016.12.06. 10:07

    Színművészek, színházi emberek a blog számára írt ünnepi gondolatait, üzeneteit, történeteit olvashatják az ünnepet közvetlenül megelőző néhány naptól.
   
A Színháztörténeti sorozat következő két fejezete is a karácsonyt idézi. A 80. fejezet 1921 és 1961 közötti éveket, korabeli újságcikkek segítségével (várhatóan december 16-án), a 81. fejezet (az év utolsó hetében) személyesebb hangvételű írással szól az 50-es évekről.

 

ILYEN IS VOLT - EGRI SZÍNÉSZNAPTÁR AZ 1960-AS ÉVRE

2016.11.30. 18:41

Az egri Gárdonyi Géza Színház szakszervezeti bizottsága, valamint vezetői és művészei kedves karácsonyi-újévi meglepetést készít, illetve készíttet a színházlátogató, a színházat szerető közönség számára: a Színésznaptárt.



A szép, kék műanyagborítású naptár hetes beosztású: minden hétnél egy-egy színészportré, az előadott darabokból egy-egy jelent, vagy a színház belső életét mutató egy-egy kép. A színészportrék alatt rövid életrajz áll, a jeleneteket ábrázoló képek alatt pedig idézetek a darabról szóló kritikákból. Közli a naptár a magyar színművészet elmúlt nagyjainak születési és halálozási dátumait, s akiket érdekel, megtudhatják a naptárból a színház művészeinek névnapját is.



Az 1961. évi Színésznaptárnak - amelyet Kozaróczy József szerkesztett -, minden bizonnyal sikere lesz a közönség soraiban.
(Népújság)

* Ha esetleg valamelyik kedves olvasónak volna birtokában ebből a naptárból, kérem írjon nekem a Menüben a Kapcsolat menüpont segítségével! Köszönöm! J.F.
 

 

MEGSZŰNŐ ROVATOK, DE MEGMARADÓ TARTALOM

2016.11.27. 18:20

  Amint felfedezhették, a menüből eltűntek a „Gárdonyi” menüpontok (1992-2003-ig). Ennek oka az, hogy az itt található kritikák és egyéb írások ezentúl más helyen lesznek olvashatók. Eredetileg ezek egy része a Mezőkövesdi Szivárvány című lapban, illetve annak színházi különszámaiban jelent meg. Ez a lap mostantól külön menüpontot kapott „Volt egyszer…” címen. Az írások másik része pedig legfőképpen a Heves Megyei Napban és a Premier Planban jelent meg eredetileg - mindkettő szintén külön menüpontot kapott! -, illetve a Mezőkövesdi Újság, Prágai Tükör, Egri Riport, Heves Megyei Hírlap hasábjain. Egy-egy már eddig is felbukkant a blog Színháztörténeti sorozatában, s néhány a jövőben is beépül a sorozat következő részeinek megjelenése során. J.F.

 

KARÁCSONYRA...

2016.11.12. 21:40

Bővebben:



 

BESZÉLGETÉS SZILÁGYI OLGÁVAL

2016.11.07. 22:46

Beszélgetés Szilágyi Olgával, a kilencvenes évek - kétezres évek elejének egri primadonnájával a blog színháztörténeti sorozatának (lásd a bal oldali menüsort!) 78. fejezetében...

 

A Mágnás Miskában Laczó Andrással

   

 

 

 

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/11 NOVEMBER

2016.11.05. 16:53

  Tematikájában a Színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashatnak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

1955-ben egy egri lakatos, 1956-ban a novaji iskola igazgatója üzent a színház művészeinek.

1955.11.11.

Levél az egri Gárdonyi Géza Színháznak

   Bozsik Gyula, egri lakos, aki jelenleg Baján teljesít katonai szolgálatot, kedves levélben köszöntötte a Gárdonyi Géza színházat. Levelében többek között a következőket írja:
   - Tudom jól, hogy kis városunkban milyen nehézségekkel jár egy ilyen kezdeményezés. A színészek számtalan problémája megzavarja a nyugodt munkát. De maga az a szó, hogy „színészek vagyunk” erőt kell, hogy adjon az esetleges felmerülhető nehézségek leküzdésére. Tudom, meg is lesz ez az erő. Kívánom, hogy változatos, szép, sikerteljes műsorok sorozatával örvendeztessék meg az egri közönséget…

1956.01.11.

Örömet okozott nekünk az előadás

   Tantestületemmel és 70 úttörő pajtással már kétszer megnéztük a János vitézt. Mindnyájunknak nagyon tetszett az előadás. A felnőttek és gyerekek egyaránt egy kellemes délután emlékével tértek vissza. A díszletek, különösen az első és második felvonásban nagyon szépek voltak. A rendezés is jó volt. A harmadik felvonásban azonban éreztem egy kis vontatottságot. A színészek játéka nagyon tetszett, különösen Tarján Tamás János vitéz alakítása. Végig átélve játszotta szerepét. Iluska, a Mostoha és Bagó alakítása is nagyon tetszett mindannyiunknak. A francia király magával ragadó humorral mutatta be a tehetetlen, pipogya francia királyt. A francia királylány hangja is nagyon szép volt.
   Nagy örömet okozott nekünk az előadás és kérjük a színház művészeit, hogy még sok ilyen műsorral gyönyörködtessenek bennünket. Ígérjük, hogy máskor is megnézzük előadásaikat, amelyek nagy nyereségei a megye dolgozóinak. A nevelők és a pajtások nevében és a saját nevemben sok szerencsét és sikert kívánok színészeinknek, akiket máris a szívünkbe zártunk. Stépán László iskolaigazgató, Novaj       

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog