gardonyiszinhazblog

   

     

     
Menü
     
search engine by freefind
     

 



Talán csak egyszerű
néző, talán nem. Én az utóbbit gondolom…
Azért, mert 1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is - a rekord 24 alkalom. Azért, mert írásaim hetente jelentek meg a Heves Megyei Nap című újság színházi rovatában. Azért, mert 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői és Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatódtam és büszke vagyok erre. Azért, mert vannak ott barátaim is, de mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik.
Azért, mert magamat is a színház csodálatos világához és ezen belül erős szállal a Gárdonyi Géza Színházhoz tartozónak érzem. 2010.04.05.  J.F.

     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Napló

2017.05.09. 09:14


 

* A képsorozat újabb darabjai mindig itt, a blog főoldalán jelennek meg először, majd átkerülnek a Galériák menüpont megfelelő képtárába, ami fokozatosan 50 részessé bővül - lásd ott! (A képek forrása a Népújság.)
 

TÁNC VILÁGNAPJA 2017

2017.04.30. 09:27

   A Magyar Táncművészek Szövetsége, Az évad legjobb férfi táncművésze szakmai díját kapta Modern-kortárstánc kategóriában Emődi Attila, a GG Tánc Eger művésze. Gratulálunk!

 

2017.04.15. 22:04

Csendes László emlékére

Menkó Terézia emlékei – Földes Anna színikritikájának részlete – Gali László nekrológja  (Fotó: Krizsóné Kakuk Éva)

 

 

 

 

 

 

 

Csendes László, Jászai Mari-díjas színművész, a Gárdonyi Géza Színház alapító- és örökös tagja 1944.09.21. - 2017.03.24.

* A képre kattintva videó nyílik meg a blog Youtube csatornájáról, amely felidézi a művész vidám és komoly arcát egyaránt.

 

 


Menkó Terézia

   Elment, de gondolni vélem: sokunknak most is itt van.
   Amikor az elő-társulat (így neveztük az első évben érkezőket) elkezdett dolgozni, Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja került színre. Csendes László Kolhaas Mihályt alakította. Egyik előadás előtt valamiért a színpad környékére kellett mennem. Díszlet állt, az ügyelő már átvette, a műszak már nem volt ott. Csendi (mi így hívtuk) járkált le, s fel, motyogott. Néztem egy darabig, szerencsére nem vett észre, így tudtam, nem zavartam meg. Kérdeztem utána Gali László igazgató urat, hogy ilyenkor mit csinál egy színész? Ráhangolódik az előadásra, végigmondja a szöveget - volt a válasz. Ő soha nem az első figyelmeztetésre ért be, általában egy órával a kezdés előtte benn volt. Ráhangolódni!
   1995-ben mutattuk be Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember című színművét, amit Gali László álmodott színpadra. Még jóval olvasópróba előtt bejött hozzám valami ügyben, kezében egy könyvvel. Mit olvasol? –kérdeztem. Megmutatta a könyvet, majd hozzátette: Készülök a következő szerepemre. Attilát játszotta. A könyv Gerhart Ellert: Attila című műve volt. Korrajzot olvasott.
  Mindegy, milyen feladatot bíztak rá, keresett, kutatott, hozzáolvasott. Rákészült és ráhangolódott. Nem találkoztam ilyen kollégával, aki ilyen módszerrel dolgozott volna, mint Ő. Önmaga és a KÖZÖNSÉGE miatt.
  Olvastam az egyik könyvben: „A (tehetséges) színészek kiválasztott emberek: szellemi fejlettségük magas, a lélek térképe gazdag.” Én úgy gondolom, mindezek Csendes Lacira is igazak. Azzal a helyesbítéssel, hogy Laci nem tehetséges, hanem TEHETSÉGES volt.
   Szerette, tisztelte a közönség és a kollégák többsége is.
  Most már hiába gondolnánk: - majd ha találkozom vele, elmondom … vagy - felhívom és megköszönöm, stb.
  Laci! Köszönöm, hogy olyan sok előadással, jól megformált szereppel megajándékoztál minket!
   Sokáig azt hittem, csak akkortól ismertem, amikor Egerbe került. Később látva filmekben, jöttem rá, már jóval előbb ismertem a játékát a tehetségének egy részét.
   „A jóság a lélek számára ugyanaz, ami az egészség a test számára: észre sem veszed, amikor megvan, és elősegíti minden munka sikerét.” (Lev Tolsztoj)

Sütő András drámája Egerben
Színház című folyóirat, 1988. január, Földes Anna

A magas hőfokról indított jellemrajz láttán attól tartottam: Gali László eltorlaszolta Kolhaas Mihály előtt a fejlődés, az átalakulás útját, s ily módon lehetetlenné teszi a dráma ívének felrajzolását. A cselekmény előrehaladtával azonban világossá vált: Csendes László Kolhaas Mihálya a maga fizikai és érzelmi reakcióiban más úton jár ugyan, de éppolyan céltudatosan halad szerepének elkerülhetetlen csúcsa felé, mint a legjobb elődök. Az őt ért sérelmek hatására végbemenő átalakulása, a megbántottság partikularitásából az igazság egyetemessége felé törekvő felismerése úgy megy végbe, hogy haragja nem hangosabb, hanem mélyebb, drámaibb lesz. Gesztusai visszafogottabbak, de éppen a belső fegyelmező erő látható jelenléte, erővel tartott fékje érzékelteti a feszültség fokozódását, Kolhaas eltökéltségének energiáit. Csendes László - ezt önéletrajzából tudom - huszonöt évi városról városra, színházról színházra való vándorlás után jutott el Egerbe. Es estéről estére végigjárja a maga kálváriáját a föloldozás reményében - ez a munkája. Kolhaas Mihály szerepénél kevés alkalmasabb van a kálváriajárásra, és a színész valóban ön-emésztő dühvel, fájdalommal járja végig, vállán a családjáért vállalt felelősség terhével a tragédiába vezető utat. „Nézd, igazán sír!" - mondta a hátam mögött egy diáklány. Összerezzentem. Én nem a könnyeit figyeltem Csendes Lászlónak, hanem a kezét. Hogy szorult ökölbe a tehetetlenség pillanatában. Hogyan rándult meg alig észrevehetően a nyakán az ér. Magatartásának változásában, Csendes László nagy erővel féken tartott gesztusaiban pontosan nyomon követhető a Kolhaas bensejében végbemenő változás. A Lisbethet ért lándzsaütés hallatára nem sír, nem őrjöng, nem átkozódik. A bosszút is a jogai tudatában lévő polgár fegyelmezett eltökéltségével forralja. De azért amikor ingó és ingatlan vagyonát hirtelen eladásra kínálja, Csendes László fénytelen tekintetében felgyullad valami eszelős fény. Korábbi józanságát, kereskedőmúltját és etikáját meghazudtoló „tárgyalása" már a törvényen kívül kerülő, birtokával, életével mit sem törődő, lázadó Kolhaast sejteti.
   A játék intenzitása, a feszültség olyan erős, hogy a második felvonást záró színpadi puskalövés - amikor Kolhaas, már felesége halálhírének vétele után a házába törő poroszlóra lő - többé nem fokozhatja, hanem hirtelen oldja. Amikor én láttam az előadást, a dermesztő nézőtéri csendbe belehasító durranásra valahonnan hátulról disszonáns nevetés felelt. Ez azonban nem a kamaszidétlenség megnyilvánulásaként, hanem az elviselhetetlent elviselhetővé transzponáló megkönnyebbülés jeleként hangzott a nézőtéren. Hogy Kolhaas Mihály végre azt tette, amit a széksorokban ülők legelszántabbjai elvártak tőle.
   Csendes László alakításának csúcspontja a bírósági jelenet. Ahol megint csak kerüli az expozícióban alkalmazott szélesebb gesztusokat. Mintha egész lénye bilincsben, béklyóban, gúzsban lenne. De ebben a természetellenes dermedtségben a férfikönny és az ökölbe szorult kéz hangosabb minden kulisszahasogató kiáltásnál. Csendes fizikuma úgy szolgálta a megjelenítendő lelkiállapotot, hogy a nézőtéren is érződött: Kolhaas Mihály és a szerepét játszó színész egy és ugyanazon személy. Nem a tronkai várúr (hajdani) packázásáról van csak szó a színpadon, hanem mindannyiunk száz - jelenbeli - sérelméről. Es a belső dráma, a választás dilemmája, amely elől sem Kolhaas, sem Sütő András nem térhet ki, folyamatosan jelen van a mi életünkben is.

Gali László

A Jóisten adjon Neked örök békességet, Laci!

   A felvidéki és a honi színművészet legnagyobb alakjainak egyike távozott körünkből az örökkévalóságba.
   Váratlanul ért bennünket a hír: az egri kórház intenzív osztályára került – és reménykedtünk… Ma már tudjuk a tragikus véget, mégse hisszük el, hiszen az elmúlt hetekben, napokban még tele volt tervekkel, elkészült önálló estjeit tökéletesítette, újakat szerkesztett, és filmezett: az utolsó filmszerepét az álom hava című filmben játszotta,a mit éppen két hete mutattak be.
   Egész pályafutása (Komáromi Magyar Területi színház, a kassai Thália, a kecskeméti Katona József Színház, a debreceni Csokonai Színház, az egri Gárdonyi Géza Színház, a Vígszínház, a Nemzeti Színház) a közönség rajongó szeretetében telt el.
   Negyvenévi siker, ez a pálya mérlege!
  Minden műfajban – a legkeményebb tragédiától a zenés vígjátékokon át a kísérleti stúdiókig – kiválót alkotott, sikeres volt.
   A debreceni és az egri közönség szeretetének, rajongásának élő tanúja lehettem.
   Művészi hitvallása: a költői realizmus összekötött bennünket, egyformán gondolkodtunk a színházról. Számunkra a színház a közönség szolgálatát jelentette. Ezért volt olyan fontos számomra, hogy megnyerjem Őt az egri társulat alapító tagjának, hitben élő ember volt, aki képes alapítani, teremteni.
   Erőteljes, markáns, szenvedélyes alkatát keresték és megtalálták az írók, a színházi vezetők, rendezők, filmes és tévés műhelyek.
   Százötvennél több színházi szerepe, húsz filmje, önálló estjei, rendezései bizonyítják, munkás, gazdag életet élt.
  Mindig színházi műhelyben, társulatban, „anyaszínházban” gondolkodott. Hűséges tagja volt a társulatnak, született színházi ember, jó kolléga. A tehetséges partnereket magához ölelte, a kevésbé tehetségeseket, főleg a gyenge jellemeket eltaszította.
   Építő, teremtő, súlyokat magára vonó művész volt. Ő sem volt hibátlan, de mások többet ártottak neki, mint ő másoknak!
   Büszke volt a kitüntetéseire, alapító tagságára és az örökös tag címére – de leginkább a nézők feléje irányuló szeretetére.
   Meg nem alkuvó ember és művész volt, meg nem vásárolható. Inkább nem lépett fel, ha annak az ára művészi vagy más egyéb megalkuvás lett volna. Az utóbbi időben, hosszú éveken át csak sóvárgott a színház után. Ezért is dolgozott önálló estjein és tanította a fiatalokat a színház nyelvére. A színház pedig megszenvedte az Ö távollétét. Az egri nézők még az elmúlt hetekben is kérdezgették tőlem mikor láthatják újra a Gárdonyi Géza Színház deszkáin.
  Csendes László haláláig önmagával és másokkal küzdő, maximalista, harcos ember volt: osztott és kapott sebeket – de mindig az igazság érdekében. Ahogy a nagy fantáziájú, humánus álmodozók teszik… az igazi emberek.
   Boldog vagyok, hogy a barátja lehettem! Hogy a barátom voltál, Laci!

Tisztelet adassék az emlékednek!

* A sorozat valamennyi korábbi fejezete megtalálható a Színháztörténeti sorozat menüpontban.

 

SZÍNHÁZI VILÁGNAP 2017

2017.03.27. 21:08

   Március 27-én, a  Színházi világnap alkalmából az átriumban a 30 évvel ezelőtti alapító tagok, művészek és színházi dolgozók, valamint e blog tulajdonosa emlékeztek az újra saját társulattal rendelkező Gárdonyi Géza Színház első önálló évadára.  



 

Huszár Márk fotóján: Saárossy Kinga felolvassa a 2017-es Színházi világnapi üzenetet (alább olvasható). Szemben Ebner Béla, a beszélgetés moderátora, Fehér István színművész, Rábl Róbert ügyelő, Mészáros Sándor színpadmester, Agyagos Judit színházi titkár, Eged Zoltánné fodrász, Fülöp Edit nézőtéri ügyelő és Juhász Ferenc, a Gárdonyi Géza Színház Örökös nézője.

Isabelle Huppert francia színésznő Színházi világnapi üzenete:

 55 év óta minden tavasszal megünnepeljük a Színházi Világnapot. Mintha 24 óra alatt bejárnánk a színházi univerzumot, kezdve a NO-val és a Kathakalival, folytatva a Pekingi Operával és a Kathakalival, elidőzünk Görögországban, Aiszkhülosztól, Szophoklésztől Skandináviába látogatunk Ibsenhez és Strindberghez, majd Angliában Sarah Kane-től Itáliába száguldunk Pirandellóhoz, azután Franciaországba, Párizsba, ahol talán a legtöbb külföldi társulatot látjuk vendégül.

Azután innen, Racine-tól és Molière-től átsuhanunk Oroszországba Csehovhoz, majd átrepülünk az Atlanti óceánon, hogy a napot egy kaliforniai egyetemi kampuszon fejezzük be, ahol fiatalemberek értelmezik újra a színházat. Mert a színház mindig újjászületik. A színházi konvenciókat újra és újra le kell rombolni. Mert a színház csak így maradhat eleven. A színház gazdag, átível téren és időn, a kortárs művek az elmúlt századok alkotásaiból is inspirálódnak, ha egy klasszikus színdarabot napjainkban mutatnak be, az mai és modern lesz.

A Színházi Világnap különleges alkalom. Időn és téren átívelő ünnep. Jean Tardieu (1903-1995) francia költő, író, drámaírót idézem: „Ami a teret illeti, azt kell tudni, hogy melyik a leghosszabb út két pont között… Ami pedig az időt, tized másodperc pontossággal mérjük meg, hogy mennyi idő kell az «örökkévalóság» szó kimondásához.” A tér-idő kapcsán így fogalmaz: „Elalvás előtt összpontosítsunk a tér két pontjára, és számítsuk ki, hogy (vágy)álmunkban mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egyikből a másikba jussunk.” Itt az álom szót szeretném kiemelni. Az az érzésem, mintha Jean Tardieu és Bob Wilson találkozott volna egymással. A Színházi Világnap lényegét nagyszerűen foglalja össze Samuel Beckett, aki Winnie-vel mondatja ki: Ó, milyen szép ez a mai nap! Megint egy szép nap!

Amikor a világnapi üzenet megírásán gondolkodtam, felidéztem azokat a jeleneteket, amelyekben játszottam. Így tehát nem egyedül érkezem erre az ünnepségre, az UNESCO székházának színháztermébe. Elkísérnek azok, akiket a színpadon életre keltettem, pedig azt hinné az ember, hogy az utolsó előadással megválik a szerepeitől. De ez nem így van. Tovább élik bennünk titkos életük, készen arra, hogy segítséget nyújtsanak egy új szerep eljátszásában, vagy megnehezítsék azt. Így él bennem Phedra, Araminte, Orlando, Hedda Gabler, Médea, Merteuil, Blanche Dubois… De azok is itt vannak velem, akiket nézőként szerettem és megtapsoltam. Ezáltal enyém az egész világ. Görög vagyok és afrikai, szír, velencei, orosz, brazil, perzsa, római, japán, marseille-i, New York-i, filippino, argentin, norvég, koreai, német, osztrák, angol vagyok. Ez az igazi globalizáció.

1964-ben a színházi világnap alkalmából Laurence Olivier bejelentette, hogy egy századig tartó harc után végre megnyílik Angliában a Nemzeti Színház, amely szándékai szerint nemzetközivé válik, repertoárjában mindenképp. Tudta jól, hogy Shakespeare mindenkié, az egész világé.

Az első Színházi Világnapi üzenetet 1962-ben Jean Cocteau – Az első utazásom szerzője – írta. Ő 80 nap alatt kerülte meg a Földet, én másként tettem meg ezt az utat: 80 filmmel és előadással. Mindig meglepetést okozok azzal, hogy nem teszek különbséget a színházi és filmes színészi játék között. Higgyék el, nincs különbség.

Én itt nem színésznőként szólalok meg, hanem mindazoknak a nevében, akiknek köszönhetően a színház tovább él. Ez a feladatunk és kötelességünk. Nem mi adunk életet a színháznak, hanem általa létezünk. A színház erős, mindent túlél, háborút, cenzúrát, pénzhiányt. Elég egy üres tér és a színész. Vagy színésznő. Mit csinál, mit mond? A közönség figyeli, és soha ne feledjük, közönség nélkül nincs színház. Egyetlen néző közönség. De azért ne legyen túl sok üres szék a nézőtéren. Kivéve Ionescónál. A székek című darab végén az Öregasszony azt mondja: „Igen, igen, haljunk meg dicsőségünk teljében… Haljunk meg, hogy nevünket legendába szőjék… Legalább egy utcát neveznek el rólunk…”

A Színházi Világnap tehát 55 éve létezik. Én vagyok a nyolcadik nő, akit felkértek az üzenet megírására. Nem is tudom, hogy az üzenet a megfelelő szó. Elődeim, (beleértve a férfiakat is) a színházról szólva szabadságról, eredetiségről beszéltek, felidézték a multikulturalitást, a szépséget. 2013-ban Dario Fo azt mondta: „.. abban reménykedhetünk, hogy üldözni kezdenek bennünket és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiások és színházcsinálók új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.” Szép megfogalmazás, méltó arra, hogy egy politikai program része legyen. Franciaországban nemsokára választások lesznek, így azt javasolom a bennünket kormányozni vágyóknak, figyeljenek arra, hogy a színház milyen fontos és hasznos. Ne legyen boszorkányüldözés!

A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát. Nem tudom mit jelent a népek közötti barátság, de hiszek a közösségben, a nézők és a színészek barátságában, azoknak az együttműködésében, akiket a színház összehoz: az írókban, fordítókban, világosítókban, az öltöztetőkben, a díszlettervezőkben és díszítőkben, színészekben, mindazokban, akik csinálják és akik nézik az előadást.

A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket…. ahogy mi is szeretjük őt. Emlékszem egy öreg ügyelőre, aki mielőtt felment a függöny, minden este a kulisszák mögött női hangot imitálva mondta „Helyet a színháznak!”

Fordította: Lakos Anna

ITI Magyar Központ

 

ELHUNYT CSENDES LÁSZLÓ, A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA

2017.03.24. 22:26
 

  A blog a későbbiek folyamán a Színháztörténeti sorozat egyik részét neki szenteli.
   * Az itt látható portréképre kattintva videó nyílik meg a blog Youtube csatornájáról, amely felidézi vidám és komoly arcát egyaránt.

Hozzászólások

Kalló Zsolt:
Október óta próbáltuk. A Heltai-estet. Nálam, a lakásomon. Mert .... zenei kísérettel akarta. Tisztán, kiválóan énekelt. Minden alkalommal többet akart. Magából kihozni. Megbeszélt időre jött mindig. A feleségem nem hitte el, amikor először bejelentkezett, hogy: "Pont ő? Nálunk? Mit szeret? Kávé? Tea?" - nagyon szerette a színpadon. Egy alkalommal Laci a feleségével jött. Gondolták, ha segítség kell a kislányunk pesztrálásában ...Anna azonban, a két éves - úgy 40-45 percet próbáltunk Lacival - szó nélkül, a nagy szobánk sarkából hallgatta végig, ahogy "Laci bácsi" énekelt. Szavalt. Végszavazott. Beszélt. Beszélgetett. Ma egy hete, hogy nem hív Laci. Csütörtökön próbáltunk volna. Anna a kádban - minden felkonf. nélkül - azt mondta ma: "Laci bácsi elment. Messzire...." Laci! Emberséged, színészi mesterséged, szíved itt marad. Nyugodj békében!
Agyagos Judit:
Drága Laci! Isten Veled! Nyugodj békében!
Sata Árpád:
Álmodtunk terveztünk szépet , nagyot ! Elsietted ezt Lacikám! Óvjon az Ég és Buddha!
Gróf Judit:
Ha van ott "fenn" valami, remélem, találkoztok Gyulával...nagyon tisztelt és szeretett Téged. Nyugodj békében!
Medveczki Tünde:
Vigyázzák álmodat az Angyalok!
Báder Jenő:
Több volt mint kollégám, a barátom volt.
Szegvári Menyhért:
LACI!
Menkó Terézia:
Értetlenül ültem tegnap a hír hallatán! Remélem megnyugszik! Őszinte együttérzés a családnak!
Majzik Edit:
Viszlát drága "Mérges gazdám"!
Kakuk Évi:
Jaj! Nyugodjon békében!
Lovasy Erzsi:
Kedves Laci, nyugodj békében!
Szegedi Dezső és Dezsőné:
Nyugodjon békében!
Szarvasné Nagy Hajnalka:
R.I.P.
Nádasi Erika:
Szia, Laci, majd jövünk!
Hídvégi Márta:
Nagy színész, örömet szerzett sok-sok alakításával.
Csonka Anikó:
Nincs rá szó! Drága Laci, nyugodj békében!
Botár Endre:
Nyugodj békében, Laci!
Kakó Zsolt:
Ő is elment... (Majd máshol lovaglunk együtt, ha már megígértem...)
Baranyi Péter:
Isten nyugosztalja!
Gál Éva:
Csodáltam, született színész volt.
Szeredi Attila:
Ó, ne! Pont a múlt héten emlegettük a színházban! Nagyon sajnálom őt! Nyugodjon Békében!


 

BETELJESÜLT ÁLOM

2017.03.15. 16:46

 Beszélgetés Vadász Zsolttal, az Operettszínház művészével, pályájáról s benne az egri évekről.
 

 
Jacobi: Sybill - Szilágyi Olgával, Gárdonyi Géza Színház, 1998  

   - Egyházi iskolában tanult, mi volt az, ami egészen más irányba, a színház világa felé indította?    

   - Már gyermekkoromban is nagyon szerettem a klasszikus zenét, az operetteket. A melódiákat dúdoltam és énekeltem. A civil pályára való készülés volt az átmeneti időszak az életemben. Tehát nem történt váltás, csupán egy kis kitérő. De a színpad, a zene mágnesként vonzott magához. Azóta sem engedett el. Szerencsére.
   Johann Straussal kezdtem. Nem könnyű kezdés. Az Operettvilág Együttesnél az Ottokárt énekeltem a Cigánybáróból. Ez volt az első szólista szerepem. Aztán következő évben a Denvérben Alfrédot játszottam a Miskolci Nemzeti Színházban. Strauss azóta is kíséri a pályámat. Szinte minden évben éneklem valamelyik művét. Ebben az évben Eisensteint énekeltem Debrecenben és Ravennában, most pedig éppen az Egy éj velencébent próbálom Kassán. Magyar és német nyelv után most szlovákul. Fő a változatosság!


   - Hogyan került kapcsolatba a Gárdonyi Géza Színházzal?

   - Ez egy különös történet. Meseszerű, már már kicsit giccses. Akkoriban a Színház és Filmművészeti Főiskolára jártam be énekelni, Gencsy Sárikához. Ő fedezett fel, ő volt az első énektanárom, neki köszönhetem, hogy a pályára kerültem. Beke Sándor igazgató pedig éppen a főiskolán volt, vizsgaelőadásokat nézett, fiatal bonvivánt szeretett volna szerződtetni Egerbe. Nem talált. Már éppen hazafelé készült, amikor Sárika szobája előtt elhaladva meghallotta, hogy benn valaki énekel.  Az a valaki én voltam, persze. Benyitott, meghallgatott tőlem egy dalt és csak annyit mondott, hogy ha valamennyire játszani is tudok, akkor azonnal leszerződtet. Ennyi a történet. Mint egy ponyvaregény! A művészek mindig gyanakodva fogadják az új fiatal, rutintalan kollégát. Ez így helyes. Bizonyítani kell! Ki kell érdemelni a kollégák szeretetét és elismerését! Azt hiszem sikerült. Csak néhány név az akkori társulatból, akikkel megszerettük egymást és sokat tanultam tőlük. Szilágyi Olga, Pálfy Zoli, Vókó János, Moravetz Levente, Zám Andi. Felsorolhatnám az egész társulatot, de a műszakot, öltöztetőket egyaránt.


   - A beszélgetésre készülve végiggondoltam, mely előadásokban játszott és magam is meglepve jöttem rá, hogy viszonylag kevés egri bemutatója, összesen öt volt. Az emlékezetem, s tudom, hogy másoké is, úgy őrzi ezt az időszakot, mintha több produkcióban láttuk volna. Ennek nyilván az az oka, hogy az egri operett játszásnak az a korszaka – Szilágyi Olgával már 1994-től, Önnel 1997-től kezdődően, s mindkettőjükkel 2001-ig - kedves volt a közönségnek, emlékezetes. 

   - Igen, 5 darabban játszottam, évente egy zenés darabot mutattunk be. Az egri közönség nagyon fontos és meghatározó volt számomra. Hogy miért? Azért, mert bizalmat szavazott nekem a pályám kezdetén. Akkor, amikor még csak bontogattam a szárnyaimat. Tapsukkal és szeretetükkel biztattak! Tartották bennem a lelket, hogy ne adjam fel! Ez nagyon sok erőt adott!


   - Három operett (1997 - Marica grófnő, 1998 – Sybill, 2001 – Viktória) és két musical (2000 – Cherbourgi esernyők, 2000 – Anna Karenina). Melyik állt Önhöz a legközelebb?

   - Erre a kérdésre mindig nagyon nehezen tudok válaszolni! Mindig az a szerep áll hozzám legközelebb, amit éppen csinálok! Minden szerepemmel  önkéntelenül a legteljesebb mértékben megpróbálok azonosulni. Nincs olyan szerep, aminek ne szerettem volna minden pillanatát. Persze, mindegyiket valami másért. Ezért nincs is szerepálmom! Minden szerep, amit megkapok, az  egy beteljesült álom! Maga az egész pálya az! Minden örömével és bánatával!


   - Mit gondol az operett – musical műfajpárról, egyáltalán egyetért-e a párba állításukkal, rokonságukkal?

 
Cherbourgi esernyők - stábfotó, Gárdonyi Géza Színház, 2000  

   - Hát, talán abban az értelemben rokon műfajok, hogy mindkettő zenés színpadi műfaj. Amennyire az opera is. De inkább az operettet és az operát állítanám egymás mellé, hiszen mindkettő a bel cantó énekstílust kívánja meg. A musicalra inkább az angolszász éneklési stílus jellemző, zeneiségében pedig szerintem közelebb áll a könnyűzenéhez. De mindegyik műfaj egyformán értékes és magas szívonalon kell csinálni



 

 - Valamennyi egri előadásban Szilágyi Olga volt a partnere…

   - Igen, Olga nem csak a színpadi partnerem volt, nem csak kollégám, hanem színésztanárom, énektanárom és persze egy kicsit pszichológusom is. Nagyon jó primadonna volt és a mai napig is az. Hatalmas szeretettel, odaadással és érzékenységgel játszotta minden szerepét. Tőle tanultam meg, hogy lélekkel kell játszani, az előadásnak minden pillanatát meg kell élni, mert csak akkor tudunk hitelesek lenni. Sokat köszönhetek neki!


Anna Karenina - Szilágyi Olgával, Gárdonyi Géza Színház, 2000
* A képre kattintva video nyílik meg a blog Youtube csatornájáról.

   - Hogyan érintette, amikor az igazgató váltás más koncepciót hozott, az operettek helyett másféle zenés előadásokkal, s így megváltak a színház primadonnájától és bonvivánjától?

   - Úgy gondolom, hogy az életben minden változás jó. Ezt nagyon komolyan gondolom. Bármennyire fájdalmasnak tűnik is az adott pillanatban egy változás, ha tudatosan állunk hozzá, akkor a magunk javára tudjuk fordítani! A változás újjávarázsol, új utakat nyit meg előttünk. Egy kicsit persze elkeseredtem, de nem annyira magam miatt, hanem mert egy nagyon jól működő zenés társulatot eresztettek szélnek. A magam részéről viszont erőt gyűjtöttem és új utakra indultam. Új színházak, külföldi vendégszereplések és persze főleg az Operettszínház.
   Nagyon boldog voltam, hogy bekerültem az operett műfajának első számú színházába, a Budapesti Operettszínház tagja lettem. Csodálatos szerepek találtak meg. Azóta is nagyon jól érzem itt magam. De nagyon szeretek más színházakban is játszani, akár itthon akár külföldön. Új kollégákkal, rendezőkkel dolgozni. Képtelen vagyok egy helyben megülni! Sokszor előfordul, mint például mostanában is, hogy mondjuk délelőtt Kassán próbálok, este az Operettszínházban játszom, másnap pedig már például Németországba megyek. Tudom, kicsit meredeken hangzik, de nagyon élvezem a pörgést! Szükségem van az állandó változatosságra.

 
A Csárdáskirálynő - Muscati Operaház, Omán - Vadász Zsolt, Lukács Anita, Szendi Szilvi,
Szabó Dávid
 

 Az operett csodálatos műfaj, bejártam vele szinte az egész világot. Voltam Kinában, Németország szinte minden nagy és kis városában, Ausztráliában, Dél-Amerikában, Olaszországban, Japánban Oroszországban, Izraelben, Katarban, Csehországban,  Kanada és az USA nagyvárosaiban, a Chichagoi Filharmonikusokkal is énekeltem már, illetve Los Angelesben a Walt Disney Concert Hallban is. Nem is tudok felsorolni minden országot. Az Operettszínházzal is rendszeresen turnézunk külföldön, de vannak állandó magán meghívásaim is. Szívesen játszom idegen nyelveken, németül, szlovákul rendszeresen, most például Kassán próbálom az Egy éj Velencébent, de oroszul is játszom a Mosoly országát Szentpéterváron.

 
A Csárdáskirálynőben Lukács Anitával  

  És persze az Operettszínházban történt meg velem a legszebb dolog, ami egy emberrel megtörténhet. Rám talált a szerelem! Történt ugyanis, hogy a színház primadonnájával, Lukács Anitával olyan sokat játszottunk a színpadon szerelmespárt, hogy az életben is beleszerettünk egymásba. Igazi színházi esküvőt tartottunk, a szó szoros értelmében. A Csárdáskirálynő előadás végén mondtuk ki a boldogító igent az anyakönnyvvezető, a kollégák és a nézők előtt. Ez egy külön kis felvonás volt, a nézők megtudhatták, hogyan folytatódik Szilvia és Edwin szerelme a finálé után. Mint a mesében!


   - Érez-e valami különbséget más országok közönsége és a magyar között?

   - Nos, nagy különbséget nem érzek magyar vagy bármely más nemzet közönsége között. Nyilván a kulturális sokszínűség miatt vannak ízlésbeli eltérések, de a zene segít áthidalni a különbözőségeket és összeköti az embereket.


 

A denevérben - Ravenna - Vermes Tímeával

   - Az operett és a musical mellé csatlakozott művészi pályáján az opera is.

          
Puccini: Pillangókisasszony - Pinkerton
 
 

   - Nagyon szerencsés vagyok, hogy az opera műfajában is rendszeresen kipróbálhatom magam. Az ismertebb operák mellett, mint például a Traviata, Pillangókisasszony, Köpeny, Hoffmann meséi, olyan operák főszerepeit is éneklem, amiket ritkábban láthat a közönség. Ilyen például Janáček: Jenúfa című operája, amiben Steva szerepét játszom Kassán és Ostravában is, vagy Poulenc-től a Karmelitánok, amiben a Lovag szerepét éneklem. A Jenúfához kapcsolódik egy érdekes történet. Ez az opera cseh nyelven íródott, lévén, hogy cseh nemzeti műről van szó.   A szerepet egyetemi nyelvtanárral tanultam meg.  A kritikusok pedig azt írták, hogy az előadásban engem lehetett a legjobban érteni! Pont, mivel hogy nem beszélem a nyelvet, nagyon ügyeltem az érthetőségre és az artikulációra.



Janáček: Jenůfa - ©teva

De az is nagyon sokszor előfordul velem, hogy egy kassai Marica előadás után, ami szlovákul megy, a közönségből a művészbejárónál szlovákul szólítanak meg, aztán nagyon csodálkoznak hogy nem beszélek szlovákul, hiszen a színpadon még úgy hallottak. De bármilyen nyelven éneklek, németül, franciául vagy szlovákul, a hangképzés mellett nagy gondot fordítok a szöveg érthetőségére is!

   - Visszanézi néha a régi egri előadásait vagy egy-egy részletüket? Az elmúlt nyáron újra fellépett – ha nem is a színházban – Egerben, a Víg özvegyben. Megszámlálhatatlan magyarországi és külföldi siker után van-e Önben nosztalgia az egri évek iránt? 

   - Igen, néha megnézem. Ha nem is pont magam miatt, de a kollégák, a hangulat miatt. Jó visszaemlékezni pályámnak erre a nagyon meghatározó időszakára, amikor kezdő voltam. Az út eleje az egyik legfontosabb szakasz egy művész életében. Nem mindegy, hogy milyen impulzusok érik ekkor. Én hála Istennek elmondhatom, hogy csupa jó dolgot kaptam Egerben a kollégáktól és a közönségtől útravalóul!

 

 

JÁSZAI MARI-DÍJ 2017

2017.03.14. 16:38

   Március 15-e alkalmából Jászai Mari-díjat vehetett át Saárossy Kinga, a Gárdonyi Géza Színház színművésze.
 

CSAK EGY GONDOLAT...

2017.02.26. 20:27

   Egy Neil Simon darabot láttam Miskolcon. Édeskettes hármasban (They're Playing Our Song - ez az eredeti cím). Zenés komédia, a hangulatos zene Marvin Hamlisch munkája. Szereplők: Cservenák Vilmos és Szirbik Bernadett, a rendező Seres Ildikó. Szeretem Neil Simon darabjait - és filmjeit -, amelyek élethelyzetekről, érzelmekről rendkívül kedvesen, szerethetően és sok-sok humorral, nyelvi ötlettel (fordította Galambos Attila) szólnak, a nevettetés mellett meg is hatva a nézőt. A címben jelzett gondolat vagy inkább vágy pedig az, hogy nagyon szívesen néznék Neil Simont Egerben is!

 

KULISSZÁK ELŐTT ÉS MÖGÖTT - EGY ELŐADÁS ÉS ESTE MARGÓJÁRA

2017.02.11. 12:48

Krizsóné Kakuk Éva írása a blog Postaláda rovatában!



 

LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK!

2017.01.22. 14:40
 

   A Gárdonyi Géza Színház 2004-ben már bemutatta a Luigi Magni és Bernardino Zapponi filmjéből készült darabot, de értelmetlen dolog összehasonlítgatni az akkori produkciót a maival, hiszen - bár mindkettő Vajda Katalin munkáján alapul -, az egy zenés változat volt, mégpedig rockzenével, s mint ilyen, nyilván másfajta rendezői és színészi munkát igényelt, mint a mostani, a filmhez hangulatában közelebb álló, amelyben a 2004-essel ellentétben igazából egyetlen, a mindenki által ismert s várt, a filmben (de a korábbi előadásban egyáltalán nem) szereplő dal hangzik el.

*  Részletek a 2016/17-es évad rovatban! 

 

A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ A TÉLI ESTÉBEN

2017.01.16. 12:21



Fotó: Ludányi Andrea

ÚJRARENDEZETT ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS

2017.01.06. 22:23

   ,,Ez víg város, itt jó lesz nekünk...” címen újrarendezett állandó kiállítással várja a látogatókat a 20 éves Színháztörténeti- és Színészmúzeum, Miskolcon.
  Az új tárlat továbbra is a vándorszínészet korától napjainkig foglalja össze a miskolci színjátszás történetét, s megmaradt a korábbi rendkívül népszerű, színházi interaktív tér. A tárlókba számtalan múltbéli "újdonság" került, így a kiállítás a múzeum visszatérő vendégei számára is sok érdekességet kínál: többek között Honthy Hanna, Latinovits Zoltán dedikált fotói, Dajka Margit relikviái, a Somló-színészdinasztia emlékei, látványos szcenikai tervek, százéves operettjelmezek, a hatvanas évek kedvenceit - köztük Balogh Emesét, Káldy Nórát, Varga Gyulát - megidéző vidám plakátok gazdagítják a színesebbé vált kiállítást. A látogatók elolvashatják a nemzet legnagyobb színészeinek - köztük Agárdy Gábornak, Básti Lajosnak, Bilicsi Tivadarnak, Darvas Ivánnak - a miskolci színházról szóló vallomásait, a magyar irodalom nagyjainak - Örkény Istvánnak, Németh Lászlónak - a miskolci színművészekhez írt köszönő sorait is.


 

A 23. EGRI ÚJÉVI KONCERT - 2017. JANUÁR 1.

2017.01.01. 22:58

Vörös Edit, Turpinszky Gippert Béla, Zábrádi Annamária, Vanya Róbert, GG Tánc Eger, Egri Szimfonikus Zenekar, vezényel Szabó Sipos Máté. Az est házigazdája Tóth Levente volt.
* Videók a blog YouTube csatornáján: itt és itt.




 

ANNO... 1955-1966 TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ FONTOS, DE ÉRDEKES! SZÍNHÁZI HÍREK EGERBŐL 12/12 DECEMBER

2016.12.29. 16:17

Színházi szilveszterek

   „az előadás jóval éjfél után ért véget. Régi, kedves szokásnak megfelelően, éjjel 12-kor kialudtak a fények, tizenkettőt kongatott az ügyelő és felcsendültek a Himnusz hangjai. Majd a darab vezető művészei a nézőtérre mentek és pezsgővel kívántak boldog új esztendőt a közönségnek” – én nagyon szívesen vennék részt manapság is ilyen hangulatos szilveszteri előadásokon, amikor az éjfél a színházban érne.


1955.12.31.

   Szilveszter éjjel fél 11-kor mutatja be a Gárdonyi Géza Színház első ízben Egerben „Az idegen gyermeket”. Vidéken már sokat játszották, szám szerint tizenháromszor … a Pesti Színházban annak idején háromszázszor ment, az elmúlt színházi évadban a Blaha Lujza Színház megszakítás nélkül játszotta.

1964.01.04.

   A Dankó Pista bemutatójával búcsúzott a színház az óévtől és ezzel köszöntötte az új esztendőt. Két előadást tartott ugyanis a színház szilveszter estéjén a darabból, a második előadás jóval éjfél után ért véget. Régi, kedves szokásnak megfelelően, éjjel 12-kor kialudtak a fények, tizenkettőt kongatott az ügyelő és felcsendültek a Himnusz hangjai. Majd a darab vezető művészei a nézőtérre mentek és pezsgővel kívántak boldog új esztendőt a színházban szilveszterező kedves közönségnek. Színpadon és nézőtéren egyaránt igazi szilveszteri hangulat uralkodott.

1966.01.01.

   A Gárdonyi Színház művészeinek szilveszteri fellépései
  Az egri szilveszter éjjel a reggelig nyitva tartó szórakozóhelyeken kívül – a tv és a rádió műsora és a Gárdonyi Színház éjszakai Maya előadása mellett – a tiszti klubban műsort láthatott az ott szórakozó közönség...     

1975.01.19.

   Általában szeptemberben kezdődik az évad a színházaknál. Egerben csak október 10-én. Ismétlődő jelenség, hogy ha Miskolcon premier van, Egerben zárva a színház, ha nagy produkciót néz a miskolci közönség, Egerben sötét a színház, a műsorplakátokon pedig szünetjelek mutatják: nincs előadás. Decemberben napok teltek el előadás nélkül, mindössze egyetlen vasárnap játszott a színház Egerben, de hiányzott a színház szilveszter éjszakáján is.  

 

   Tematikájában a huszonkilenc… című színháztörténeti  sorozathoz is kapcsolhatóan, de önálló sorozatként egy éven át havonta egyszer, az 1955 és 1966 közötti időszak - ekkor volt Egernek önálló társulata a Miskolccal történt összevonás előtt - aktuális hónapjából olvashattak változó számú (1 és 5 közötti) szemelvényeket, komolyat, megmosolyogtatót egyaránt, a Népújságból.

 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 6

2016.12.24. 00:05
 

  Az 1960–as évek egyik szentestéjén a nagymamám és a nagynéném (ők neveltek fel) elmentek a nagybátyámékhoz, mivel nem volt tüzelőnk, sem ünnepi ebédre való. Az egész ünnepet ott töltötték. Én egyedül maradtam a lakásban. Anyám és apám akkor már elváltak, és ki tudja, melyikük merre járt. A bátyám és az öcsém valahol másutt találtak maguknak ünnepi menedéket. Gyerekként nem nagyon érdekelt a hideg. Pedig kemény tél volt, csikorgott az ember talpa alatt a hó. Már késő este volt, amikor a szomszéd lakásához betlehemes játékosok jöttek, Csörgették a botokat, énekeltek és dicsérték a megváltót. „ Nagy éjfélben nagy hidegben született a Mária fia…” - csendült fel a számomra ismert dallam. A betlehemes játék olyan volt mint egy szabadtéri színházi előadás. Fehér lepedőből készült jelmezek, a fejükön papírcsákók, kezükben csörgős botok (mint az ógörög drámákban használt thürszoszok). Alázattal és odaadással játszották a szerepüket. Mindenki pontosan tudta a dolgát. A betlehemi Jászolt amelyben egy játékbaba volt bepólyálva, olyan szeretettel és óvatosan kezelték, mintha valóban egy igazi gyerek lett volna benne. Átszellemülten és őszintén énekeltek, játszottak. Amikor befejezték az „előadásukat”, a szomszéd süteménnyel és borral kínálta őket. Nagy hálálkodva, fennhangon baxtalo krechuno–t (boldog karácsonyt) köszönve elmentek. Sokáig a fülembe csengett az énekük. Gondoltam egyet és odasettenkedtem a szomszéd ablakához, és láttam a jól befűtött szobában feldíszített fenyőfát, a megterített asztalt. Nagyokat nyeltem, mert gondolatban odaültem az asztalhoz és jóízűen falatoztam. Ebből a fantasztikus hangulatból a gyomrom korgása zöttyentett ki. Sebaj - gondoltam -, majd talán holnap akad valami étel. Visszamentem a hideg lakásba és egy meleg kabátot magamra húzva próbáltam elaludni. Altató gyanánt eljátszottam a gondolattal, hogy együtt a család, anyám settenkedik a konyhában és nem sokára megteríti az asztalt, apám szalaggal átkötött kis csomagokat rak egyik helyről a másikra. Mi, gyerekek pedig a fenyőfa körül ólálkodunk várva a pillanatot, amikor észrevétlenül elcsenhetünk egy-egy szaloncukrot. Anyám a fenyő elé áll és halkan énekelni kezd: „Nagy éjfélben nagy hidegben…” - egyre zavarosabbak lettek a gondolataim, távoli száncsengő hangját hallottam. Tán még a Mikulást is láttam a szánon… Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd kopog az ajtón és egy tányér meleg ételt és pár darab süteményt tesz az asztalra. Boldog karácsonyt, mondta… és elment…  Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház művésze

KARÁCSONYI GONDOLATOK 5

2016.12.23. 15:38
 

   „Karácsony készül, emberek! / Szépek és tiszták legyetek! / Súroljátok föl lelketek, /  csillogtassátok kedvetek, /  legyetek  újra gyermekek / hogy emberek lehessetek!” (Wass Albert - Karácsonyi versek II.)
   Ilyenkor, Advent idején talán jut idő kicsit visszatekinteni, nemcsak a mögöttünk lévő esztendőre, hanem messzebbre is.
   Tíz évenként, vagy egy nagyobb esemény kapcsán szoktam mérleget vonni. Ez a gondolatsor így év vége előtt nem is hangzik furcsán, a tartalom annál inkább.  Ki változott? Mi változott?  Minden és mindenki változott.  Nagyon!
   Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy mindegy milyen korosztály, de a gyermekkori ünnepek adnak még most is erőt, boldogságot. A szeretet, a béke az összetartozás ma is nagyon fontos. Rajtunk is múlik, ki hogyan tudja magának, családjának megteremteni az ünnep meghitt hangulatát.
   Egy szó, egy mondatfoszlány, egy zenei részlet előcsalogat belőlünk emlékeket. Nekem egy prózai hír, a ki dolgozik hétvégén és miért dolgozik és miért nincs több szabadideje tartalmú mondat idézte meg a volt kollégáimat, akiknél bizony nem számított milyen ünnep volt és mi történt vagy történt volna a családjuk asztalánál, ilyenkor is munkába kellett állni és ma is ezt teszik. Egy jó koncert, egy jó előadás mosolyt vagy éppen emlékeket csal a közönség arcára, amikor az ünnep alkalmával is jut idő színházba, koncertre menni.
  Így, Karácsony előtt gondolok a szüleimre, a többi családtagomra, barátaimra volt kollégáimra, a sok-sok színházba járó emberre, akik jelenlétükkel is részt vesznek az alkotó munkában. S a mai világban ezt kellene erősíteni, figyelni a másikra.  Szeretetet adni és kapni! Ez a fontos, ettől lesz jobb a világunk és ahogyan  a költő megénekli – ne csak ilyenkor.
   Kívánok minden kedves ismerősömnek és a blog olvasóinak: Áldott, meghitt, szeretetteljes ünnepeket!  Menkó Terézia, a Gárdonyi Géza Színház alapító és örökös tagja

 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 4

2016.12.22. 18:01
 

  Az év legvarázsosabb ünnepi estjét ritkán viszik színpadra a teátrumok, a téli gálákat nem számítva hirtelenjében csak a Diótörőt tudom példának felhozni, ahol megjelenik a színen a karácsonyfa, az ajándékozás. Bizonyára, mert nagyon nagy a kihívás: az otthoni bensőségességből kilépni, színházivá varázsolni a család által együtt megteremtett csodát szinte lehetetlen feladat. Egyszerre kellene újraélnünk saját ünnepléseinket, miközben várnánk, hogy a színház különleges fénytörésbe is helyezze azt. A nézőtér ugyan a titokvárásnak, csodakeresésnek a felfokozottságát kínálja estéről estére a nagyérdeműnek, s a színpadi illúziókeltés, a színészi átélés is sok mindenre képes, de a legszentebb ünnepet mégis, csak a családban lehet őszintén, mélyen átélni, máshol csak szép illusztráció. Kívánom hát mindenkinek, hogy valóban szeretetteljes családi körben ünnepelhessen! S kövessék majd a decemberi szép pillanatokat 2017-ben estéről estére a hétköznapok színházi ünnepei...  Mikita Gábor - Színháztörténeti és Színészmúzeum, Miskolc

 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 3

2016.12.22. 13:56
 

   Holnapután Karácsony... A magam részéről Szilágyi Domokos Karácsony című versével értek, érzek együtt. Ünnepi gondolatom, törekvésem az együttlét, és közös élmény boldogsága. A tárgyak másodlagossága.  Horváth Ferenc, a Gárdonyi Géza Színház társulatának egykori alapító- és azután sok éven át tagja

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.


 

KARÁCSONYI GONDOLATOK 2

2016.12.21. 12:32
 

   Kell, hogy legyenek megállók a hétköznapok rohanásai közt! És kell, hogy egy-egy pillanatra jobban figyeljünk befelé, mint máskor! Éreznünk kell, hogy az a pár perc, pár nap valódi egymásra figyelés a lényeg! - Muszáj hinni a tiszta szeretetben! Mert csak Az emelkedhet felül mindenen, ami rossz. Nekem ez a megállás, figyelem, és hit megerősítő pillanat a Karácsony. Tóth-Pethő Orsolya súgó, Gárdonyi Géza Színház

KARÁCSONYI GONDOLATOK 1

2016.12.20. 17:43
 

  Ismét nyakunkon a Karácsony. Erről szinte lehetetlen közhelyek nélkül beszélni, de kívánom, hogy az ünnepek alkalmával gyúljon mindenkinek legalább olyan fényesség a lelkében, mint ilyenkor a bevásárló központok kirakataiban, elűzve ezzel minden borút és bánatot! A szeretteink számára pedig szép ajándék lehet egy kis türelem, odafigyelés, áldozat, megértés, elfogadás. Ezekkel talán csak az a baj, hogy nem kerülnek pénzbe, de akkor ezekből biztosan olyan rengeteg van, hogy talán még az év többi napjára is jut belőle. Békés Karácsonyt!  Káli Gergely, a Gárdonyi Géza színház társulatának tagja

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
     
Ön szerint?
Lezárt szavazások
     

     
Plusz
Friss hozzászólások
     
Mobilblog