Topolánszky Tamás, a GG Tánc Eger, a Gárdonyi Géza Színház tánctagozatának vezetője elmondta, április 29-én, a Tánc Világnapján 17 órától a tánc szinte valamennyi műfaját megmutatják a néptánctól a klasszikus baletten át a kortárs táncig. A közönség találkozhat a Magyar Nemzeti Balett, a Magyar Állami Népi Együttes, a Duna Művészegyüttes, és Bozsik Yvette Társulatának művészeivel, a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékeivel, az Inversedance és a Varidance társulatával, a Miskolci Nemzeti Színház tánctagozatával, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola növendékeivel, Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Iskolájának moderntánc-, illetve néptánccsoportjával, a Szederinda tánccsoporttal, a Lajtha és az Egres Néptáncegyüttessel...

 

   Idén is megemlékezik a Költészet Napjáról az egri társulat. József Attila születésnapján, április 11-én délután 16 órától a stúdiószínpadon zenével és verssel ünnepelnek. A versmondás nem feltétlenül a színjátszás része, sokan félnek is e műfaj nehézségeitől – mondja Fehér István, akinek kezdeményezésére 20-an állnak színpadra. Az egy-másfél órás műsorban tisztán a vers és a dal kap szerepet. Verseivel emlékeznek a 100 éve született egri Kálnoky Lászlóra, de elhangzik többek között Cseh Tamás, vagy Utassy József egy-egy megzenésített verse is. A Gárdonyi Géza Színház művészei 2008 óta gyűjtik össze legkedvesebb verseiket, és mellette a kortárs magyar költészetet is népszerűsítik. A belépés díjtalan, minden versszeretőt vár a színház társulata!
 

   Kívánom, hogy munkátok legyen nagyszerű és eredeti. Mély, megindító, elgondolkodtató és egyedi. Azt kívánom, hogy segítsen elgondolkodni azon, mit is jelent embernek lenni, és mindezt szívvel-lélekkel, őszintén, nyíltan és méltósággal tegyétek. Azt kívánom, hogy győzzétek le a viszontagságokat, a cenzúrát, a szegénységet és a nihilizmust, melyekkel közületek sokaknak meg kell küzdeni. Tehetséggel és kérlelhetetlenül tanítsatok arra, hogy a maguk összetettségében értsük meg az emberi érzelmeket. Ez egy egész élet munkája, amelyet alázattal és kíváncsisággal valósítsatok meg. Kívánom, hogy tehetségetek legjavát adva - és ez is csak kivételes és rövid pillanatokban lehetséges - sikerrel fogalmazzátok meg a "hogyan éljünk?" alapvető kérdését. Így legyen!

   A 2012/2013-as évadtól a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának lesznek tagjai. A következő előadásokban láthatja őket a közönség:

Hüse Csaba
Jacques Offenbach: Szép Heléna (rendező: Göttinger Pál)
Szakonyi Károly: Adáshiba (rendező: Funtek Frigyes)

Mészáros Sára
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (rendező: Vidnyánszky Attila)
Martin McDonagh: Vaknyugat (rendező: Bérczes László)
Szakonyi Károly: Adáshiba (rendező: Funtek Frigyes)

Korábbi beszélgetésem velük itt olvasható.

   A közönség felismeri és elismeri a tehetséget. De bizony úgy van az, hogy ettől még nem feltétlenül szereti is. Ahhoz több kell, a tehetség mellé sugárzó művészi alázat és emberi szerénység. Mindez jellemzi a Miskolci Nemzeti Színház két művésznőjét (a színház örökös tagjait), akikkel egy ma délután beszélgetésen találkozhattunk a József Attila Könyvtárban. A közönség tehát szereti őket! Komáromy Éva temperamentuma és Péva Ibolya visszafogottabb egyénisége tökéletes, bájos egységet alkotott. Nem csak a kérdésekre feleltek, de egymást is kérdezték, kiegészítették, át-átvéve időnként a moderátor szerepét. A beszélgetést élőben előadott versek mellett színesítették videofelvételek, zenék, amelyeket a művésznők kedvelnek, gazdagítva a képet – amely a művészi pálya kezdeteitől kedves szerepeken át családi vonatkozásokig ívelt. (Szóba került az az időszak is, amikor Miskolc és Eger színházát összevonták.) A közvetlen hangulathoz hozzájárult a moderátor, Jármai György Tamás zenész-újságíró, aki nagy empátiával, a hallgatóság reakcióit figyelve alakította a beszélgetés menetét.
 

 Az eddigi „Élõ! (hangképek)” és „Élõ! (videók)” rovatokat összevontam. Az új „Élõ! Hangképek és videók” menüpontban az egyes képekre kattintva a blog új YouTube csatornájáról nyílnak meg a hangképek és videók, ahol mindegyik alatt néhány soros ismertetõ tartalmazza azt is, hogy a blognak melyik írásához kapcsolódik.
 

   Egressy Zoltán Vesztett éden című darabját mutatta be ma a Gárdonyi Géza Színház társulata a kortárs magyar drámák debreceni fesztiválján.
 

   Ennek történetesen nem Egerben, hanem Miskolcon  voltam tanúja tegnap délután, de hasonlóan „intelligens” megnyilvánulásokat ott is láttam már. Hiába, vannak akik szerint oly mértékben őértük és csakis őértük van minden és mindenki körülöttük, hogy az csak természetes, hogy bármit és bárhogyan szeretnének, annak azonnal úgy is kell lennie. Nekik nem kell tekintettel lenni másokra, ők anélkül, hogy tudnák, mi miért van, mi az oka, felháborodhatnak, ezt nagy hangon azonnal szóvá tehetik, sőt intézkedést helyezhetnek kilátásba, majd ők megmutatják… s mindezt színházban is.
   Várni kellett, még nem lehetett elfoglalni a helyeket a nézőtéren. Ez lehet persze valakinek kellemetlen, lehet belül türelmetlenkedni, de a hölgy először is feltette jó hangosan az ajtónál álló beengedőnek a keresztkérdést, hogy azt mondja: Nem háromkor kezdődik az előadás? A természetesen igenlő válasz után következett továbbra is emelt hangon, hogy akkor miért nem engedik már be a nézőket, ez megalázó (!), hogy itt kell neki ácsorogni és ilyen színházban ő még nem volt. (Az előadás a miskolci színház öt játszóhelye közül az egyik kisebben, a Játékszínben zajlott, s valóban a kezdet előtt néhány perccel lehetett csak bemenni, de azért megalázásról beszélni mégis erős túlzás.) A színház dolgozója kedvesen, türelemmel próbálta kezelni a helyzetet, de jött ám még a folytatás is, a hölgy közölte, hogy na majd ő felhívja az új igazgatót, intézkedjen, hogy ezután ne így legyen. Az előadás szünetében udvariasan megkérték a nézőket, hogy arra az időre fáradjanak ki. Szünet után így újabb hangos megjegyzést élvezhettünk, amíg újra elfoglaltuk a helyünket, miszerint miért kellett kimenni, amikor nem történt a kérdező szerint semmi olyan átrendezés a színpadon, ami ezt indokolta volna. (A második felvonás közben már „csak” egy telefon szólalt meg a legintimebb, legcsendesebb pillanatok alatt, de ami igaz, az igaz, annak semmi köze nem volt a hölgyhöz.)
   A Hat hét hat tánc című előadás Seres Ildikóval és Cservenák Vilmossal tegnap is nagy siker volt – de arról már írtam részletesen a blogon…
 

  Eger város közgyűlésének mai határozata alapján az egri Gárdonyi Géza Színház (és a Harlekin Bábszínház – mindkettőt az év elején vette át a város az addigi fenntartótól) önálló önkormányzati költségvetési intézményként működik tovább ebben és 2012/13-as évadban. Arról is határozat született, hogy független könyvvizsgáló tekinti át a színház 2011. január 1. és 2012. március 31. közötti gazdálkodását. Valamint szükségesnek tartják a létszám-racionalizálását mind művészeti mind gazdasági-igazgatási területen. A könyvviteli, adminisztrációs feladatok jövőbeli ellátásával az Egri Közszolgáltatások Városi Intézményét bízták meg.
 

 Volt egyszer – 1983-ban - egy országos visszhangot kiváltó miskolci előadás, amit számomra az idő megkoptatni azóta sem tudott, Mihályi Győzővel és Igó Évával a címszerepekben, csodálatos reneszánsz mese, Szikora János rendezésében. Már a díszlet hangulata megfogott; s azóta is láttam magam előtt a Mab-monológ rejtélyt, misztikumot, borzongó vágyakozást elegyítő megoldását. Hallottam fülemben csengeni a bál zenéjét, éreztem, ott vagyok a kertben, amikor Júlia az erkélyre kilép.
   Az előadást kicsit később a Magyar Televízió is közvetítette.
  Hol volt még akkor a DVD-felvevő, vagy a merevlemezre rögzítés! Képmagnó sem járta még - csak évekkel később, amikor meg is láttam az előadás felvételét egy a televízió kiadásában megjelent VSH kazettán, de nekem nem volt min lejátszanom. Ennek ellenére sokáig haboztam, megvegyem-e, végül nem tettem.
  Megbántam!  Azóta is kerestem, próbáltam megszerezni különböző helyekről, különböző segítséggel, mindhiába, de nem adtam fel a mai napig, hogy egyszer mégis szert tegyek rá. Pár hete izgatottan vettem észre, hogy a Duna World újra leadja. Hirtelen ötlettel – bár nem nagyon bíztam a sikerben, de gondoltam, legalább megpróbálom - feltettem a kérdést a blog Facebook oldalán: ki tudna segíteni, DVD-re felvenni nekem?  Nagy örömömre pár perc telt csak el és – akárcsak a mesében - máris jelentkezett egy fiatalember. Nem ismertem, sosem beszéltem vele addig, s mégis segített. Nemigen szokás manapság ez az önzetlen segítőkészség, nagyon jólesett. Szívesen megírnám a nevét is – de nem kértem engedélyt rá, s ahogy egy kicsit megismertem, könnyen lehet, hogy ezt ő nem is szeretné. Sokkal szerényebb annál.
   Azóta meg is kaptam a felvételt – majdnem három évtized után végre birtokomban van.
   Köszönöm szépen!
 

   Hideg van mostanában a Gárdonyi Géza Színházban. Mielőtt bárki félreértené, ez szó szerint veendő - a hőmérséklettel van gond. Igaz, hogy odakint is az átlagosnál hidegebb az idő, de azért volt már ilyen, mégsem fáztunk a nézőtéren. S hogy nem csak én érzem így, igazolják a legutóbb a szünetben elkapott beszélgetések, vagy az a levél, amit egy kedves ismerősöm arról írt nekem, melyik előadást látta, de ő sem mulasztotta el megjegyezni - ha egy kicsit túlzott is talán - "rettenet hideg van a nézőtéren". Nem tudom, a pénzhiány-e az ok, vagy valami technikai probléma, de tessék a szokottnál kicsit melegebben öltözni! S addig is, míg megoldódik a helyzet, kívánok legalább sok szívet melengető színházi élményt!


 

Az egri képviselő testület mai ülésén úgy határozott, hogy Csathó Csaba önkormányzati biztosi megbízottként fog segíteni a színház számára legjobb további működési struktúra kiválasztásában. A heol.hu a címben idézett tudósításában többek közt ez olvasható:

"11.00

  Habis sorolja, hogy jelenleg éppen ki foglalkozik a színház ügyével: a jogi irodától a gazdaságiig. - Képviselőtársaim nyitott kapukat döngetnek - emeli ki a polgármester.
  Sós István kiegészítő javaslata: Csathó Csaba legyen önkormányzati biztos, hogy kiválasszák a legmegfelelőbb formát.

11.05

  Habis örül a konszenzusnak, előterjesztőként befogadja az alpolgármesteri módosítót: Csathó Csaba önkormányzati biztos lesz.
  Érintettként szólal meg a Fideszes képviselő. - Nehéz feladatról van szó, számomra megtisztelő, hogy elfogadnak.
  Elmondja, hogy mit vállal. Örül annak, hogy Egeré a színház, de minden gond is jön az intézménnyel. Mindent megtesz, hogy a Gárdonyi ne legyen többé befogadó színház. A pénz kevesebb lesz, de minden tanácsot szívesen fogad, a hosszú müködés érdekében."

 

   A mai egri társulatban sok a fiatal. Szeretik a színházat, lelkesek, játszani akarnak… Ez az írás most mégsem róluk szól…
   Nevek - akikre kevésbé vagy jobban emlékezhet az egri közönség és aki ma is kedvence, Bácsatyai Gergely, Rudas Attila, Hüse Csaba. Azért éppen őket említem ebből a korai időszakból - a Gali László nevével fémjelzett korból (színházalapítás és az azt követő évek), mert velük beszélgetés is olvasható a blogon. Mindhárman kezdők, a színház stúdiósai voltak. Jól emlékszem első színpadra lépésükre, aztán – jó esetben – a sokasodó és egyre több tudást kívánó feladatokra.
   Egy névsor – sajnos nem teljes -, ez már 2000-ből, akkor vizsgázott a színház Kelemen László Színészképző Stúdiójában: Topolcsányi Laura, Fogarassy Péter, Kovács Viktória, Kürti Tamás, Czéh Gabriella…
   És eszembe jut Baráth Zoltán, Pardi Károly, Kakó Zsolt, Oskola Zsuzsa…
   Ne haragudjanak rám, akik kimaradtak…
   Mindnyájan őszinte lelkesedéssel, hittel, a színház iránti elkötelezett szeretettel indultak. Van, kinek sikerült, van, ki hamar elhagyta a pályát, van, kinek menet közben bicsaklott meg a sorsa. De jó emlékezni rájuk, visszagondolni a csillogó szemükre, arra, ahogyan mindent megtettek céljuk elérésére.
   Vannak azután, akik nem stúdiósok, s igazából gyerekek voltak még, de nem egy produkcióban láthattuk őket és emlékezetesek maradtak. Például Fekete Márton (Egri csillagok, Légy jó mindhalálig, Valahol Európában) vagy Pintér Kristóf (Valahol Európában).

  

Mostanában egyre többet olvasok egy több darabban statisztáló fiatalemberről. Beszélgettünk arról, amit a színpadon csinált, hogyan vélekedik az életről, megismertem komoly gondolkodását, elkötelezettségét, ezeket most visszaigazolják ezek az írások. A Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója (de kisebb filmszerepben is látható már) és megjelent kritikákban dicsérik, kiemelik. „Az egyik legérettebb szereplő a Hádészt, az alvilág urát alakító Ivanics Tamás. Ő az, aki több gesztussal, megfontoltabban, átgondoltabban alakította ki szerepét, a többiek (vagy a rendező) jórészt a szerep sztereotípiáiból indultak ki.” -Olympos High School - www.fidelio.hu
Szorítok neki.
 

  "Ünnepi, meghatott, de vidám, minden szépet és jót remélő hangulat… Attól a perctől várjuk minden évben ezt az estét, amelyikben a műsorvezető elköszönt tőlünK..." Így kezdtem az újévi koncertekről szóló írást egy évvel ezelőtt, s mindaz, amit akkor leírtam ma is érvényes. Nem ismétlem tehát, de akinek kedve tartja elolvashatja itt. Néhány megjegyzés csak...  az idén is elmaradt az a bizonyos - a következő évi koncertre utaló - mondat, örömmel fogadtam viszont, hogy visszatért az operett muzsika mellé az opera és más komolyzenei műfajok is. Mindent egybevetve a 18. is nagyon kedves, felemelő és nagyszerű évkezdet volt.