A Heves megyei Hírlap és a heol.hu olvasói szavazatai alapján Misurák Tünde lett az évad művésze. A Társulat belső szavazása ugyancsak őt találta az évad legjobbjának, a legjobb háttérdolgozónak pedig Ujhelyi Réka ügyelőt. Gratulálunk!

Csehov: Sirály - Trepljov (Fotó: Gál Gábor)

Próbálok mindig a száz százalékra törekedni, igazi embert formálni mindenben. És minden előadás után megkérdezem magamtól, mennyire sikerült. A Sirály adott nekem egy új lendületet, újjáélesztette a hitemet. A kollégák egyöntetűen dicsérték, sokat nőttem a szemükben. - A teljes beszélgetés a Színészportrék menüpontban olvasható!
 

Elhunyt Kiss Sándor, volt ügyvezető igazgató, a Gárdonyi Géza Színház örökös tagja. Nekem személyesen is barátom volt, nem találkoztunk gyakran, de időnként szívesen elbeszélgettünk a színház jelenéről és múltjáról. Meghatározó szerepe volt abban, hogy Eger újra önálló társulattal rendelkező színházat kaphatott. A blog Színháztörténti sorozatának 63. és 64. fejezetében olvashatják, hogyan emlékezett ő maga arra az időszakra. 

Kultikus regénye az Utas és holdvilág - nekem is egyik legkedvesebb könyvem. A színház csodájáról ugyan igazából csak Éva és Tamás "játékai" kapcsán esik szó benne, amelybe azután bevonják Mihályt is, a regény legfőbb szereplőjét, mégis valamiképpen jelen van mindvégig, hiszen szinte minden alakja szerepet játszik egész életében. A képen a Teatro di Marcello, amelyet Mihály is megtekint Rómában, Évát keresve.

A színházzal szemben, ott ált a Caffe Rouge. Egy ideje már üresen (ezt megelőzően pedig egy ideig Levendula néven működött), de azelőtt - sokáig - Caffe Rouge volt. Szerettem. Hogy mi köze van a színházhoz és a bloghoz? Előadás előtt szerettem teraszán üldögélve kávézni, nézni, ahogyan a nézők már kezdenek szállingózni. De volt közvetlenebb köze is, ott a teraszon, télen vagy rossz időben odabent készült nem is egy interjú a blog számára. Pontosan ugyan nem tudom, csak gondolom, a Covid járvány "tehetett be" végleg ennek a számomra kedves helynek. Most egy iroda működik már a helyén. Sajnálom!

(Lásd a blog előző, "Drámai hangú közlemény" című bejegyzését is!) Eger Közgyűlése 20,5 millió forintos gyorssegélyt biztosított a színház részére és elfogadta munkacsoport létrehozását annak vizsgálatára, hogyan lehet elérni, hogy "gazdaságosabb legyen a működés, jobb előadások legyenek és több néző".

Drámai hangú közlemény jelent meg a Gárdonyi Géza Színház közösségi csatornáján. A blog az egri színházi élet (egészen 1884-től napjainkig) és az egri színház történetének dokumentálására  jött létre, 13 évvel ezelőtt. Most magam is az Olvasókkal együtt értesülök arról, hogy a közlemény szerint nagy a baj. Én nem ismerem a színház működésének pénzügyi részleteit, s a blog nem politizál, de a történéseket természetesen itt is, továbbra is figyelemmel kísérem. Mindenesetre a színháznak - minden színháznak - élnie kell! "És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami." (Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényének záró mondata.)

„Veszélyhelyzetben a színházunk

Drága Közönségünk! Mi már nagyon készülünk a következő évad műsortervével, de egyelőre nem tudjuk, hogyan kezdjük majd el az évadot… 2022 októbere óta több alkalommal számoltunk be az illetékeseknek színházunk válságos helyzetéről, s az azt kiváltó okokról. Számos alkalommal jeleztük, hogy a kialakult körülmények lehetetlenné tehetik a 2023/2024-es évad meghirdetését, a Gárdonyi Géza Színház működését. Közgyűlés alkalmával a teljes testület elé tártuk a kétségbeejtő tényállást, az egri társulat kilátástalan helyzetét – sajnos, úgy érezzük, süket fülekre találva. A napokban kaptuk meg színházunk tárgyévi, Eger MJV önkormányzata által biztosított, részletezett költségvetését. Egyértelművé vált, hogy a teátrumtól elvonásra került pályázati források hiányában – amelyek teljes összegével csökkentette az önkormányzat a szakminisztériummal kötött szerződésben vállalt támogatási kötelezettségét – nem hirdethető meg a 2023/2024-es színházi évad. Mivel fenntartó önkormányzatunk nem adta át, illetve a megnyert pályázatok teljes összegével csökkentette a hasonló nagyságrendű kőszínházakhoz képest amúgy is alacsonyan lévő támogatását, az egri színház 2023 folyamán működésképtelenné válik. Amellett, hogy összességében 215 millió Ft-ot vontak el az intézménytől, a legnagyobb érvágás a pályázati összegeknek megfelelő, mintegy 145 millió Ft elvonása. Az önkormányzat kettős finanszírozásra való hivatkozással csökkentette saját támogatásának összegét. Kettős finanszírozásra való hivatkozás a pénzelvonás indokaként nem állja meg a helyét. Pályázati összegeket meghatározott és csak arra költhető célok megvalósítására nyert el az intézmény. Az önkormányzat pedig nem egyes produkciókat, vagy konkrétan kiemelt célokat támogat, hanem alaptámogatást nyújt. A kialakult helyzetben - minthogy jelenleg az intézménynek semmiféle tartaléka nincs - ha nem kapja vissza a “dupla finanszírozás”-ra hivatkozva elvont összeget, reménytelen az évad megnyugtató befejezése, s nem hirdethet az egri színház következő évadot. Nem pluszforrást igénylünk, kizárólag az önkormányzati támogatás át nem adott hányadát. Lesz-e továbbra is önálló társulattal rendelkező színháza Egernek? A döntés a politikusok kezében van.”

Fotó: Gál Gábor

Szenvedély egy felvonásban – áll a cím alatt, mintegy műfaji meghatározásként. Én talán még leginkább ezúttal egy másik művészeti ág, a film eszközeivel színpadra alkalmazott dokumentumjátéknak mondanám. Bővebben a 2022/23-as évad rovatban!
 

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el, 1962-ben, több mint húsz ország színpadain. Az idei színházi világnapon Samiha Ayoub egyiptomi színésznő, aki művészi pályafutása során csaknem százhetven színházi előadásban, több filmben és televíziós műsorban szerepelt, fogalmazta meg üzenetét, amelyet az előadások előtt a színházakban felolvasnak.

Miközben boldog vagyok, hogy hozzátok szólhatok, minden porcikám remeg a nyomasztó feszültségek és zűrzavaros érzések súlya alatt, amelyektől a világ mai állapotát látva mindannyian szenvedünk – színházi és nem színházi alkotók egyaránt.
   Soha ezelőtt nem volt meg a lehetőségünk ilyen szorosan kapcsolódni, mint ma, és még soha nem voltunk ennyi ellentétben, ennyire távol egymástól. Ezt a drámai paradoxont a mai világunk kényszeríti ránk.
   A színház esszenciája a tiszta emberi cselekvés, ami az életen alapszik. A nagy úttörő, Konsztantyin Sztanyiszlavszkij szavaival élve: “Soha ne gyere be a színházba sáros lábbal! A port és a koszt hagyd kint! Az aggodalmaid, civakodásaid, kicsinyes nehézségeid, mindent, ami tönkreteszi az életed és elvonja a figyelmed a művészetedről – tedd le az ajtóban!”
   Amit mi a színpadon csinálunk, az maga az élet, amit a semmiből hozunk létre, olyan, mint az izzó parázs, ami szikrázik a sötétben – világosságot és meleget ad az éjszakában. Mi a művészet fényét használjuk a tudatlanság és a szélsőségesség sötétsége ellen – hitet teszünk amellett, hogy az élet megérdemli, hogy éljük.
   Arra hívlak titeket, hogy álljunk össze mindannyian, kéz a kézben és vállvetve, engedjük szabadjára a hangunkat, ahogy a színpadon szoktuk, hogy felébresszük a világ lelkiismeretét és megkeressük magunkban az ember elveszett lényegét. A szabad, toleráns, szerető, együttérző, gyengéd és elfogadó embert. Utasítsuk el a brutalitás, a rasszizmus, a véres konfliktusok, az egyoldalú gondolkodás és szélsőségesség aljas képeit!
   Rajtunk kívül senki más nem képes így terjeszteni az életet. Úgyhogy terjesszük együtt, a világ és az emberiség érdekében!
 

A bezárás nagymértékű bevételkiesést okozott. Az önkormányzati és állami támogatás csak a bérköltségekre elég. Kérik a közönséget a minél nagyobb számú bérlet vásárlásra, a következő évad biztonságának megteremtéséhez.

A Színházi Olimpia keretében két produkciót fogad a Gárdonyi Géza Színház, április 7-én a Kamea Dance Company táncelőadását, Bach Máté passióját, 23-án pedig a Kassai Thália Színház előadását, Mikszáth Kálmán regényéből, A Noszty fiú esete Tóth Marival.

   Jó hír, hogy a kényszerű szünetnek ha lassan is, de közeleg a vége. A színház közösségi oldalán jelezte, hogy márciusban már a nagyszínpadon láthatja a közönség a Madách évfordulóra készült előadást, egyben azt is tudatva, hogy a Bástyasétány '77 és a Janika című produkciók helyett, amelyek a jövő évadra tolódnak. Vitathatalan (akkor is, ha "a színház a műsorváltoztatás jogát fenntartja"), hogy akik az említett operettet várták, helyette egészen mást kapnak és ez már nem az első évad, amikor az eredeti tervek megvalósíthatatlanná válnak, előbb a Covid, utóbb az energiaválság miatt. Ez nyilván a társulatnak, a színháznak sem jó, csakhát a körülmények kényszerítőek. Így nem marad más, mint örülni annak, hogy lehet újra ott ülni a  Gárdonyi Géza Színház nézőterén és reménykedni, hogy további bezárás már nem lesz.

   1988. január 29-én mutatta be a Vígszínház A padlás című musicalt. Az egri közönség először 1991. májusában láthatta - a bemutató dátuma május 11. -, Hegedűs D. Géza rendezésében. Egy néhány hónappal későbbi beszélgetésünk során mondta nekem Gali László direktor, hogy "a szerzők (akik látták természetesen az előadást) szerint azért volt nagyon jó, mert lelke volt. Enélkül, ha a színészből nem sugárzik a hit, nem megy! Arról szólt ez az előadás, hogy el akarják vinni a fejünk fölül a tetőt – ne engedjük! Egy társulat nagyon megérzi, hogy a darab miről szól."
A szereposztás a következő volt:



Rádiós - Balogh András
Süni - Saárossy Kinga
Mamóka - Ribár Éva
Barrabás B. Barrabás, a gengszter / Révész - Kelemen Csaba
Herceg, szellem, 500 éves - Tunyogi Péter
Kölyök, szellem, 530 éves - Fekete Györgyi
Lámpás, szellem, 670 éves - Vizi György
Meglök, szellem, 560 éves - Ittes József
Témüller, önkéntes - Blaskó Balázs
Detektív - Pálfi Zoltán
Üteg - Horváth Ferenc
Robinson, a gép - Bódi Zsolt
A musicalt műsorra tűzte a színház (már csak részben egyező szereposztással) 2008-ban, majd új szereposztással 2014-ben is.

Facebook hozzászólások:


 

Ma tárgyalta a közgyűlés a város és a színház éves fenntartói szerződését. Blaskó Balázs direktor elmondta, hogy az önkormányzati és az állami támogatás együttesen mindössze a bérekre elég.
   "A színházat a bezárás fenyegeti, így lehet, hogy nem tudom meghirdetni a következő évadot. Ezt el kell kerülni és csak úgy lehet, ha az önkormányzat 100 millió többlettámogatást vállal." (Ez ugyanannyi állami többlettámogatást hozna.)
   A szerződést az eredeti előterjesztés szerint fogadta el a közgyűlés.

  100 éve született Dr. Valentin Kálmán, a kórusmuzsika lelkes művelője, zeneszerző, az 1955-ben újonnan megalakult egri színház karmestere.
  "Életem legszebb tíz évét töltöttem egy nagyon jól prosperáló és a helyi társadalom minden igényét kielégítő színházban" - nyilatkozta Szuromi Ritának 1983-ban, a Népújságban. Azt is elmondta, hogy komolyzenei szerzeményein túl, a színház számára ő komponálta két operett zenéjét és egy rumbát egy orosz darab tömegtánc jeleneteként. (Fotó: Népújság 1961)

Persze egészen más okból, mint most. Idézem az Egri Népújságot:

   "A városi színház a városi műszaki tanácsos és a városi építészmérnök alapos vizsgálata alapján készült jelentés szerint veszélyes állapotban van annyira, hogy a nézőtér feletti belső tetőszerkezet biztonságáért a szakértők felelősséget nem vállalnak, a zsinórpadlás mennyezete pedig még ennél is veszélyesebb. Éppen ezért a tanács felelősségének teljes tudatában kimondja, hogy az egri városi színházban mindaddig, míg az teljesen rendbehozva vagy átépítve nem lesz, előadást nem engedélyez és azt semmi más célra át nem engedi. Erről a tanács értesíti a kultuszminisztert, akitől Haller István képviselő útján államsegélyt vagy annuitásos (* meghatározott időn át mindig egyenlő összegű törlesztőrészletes - J. F.) kölcsönt kér a színház át- vagy újjáépítésére."

Az egri színház és színházi élet történetével 1884-től a legutóbbi időkig részletesen foglalakozik a blog Színháztörténeti sorozata (lásd a bal oldali menüsorban!), dokumentumok, fényképek, kritikák, cikkek, visszaemlékezések segítségével.