gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Színház Egerben 1884-től máig - Színháztörténeti sorozat

D

    

Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 29. rész 2014.01.20.


Van néhány írás - 2-3 mindössze -, amely régebben jelent meg itt a blogon, akkor, amikor a színháztörténeti sorozat ötlete még nem fogant meg, de mindenképp beleillenek a sorozatba. Ezért a megfelelő helyeken ide is átemelem őket. Íme az első.

   Ha azt halljuk alapító tag, automatikusan színészekre gondolunk, pedig velük egy időben már ott voltak a többiek is. Például Drinovszki Lászlóné. Mindenki csak Böbének hívta, mindenki szerette.
   - Tanárom volt Hevesen Póta Albert, aki itt dolgozott amikor még befogadó színház voltunk, ő hívott ide. Azután megalakult az önálló társulat és én maradtam. Tulajdonképpen tehát alapító tag vagyok.
   A színészbüfében kezdtem. Gyönyörű volt... A régi időkben itt tiszta szeretet volt. Igazi csapat, az biztos. Tiszteletben tartották egymást, nem volt olyasféle szakmai féltékenység sem, hogy „te miért kaptad meg azt a szerepet?”, s Gali László igazgató úr is sokat törődött a „gyermekeivel” a fiatalokkal, akiket idehozott. Ők Papának is szólították. Soha nem volt olyan, hogy valamit ne lehetett volna vele megbeszélni.
   A színészek ránk is úgy néztek, mint családtagra, aranyosak voltak, volt, aki mindig a pótanyjának hívott. Nem kellett attól sem félnünk, hogy becsapnak. Premierek után nagy „bulik” voltak, sütöttünk-főztünk. Nagyon kedveltem például Megyeri Zolit, Román Jutkát, Pasqualetti Ilonát, Sivók Irént - Faragó András is itt kezdett minálunk… Szatmári Gyurinak sok hódolója volt. Nagyon szerették a játékát és egyébként is népszerű volt, intelligens, finom, nem pejoratív értelemben bohém egyéniség.
   Még lakodalom is volt a színházban, a kellékesé, ott voltak a színészek is…
   Amikor a férjem megbetegedett ott kellett hagynom a büfét és nézőtéri dolgozó lettem. Jászberényből, Ózdról, távoli helyekről is voltak bérletesek, érkeztek alkalmi nézők. Volt olyan előadás, ahol 40 pótszék volt bent. Szerettem, amikor gyermekek jöttek. Az igazgató úr mindig azt mondta, ha beteg lett egy gyerek és külön eljött később, olyan meg ne történjen, hogy ne ülhessen be.
   Ma már nem dolgozom, de van bérletem. Nem szakadtam el a színházamtól.

 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


  
 

 

 
Lezárt szavazások