Beszélgetés SZILÁGYI OLGÁVAL, a kilencvenes évek - kétezres évek elejének egri primadonnájával

1984-től a Dohnányi Ernő Alapfokú Művészeti Iskola tanára. 1988-tól a budapesti Operettszínház szubrettje, 1994-től az Egri Gárdonyi Géza Színház primadonnája. 2013-ban mesterfokozatot és okleveles énektanár szakképzettséget szerzett a Debreceni Egyetemen.

Hogyan került kapcsolatba a Gárdonyi Géza Színházzal?

   Ó, az egy csodálatos dolog volt. Van egy nagyon kedves balettmester ismerősöm, akinek ajándékba adtam egy kazettát. Ő kapcsolatban volt Aldobolyi Nagy György zenei vezetővel, tőle tudta, hogy éppen primadonnát keresnek Egerbe. Odaadta neki a kazettát, meghallgatták, hívtak és leszerződtem. Hét éven keresztül voltam itt és nagyon megszerettem Egert.

Milyen volt akkoriban a hangulat a színházban?

   Nehéz szavakba önteni, nagyon kedvesek voltak a kollégák. Én egy kis hátránnyal indultam, énekesnő vagyok, nem színész mesterséget tanultam, bár néhány évig játszottam szubrett szerepeket az Operettszínházban (érdekes, hogy azokban a darabokban aztán itt Egerben a primadonna szerepet kaptam meg.) A kollégák nagyon segítőkészek voltak, elismerték az énekszakmai tudásomat és segítettek abban, hogy színészileg is felzárkózzam. A Mágnás Miska volt az első darab, amiben szerepeltem. Felejthetetlen az a hangulat, ami itt volt akkor a színészek között, ahogyan előadás után leültünk, megbeszéltük, segítettük egymást, kitaláltunk jó dolgokat, ezt így sehol máshol nem nagyon tapasztaltam. Itt nagyon őszintén dolgoztunk a színpadon és a közös érdek az volt, hogy jó legyen az előadás, nem az, hogy „milyen voltam én benne”. A legtöbbet Moravetz Levente rendezővel dolgoztam, sokat tanultam tőle a színpadi jelenlétről, színpadi gondolkodásról, a darabra való felkészülésről a próbafolyamatokon keresztül. A próbafolyamat a legizgalmasabb, amikor megbeszéljük, hogyan lehetne a legjobb, a premier pedig a legnehezebb, utána kezdjük el igazán élvezni a játékot.

Családi indíttatásának is szerepe van abban, hogy ének, tánc, játék tökéletes, természetes egységben mutatkozott, valahányszor színpadra lépett.

   Édesapám balett-táncos volt az Operaházban, édesanyám balettmesternő (a húgom is balettmester lett) és imádtam a táncot. Három éves korom óta tanultam. A szüleim fegyelemre, illemre tanítottak - illetve nem is tanítottak, ebben nőttünk fel. A vérembe került. A színpad nekem egy templom, egy másik dimenzió. Sok mindent ösztönösen csináltam ugyan, de maximális felkészüléssel. Nagyon sok energiát fektettem abba például, hogy tökéletes legyen a tánc. De a mai napig sportolok, figyelek magamra. Elmentem kurzusokra (továbbképzésekre is járok a mai napig is), meghallgattam mindenki véleményét, tanácsát és nem sértődtem meg, mert a dicséretet jó hallani, de attól nem fejlődik az ember, fejlődni a kritikától lehet. Ezt az utat választottam a növendékeimmel is, őszintén elmondom a véleményemet és maximalista vagyok.

Mondjuk el, kikről is van szó…

   Zeneiskolában tanítok és a növendékeim énekelnek már Szegeden, Debrecenben, az Operaházban. Versenyeken első-második helyezéseket érnek el. Magyar musicalekből és rockoperákból Stuttgartban rendeztem velük gálaestet... Mindez azért is lehet, mert megtanítom a gyerekeket úgy gondolkodni, ahogyan Moravetz Levente tanított meg engem. A növendékeimet mindig megdicsérik, hogy nem csak jól énekelnek, de már ahogyan kiállnak is, oda kell rájuk figyelni és van mondanivalójuk. Ez fontos dolog.

Hét év és igazgató váltás után a színház másfajta zenés előadásokat mutatott be, az operett háttérbe szorult. Annyira, hogy a színház primadonnájától és bonvivánjától meg is váltak.

   Nagyon fájt, de addig én itt sok darabban játszottam, igyekeztem minden arcomat megmutatni, s másoknak is kellett alkalmat adni arra, hogy megismerjék őket. Vége lett valaminek, ami nagyon hiányzott, de megnyílt egy másik út. Sokat jártam fellépni külföldre, Amerikába, Kanadába, Németországba, Ausztráliába, elindultam más irányba, koncerteken, operett gálákon énekeltem. De néha játszottam is, például Debrecenben, a Cigányszerelemben Zórikát, Kecskeméten, a Cirkuszhercegnőben Fedorát. Belekóstoltam abba, milyen az élet más városokban, megismertem más próba-hangulatokat, de nagyon őszintén mondom, a szívem húzott vissza Egerbe.

A közönség a mai napig emlegeti Önt

   Éreztem, hogy szerettek, gyakran kedvesen megszólítottak, otthonom volt nekem ez a város. Most néhány éve a Gyertyafény keringő című darabba hívott a direktor, elmondta, hogy nem nagy szerep, de azt válaszoltam, nem baj, csak ezen a színpadon legyek, mert valami olyan volt itt a levegőben, ami máshol nincs. Amikor az első próbán kimentem a színpadra, egyszerűen nem tudtam megszólalni, annyira meghatódtam attól, hogy újra itt vagyok. Nyaranta pedig a Várban az Egri csillagok előadásai jelentettek egy kis fájdalomcsillapítót.


 

Egri csillagok - Vikidál Gyulával

A legkedvesebb egri szerepek?

Az Anna Kareninában Vadász Zsolttal

   Mindig az volt a kedvenc, amelyiket éppen játszottam, de hozzá kell tennem, sokat számított az is, éppen ki volt a partnerem. Legtöbbször Vadász Zsolt, őt nagyon szerettem. Azután is léptünk fel együtt. Mégis, ami mélyebben érintett, az a Marica grófnő operett volt, valamint a Mária evangéliuma és az Anna Karenina musicalek. De szerettem a Cherbourgi esernyőket, a Józsefet, a Viktóriát, a Csárdáskirálynőt… utóbbinak érdekessége az életemben, hogy három szerepét is eljátszottam. Pesten Stázit, Egerben Szilviát (ezt más helyeken több nyelven is, németül, olaszul…) és Cecíliát is eljátszottam már egy társulatnál.



Cherbourgi esernyők


 

Mária evangéliuma, partnere Tóth Sándor



Sybill

Visszanézi időnként az itteni előadások felvételeit?

   Igazából bennem élnek, de jó érzés néha visszanézni, bár most már hibákat is látok. Én akkor itt a maximumot próbáltam adni, de az elmúlt évek alatt fejlődtem sokat és mostanra értek be igazán bennem a dolgok. Például kicsit más technikával éneklek már, találkoztam egy nagyon jó énektanárral, aki megmutatta nekem ezt az utat. Az én hangom jobban illik az operetthez, de mostanában ezzel az újfajta hangképzéssel, amivel gömbölyűbb és nagyobb lett a hangom, az opera felé is elmozdultam koncerteken. Született egy könyv Mozart életéről (Nemeshegyi Péter: Isten szeretetének muzsikusa, Mozart) s ahhoz CD melléklet, azon is énekelek. De változatlanul nagyon szeretem az operettet, ezt a boldogság hormonnal teli zenét. Hálás vagyok Kálmán Imrének, akinek dalait meg sem tudnám számlálni, hány koncerten énekeltem már, Huszka Jenőt is szeretem, de talán Lehár (egyébként nem egyszer már-már operai szintű muzsikája) áll hozzám a legközelebb, a Cigányszerelem, a Mosoly országa, a Víg özvegy…
 

Tehát a (szerintem mondvacsinált) operett vagy musical vitában is kiállna a műfaj mellett.

 

Mikó Istvánnal

   Igenis, ezt is lehet nagyon magas színvonalon csinálni. Akkor van baj, ha visszaélnek azzal, hogy például Kálmán Imre muzsikája - de másoké is - annyira megejti az embert, hogy még ha rosszul éneklik is van sikere. Ha vannak kollégák, akik nem kottából tanulják meg, hanem hallás után és a rossz dolgokat utánozzák le, és ettől az egész elértéktelenedik. Én úgy gondolom, nagy szükség van rá, s a világon bárhol léptem fel vele, mindenhol nagyon szerették az emberek. Amerikában, Kanadában például 30 nagyvárosban van újévkor operett gála. Chicago, Los Angeles, Winnipeg, Vancouver átlag 3000 fős koncerttermeiben akkora siker volt, hogy nem akartam elhinni…

Kár, hogy az egri újévi koncerteken nem hallhatjuk.

   Ha hívnak és meg tudom oldani, akkor szívesen jövök…
 

Egri bemutatói:

1994 Mágnás Miska – Rolla
1995 József és a színes, szélesvásznú álomkabát  - Narrátor
1996 Csárdáskirálynő – Szilvia
1997 Montmartre-i ibolya – Violetta
1997 Mária evangéliuma – Mária
1997 Marica grófnő – Marica grófnő
1998 Egri csillagok – Izabella királynő
1998 Sybill – Sybill
2000 Cherbourgi esernyők – Emery
2000 Anna Karenina – Anna Karenina
2001 Viktória – Viktória
2001 János vitéz – Francia királykisasszony
2011 Gyertyafény keringő - Pipi  



Klingler Katalin és Szilágyi Olga

OPERA – OPERETT – MUSICAL

„A János vitéz tükörképe a múltnak, a nép elnyomását fejezi ki az árva szerelmespár” – „levitézlett bártündérek, grófocskák helyett sikerült igazi, szocialista, kollektívában élő fiatalt színre hoznia” – „országos diadalkörútra” viszont mégis a Bál a Savoyban indult…

Operett

Bemutatók az 1957-62-ig terjedő időszakból. Igen érdekes képet adnak az előadások korabeli ideológiai hátteréről is a Népjúság írásai. A János vitéz szereplői között méltatott Forgács Kálmánról egy későbbi időpontban (a színháztörténeti sorozaton kívül) hosszabb írást tervezek, megszólaltatva leányát is. A 74. fejezetben, Olgyai Magda kilencvenedik születésnapját köszöntve részben visszatértünk az 50-es, 60-as évekhez. Ehhez kapcsolódóan a 75., 76., és ebben a mostani fejezetben, bár a sorozat kronológiai sorrendjében már elhagytuk ezt az időszakot, kivételesen még újra ezt tesszük, hogy megnézzük, hogyan állt abban az időben a zenés műfajok helyzete Egerben. A 90-es évek elejének egri zenés sikereire a sorozat egy később következő darabjában Szilágyi Olgával beszélgetve fogunk emlékezni.

1955.12.03.

Kacsóh Pongrác: János vitéz

  

Szili János a címszerepben és próbakép - a francia király udvarában
 

… Amikor bizonyossá vált, hogy Heves megye állandó színházat kap, sokat tanakodtunk, mi legyen a megnyitó előadás és melyik legyen az első operett, amelyben társulatunk bemutatkozik a közönségnek. … A János vitéz tükörképe a múltnak. A nép elnyomását fejezi ki az árva szerelmespár: Iluska és Kukorica Jancsi. A nép jobb élet utáni vágyát ábrázolja Tündérország. Hogyan jut el János vitéz Tündérországba? Megpróbáltatásokon, harcokon keresztül, mert a nép mindig tudta, hogy a jobb életet kivívni csak hősies harcok árán lehet. … Két nagyszerű művész alakítja a francia királykisasszonyt és János vitézt. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Nádori Margit és Szili János az operett kultúra klasszikus hagyományainak nemes képviselői. A gonosz mostoha szerepét az egriek előtt már nem ismeretlen, kiváló tehetségű Mihályi Vilcsi alakítja, akinek ez parádés, magas kultúrájú szerepe. Mellettük a színház felfedezettjei, az igen tehetséges Illyés Ilona, Forgács Kálmán és Fejes István. … Forgács Kálmán sem ismeretlen az egriek előtt, hiszen olyan nagy sikerek fűződnek nevéhez, mint az Egri csillagok előadása, legutóbb pedig a Nászutazás egyik kiválóan alakított főszerepe. A színház felfedezettje ő, hiszen több mint 10 évig nem szerepelt hivatásos színpadon. Ruttkay Ottó, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója


 

Néhány szó a János vitéz díszleteiről

A daljáték meseszép díszletei több mint 200 elemből állnak, értékük körülbelül 70 ezer forint. A díszletekhez 1000 négyzetméter vásznat, közel két kilométer hosszúságú lécanyagot és több mint félmázsa festéket használtak fel. A díszletek elkészítésén 7 ember dolgozott, egyenként 250-300 munkaórát. Az előadásban nyíltszíni változás lesz, amikor is a függöny leeresztése nélkül, csupán világítási effektusokkal megoldva változik a kép. Itt kell megjegyezni, hogy egy előadás villanyszámlája több mint 500 forint. (* A díszleteket Wegenast Róbert tervezte.)


 

1961.02.12.

Sikert hozott az új szovjet operett, a Dalol a tavasz ősbemutatója Egerben

 … A haladást tisztelő ember csak üdvözölni tudja a színház sikeres vállalkozását és azt, hogy volt mersze áttörni a régi operettek bűvös körén, hogy a levitézlett bártündérek, grófocskák, szirupos, érzelgős alakjai helyett a fiatalságot, a mai fiatalok problémáját engedte a színpadra.
   Nem hibátlan a darab és elsősorban a szövege: cselekménye sok helyütt logikátlan, lélektanilag és dramaturgiailag nincs megokolva, hogy ki miért jön be, miért megy ki, miért jut egy s más elhatározásra. A szövegkönyv írója – s a fordítók sem javítottak ezen – csak a pillanatnyi helyzetet használta ki arra, hogy nevettessen, s elmondassa a szereplőkkel azt, aminek máskülönben jellemükből kellett volna fakadnia.
   Ám a zene mit sem törődik a gyenge librettóval, s ami kimaradt a szövegkönyvből, Kabalevszkij „beletette” a zenébe. …
   Kiemelkedő siker Stefanik irén Szima alakítása. Annyi könnyedség, fiatalos báj, társai felé sugárzó szeretet van a játékában, hogy észre sem vesszük – alig van szövegkönyv szerinti mondanivalója. Sikerült igazi, szocialista fiatalt színre hoznia, aki a kollektívában él, aki elképzelhetetlennek tartja az életet a kollektíva nélkül, de aki azért nagyon vágyik arra, hogy valaki szeresse s valakit szeressen. Cs. Ádám Éva    
(Fotó: az előadás színlapja az Egri Műsorban)
 

1962.06.26.

A Bál a Savoyban, Pesten

Megkezdte országos diadalkörútját a Gárdonyi Géza Színház Bál a Savoyban című revüoperettje. Az első pillanatban talán túlzásnak tűnik a fenti állítás, de a kedves egri nézőknek megpróbálom bebizonyítani, hogy nem az. …
   Kispest kétszer, Budapest, Bartók Színpad: kétszer, Tarka Színpad: kétszer, MOM Művelődési Ház: egyszer, Dunaújváros: egyszer, Nyíregyháza: kétszer, Diósgyőr: egyszer, Gyöngyös: egyszer és Jászberény: egyszer.
   Nem kis út, nem kis fáradság. De tegyük fel a kérdést: megéri-e? Feltétlenül meg! Az előadásnak Pesten olyan nagy sikere van, hogy az a táblás ház (több száz főnyi közönséget jelent egy este is), amely állandó lelkes tapssal jutalmazta az egri színészeket, már sejtetni engedi az egész út mérlegét.
   Az állítás nem puszta jóslat. A pesti közönséget ismerni kell! Igényes, disztingvált, a rosszat nem fogadja el …
   Újság hasábjain még sohasem tettük meg, ez alkalommal pótoljuk, s megdicsérjük a színház közönségszervezőit is. Gondoljunk bele, feljönnek Pestre, mint Borcsa Amerikába, senkit nem ismernek, s néhány nap alatt táblás házat hoznak össze. Mert szép, szép a produkció, de ki tudja ezt Pesten. Most már persze igen!
   Beszéljünk az út után a diadalról is! Nem, Isten ments, nem áll szándékomban kritikát írni. De hát kinek nem esne jól ülni a nézőtéren és hallgatni a vastapsot, hallani a megjegyzéseket, az elismerést. …
   Dúdol a színház nézőterén idős és fiatal. … Amolyan természetes formabontás jött létre; énekelt színház és közönség, s néha attól féltem, valaki felmegy közülünk a színpadra, s szépen, áriákban kifejezve magát megsúgja a megcsalt feleségnek, hogy ne tűrje azt tovább. Persze, nem ment fel senki de – s az nem puszta szójáték – el sem ment senki az előadásról, s ez nem kis dolog, hiszen majdnem éjfélig tartott.
 

   Még egyszer meg kell tehát dicsérni Horváth Jenőt a rendezésért, Somoss Zsuzsát a táncokért, Somoss Istvánt az Ábrahám-muzsika szép interpretálásáért.
   A szereplőkről mit is mondhatnók! A maguk nemében tényleg nagyok voltak, s főleg kedvesek, szeretetreméltók. Természetesen, némelyiknél nem ártott volna, ha jobb hangja van, de mit tegyen, a legszebb francia menyasszony sem adhat mást, csak amije van. Illyés Ilona, Fontos Magda és Antal László azonban hangjukkal sok mindent felejtettek.
   Székely László díszleteit a pesti közönség szó nélkül megtapsolta. Sok sikert az utazáshoz! Suha Andor  
(A képen Somoss Istvánné koreográfus és Fontos Magda)