Az alábbi négysoros versikék a magyar és a világirodalom ismert színpadi műveit idézik meg. A feladat kettős, egyrészt megfejteni, ki az író és a mű címe, másrészt kitalálni, a csillagok milyen szó (vagy szavak) helyett állnak. A megfejtést január 3-án láthatják!
 

Mit szólsz hozzá?

Az alábbi fényképek és újságcikkek az 1912-es felújítás során születtek.

Valamikor régen, színikritikus korában Bródy Sándor azt írta Gárdonyi Géza Karácsonyi álom című mesejátékáról, hogy olyan szép, mint egy egyszínű, de sokszirmú búzavirág, olyan üde, olyan friss, olyan kedves és szeretetreméltó. Most, hogy a Nemzeti Színház új szereplőkkel és új betanulással ismét műsorára vette, a Bródy Sándor nagyszerű hasonlatán túl még valamit meg kell állapítanunk róla. Szintén egy virág tulajdonságot. Mindenben olyan, mint a kedves és szép búzavirág, egy dologban azonban olyan, mint a szalmavirág.  A hervadhatatlanságban. 1901-ben mutatták be először Gárdonyi Géza bűbájos mesejátékát, és ma, hogy változatlanul újra elénk került, épp olyan friss, épp olyan bájos és épp olyan elevenen és mélyen hat.

 A Karácsonyi álom, Gárdonyi Géza alkalmi darabja egész héten hódított a Nemzeti Színházban és újra elbájolta a közönséget.     
   Gárdonyi mindjárt a darab elején jelenti, hogy betlehemes játék lesz. A nézőtér bal oldalán, a színpadhoz közel lévő bejáratnál jelennek meg a betlehemesek, illedelmesen kérve, hogy engedjék meg játékukat. Ekkor a függöny előtt színházi urak jelennek meg frakkosan. Az egyik el akarja utasítani őket, de a másiknak tetszik a gondolat és befogadja a paraszt színészeket.
          „Ez a sokszázados játéka a népnek,
          Miért ne szólhatna itt is egy napon
          A furulya a magyar színpadon?”
A betlehemi játékot népies előadásban, parasztosan elgondolva halljuk és látjuk. A program ígéretét Gárdonyi híven teljesíti. Elvisz bennünket, eredeti gondolattal, az első fölvonásban a pogány Bál híveinek országába, ahol a három királyok véletlenül összekerültek. Ez a darab meseszerű része. Mikor az égen megjelenő üstökös Bál isten bálványszobrát összetöri és a három királyok a jósoktól megtudják, hogy ez a Messiás közeli megszületését jelenti, a három király elindul, hogy az üstökös vezetése mellett eljusson Krisztus születése helyére. Így kerülünk a második részben Betlehembe, a pásztorok közé és kapjuk a darab legszebb, népszínműi részét. A harmadik rész azután a vallásé: ott vagyunk az istállóban, látjuk az égi fényben ragyogó Máriát, az ajándékokat hozó népet, a három királyokat; csodák történnek és ájtatos ének hangzik föl. Szabados zenéje az egész darabot finom érzéssel kíséri.


 

Mit szólsz hozzá?

Hosszabb interjút adott az mnsz-blog.gportal.hu-nak (amely a blog korábbi miskolci rovatából önállósult) Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház direktora. Itt a beszélgetés egri éveire vonatkozó része olvasható. 

- Az Ódry Színpadon csináltam negyedévesként vizsgaelőadást, Füst Milán Lázadó című darabját. Mai szemmel már szinte érthetetlen, miért ezt, érdekes, hogy amikor az ember fiatal, akkor talán jobban érti a darabokat vagy több mindent képzel róluk. Ezt látta Csizmadia Tibor, aki szólt, hogy, hogy szervez Egerbe egy csapatot, a Máté Gábor osztály nagy részével. Kérdezte, volna-e kedvem nekem is oda menni és megrendezni a Valahol Európában című musicalt.

- Ami hatalmas siker lett. A premiert hosszas álló taps követte, később a Magyar Televízió is közvetítette élő, egyenes adásban, nyitóelőadás volt a vidéki színházak fesztiválján, díjat nyert a POSZT-on.

- Ez volt az első nagyszínpadi rendezésem, ráadásul zenés, amit én előtte nem csináltam. Csodálatos volt, mint az első szerelem, amit az ember nem felejt el. Az a sok gyerek inspirálni kezdett bennünket, engem, a színészeket, rádöbbentünk, hogy ők sohasem hazudnak a színpadon, mellettük nem lehet nem hitelesnek lenni. Valamint a darab nagyon jó! Nem egy „par excellence” musical – komoly történet a lehetőségeinkről, a szabadságról. Nagyon szívesen emlékszem a felnőtt szereplőkre is, Csendes Lászlóra, Kaszás Gergőre, Mészáros Mátéra, de arra is, hogy Ágoston Katika, aki azóta egészen komoly színészi karriert futott be, ott kezdte pályafutását, ahogyan a testvére Péter is, vagy Tuza Tamás táncművész – tehát többen színpadi pályára léptek. Hatással voltunk rájuk.

Valahol Európában, középen Csendes László. 

- A Valahol Európábant még négy egri rendezés követte.

- Shakespeare: Ahogy tetszik - elevenen él bennem ez az előadás is. Visszatekintve rá nem mindenben tudtam pontosan megfogalmazni azt, amit akartam, de volt egy elképzelés, többé-kevésbé az erdő metaforájára épült. Arra, hogy az egy széttört amfiteátrum egy elhagyatott színház vagy egy régi görög színház romja, ahol újrakezdés van. Akkor nagyon erősen Tarkovszkij: Stalker című filmjének hatása alatt voltam – kicsit annak a Zónája volt az az erdő.

Ahogy tetszik - Kaszás Gergő

A végén leereszkedett a tükör a színpad elejére és ott maradt mögötte Kaszás Gergő és az ő magányossága: Inkább itt maradok, míg újra lehet rendesen kezdeni valamit.

Papp Vera és Béres Attila

 Szophoklész Oidipusz királyát nagyon szerettem. Fontos pillanat volt az életemben, Papp Verával, Görög Lászlóval, Gál Kristóffal. Majd jött a Hegedűs a háztetőn, nagy élmény volt együtt dolgozni Molnár Piroskával, Haumann Péterrel, a Budapest Klezmer Band-del. A Hegedűs a háztetőn és a My Fair Lady - utolsó egri rendezésem végigkísérték a pályámat. A My Fair Lady-t a közönségen kívül a kritikusok is szerették, jó csillagzat alatt született. (Fotók: Gál Gábor)
 

Mit szólsz hozzá?

100 éve, 1921. október 4-én született Fink Forgács Kálmán. Elhunyt Egerben, 1986. február 24-én. 

 

BEFEJEZŐ RÉSZ

AZ EGER UTÁNI  ÉVEKBŐL
 

 

 

Békéscsaba

1960. február

Emmanuel Robles: A király nevében

„Forgács Kálmán (a fazekas) élethű egyszerűséggel játszotta az elnyomás ellen lázongó, és a nép szabadságáért még ilyen borzalmas módon is halni kész szegény mesterembert.”

 „Amikor a kegyetlen tiszt arcot vált és színleg barátságosan elbeszélget a fazekassal, aki munkájának szépségeiről beszél. (Forgács Kálmán és Major Pál)”
 

 

 

 

 

 

 

 

 

1960. május

Hervé: Nebáncsvirág című operettjében

"Forgács Kálmán Celestin alakítása a Nebáncsvirág bemutatójának egyik őszinte, nagy sikere. Szélesskálájú művész Forgács és most, ha szabad így mondani – megint új oldaláról mutatkozott be. Itt, e helyen is hangsúlyozzuk: örülünk, hogy Békéscsabára jött, és reméljük, jövőre is körünkben marad."

„A kaszárnyában: előtérben az őrnagy (Karikás Sándor), Celestin (Forgács Kálmán) és az őrmester (Beck György).”

1960. október

Csajkovszkij: Diadalmas asszony

„A tánc, a vidámság megtestesítői Dobry Írisz és Forgács Kálmán. Kitűnő ez a páros! Bővérű, remek komédia, amit csinálnak (velük szemben a szövegíró sem volt szűkmarkú) és elismerésükre legyen mondva: még tettek is hozzá jócskán.”

Szolnok

Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember

Mindent a mamáért – zenés vígjáték

„Vukics bácsit Forgács Kálmán ábrázolta. Igazán nagyszerű volt, amit csinált. Nélküle nincs első felvonás. A továbbiakban is egyenletesen, jó alakítást nyújtott.  Meleg embersége, egyszerű játéka átütött a rivaldán.”

Győr

Dolgozók Lapja (a Komárom megyei napilap – J.F.), 1973. január

A tüsszentő király országa – a győri Kisfaludy Színház vendégjátékáról

„Forgács Kálmán királyalakítása mintha Latabár Kálmán, „a Latyi” nyomdokain járna.

Az OSZMI gyűjteményéből – fotók a Kisfaludy Színház előadásaiból

 

1978. február - Majakovszkij: Gőzfürdő

Forgács Kálmán és Mester János
Fotó: Tóth Gyula

1981. október – Shakespeare: Hamlet

Bán János, Forgács Kálmán, Cserhalmi György
Fotó: Ilovszky Béla, MTI

1986

Az év februárjában a gyászoló család és a győri Kisfaludy Színház közös gyászjelentésben tudatta a 64 éves korában elhunyt művész halálhírét. Teste az egri Hatvani temetőben nyugszik. Az egri társulatnak 1960-ig volt tagja, tehát még lehetnek, akik gyermek-kamaszkorukban látták őt a helyi színpadon. Nekik felelevenítettem pályáját, másokkal igyekeztem megismertetni, hiszen a korabeli sajtószemelvények tanúsága szerint méltatlan volna őt elfeledni.

Mit szólsz hozzá?

 

Mit szólsz hozzá?

 100 éve, 1921. október 4-én született Fink Forgács Kálmán. Elhunyt Egerben, 1986. február 24-én. Az egri társulatnak 1960-ig volt tagja, tehát még lehetnek, akik gyermek-kamaszkorukban látták őt a helyi színpadon. Nekik felelevenítem pályáját, másokkal igyekszem megismertetni, hiszen a korabeli sajtószemelvények tanúsága szerint méltatlan volna őt elfeledni.

 

 

Eger 1956-1960

Népújság

1956.10.17.

„Éveken át hozzászoktunk ahhoz, hogy még az operettekbe, a könnyebb műfajba is politikát magyarázzunk. Ezekre is feltétlenül nevelési célokat akartunk ráerőszakolni, nem elégedtünk meg azzal, hogy a könnyű műfaj azért kell a közönségnek, hogy jól szórakozzon, őszintén nevessen és egy pár órára kikapcsolódjon a mindennapból. Nos, az egri színház a Nebántsvirág című operettjével valóban csak szórakoztatni akar, bár többet nyújtott a sablonosnál, mert a közönség még egy pár hét után is elneveti magát, ha egy-egy frappáns jelenet eszébe jut és talán hónapok múlva is fülébe cseng a játékos dallam. … A két főszereplő, Forgács Kálmán és Fontos Magda – Celestin és Denise szerepében – három felvonáson keresztül tartja, sőt fokozza a hangulatot. Forgács Kálmán széles skálájú színész. Még nem felejtettük el tavalyi chaplini kispolgári alakítását, a Vízkereszt Keszegét, a János vitéz francia királyát. Most ismét új szerepkörben látjuk. Mégpedig kettős szerepben. A szentéletű Celstinben egy fokkal jobb humorral játszik, mint a kicsit maga által is tompított Floridorban. Egyben még néha kísérti a „múlt", Latabárt utánozza, erre pedig semmi szüksége nincs, olyan jó, mélyből fakadó, őszinte humora van.”

Új úton (1956. december közepétől 1957. július 10-ig a Népújság ezen a címen jelent meg.)

     1957.01.21. Hervé: Nebáncsvirág
"Floridor úr, vigyázzon a nyakkendő  csokrára! Nem kell különösebben biztatni Forgács Kálmánt, amint a tükör is mutatja, nem feledkezik meg a művész-nyakkendőről sem."

   1957.02.17. Kálmán Imre: Csárdáskirálynő - Miska szerepében

1957.05.05.

Öt perc boldogság – ősbemutató a Gárdonyi Géza Színházban

„Azt hiszem, kevés bemutató volt még, amely ennyi vitát váltott volna ki, mint Jean Anouilh: Öt perc boldogság című drámája. Az emberek egy része azt mondja, hogy rossz, mások viszont határozottan állítják, hogy jó. Mindkét táborban egyaránt vannak olyanok, akik megfelelő színházi műveltséggel rendelkeznek, akiknek kritikáját általában elfogadhatónak tartják. … Ha a darab nem is talált teljes megértésre az egri közönségnél, a nem harsány tapsokban, de mélyen elismerő nyilatkozatokban megnyilvánuló sikere, és az a tény, hogy a társulat kiválóan megállta ezt az erőpróbát, sokat ígérő reményt nyújt arra, hogy a jövőben a hasonló, úgynevezett nehéz darabok is meghozzák a megérdemelt sikert.”


„Barbara: Hiszen te megsebesültél, Georges… Jelenet a III. felvonásból. Szende Bessy, Forgács Kálmán és Horváth Sándor"

Népújság

1957.09.25.

Shakespeare: Szentivánéji álom

„Külön fejezet és külön stílus a darabban az athéni mesterek csapata. Vackort Forgács Kálmán személyesítette meg. Mértéktartóan és tőle megszokott részletfinomságokkal végezte a szerepszervezés feladatát az együgyű mesterek között.”
 

„Sokat derült a közönség Forgács Kálmán Vackor-ács alakításában.”

1957.11.09.

G. B. Shaw: Sosem lehet tudni

„A kulcsszerepet, igazi Shaw figurát alakító pincér, Forgács Kálmán milliméterre pontos, csiszolt és mértéktartóan egyszerű játéka, szép szövegmondása, eleganciája, meleg humora elsőrendű kabinet-alakítás és Forgács képességeit ismerve semmi esetre sem meglepő.” Pogány Lajos  

1957.11.30.

Szigligeti Ede: Liliomfi

„Forgács Kálmán játékát figyelve az az érzésünk, hogy ezt a szerepet (Szellemfi – J.F.) neki írták, mint ahogy minden Forgács-alakítással így vagyunk egy kicsit. Nagyon elmélyülten, az apró részletek finom kidolgozásával alakítja szerepét. Természetes humor, kedves bohémság, nagy baráti szív – ezekből gyúrta össze Forgács Kálmán a múlt század ripacskodó komédiását. Játéka sallangmentes, egyszerű, s éppen ezért nagyszerű volt.”   

1958.04.26.

„Az egri Kisipari Szövetkezet kultúrcsoportjának 26 tagja – javarészt idősebb dolgozók – néhány hónap óta csaknem minden este összejönnek a városi tanács kultúrtermében, hogy betanulják és előadják Kodolányi János: Földindulás című színdarabját. … A színdarabot Forgács Kálmán, az egri Gárdonyi Géza Színház művésze rendezi.”

 
1958.10.09.

Szabad szél

„Dunajevszkij örökszép melódiái, az egyik legjobb szovjet nagyoperett, a Szabad szél dallami csendülnek fel Sebestyén karnagy intésére az egri Gárdonyi Géza Színházban. … A darab egyik legkedvesebb szerepében Forgács Kálmánt láthatjuk, ő játssza az öreg súgót. „Súgót, de nem besúgót!” – mondja a színpadon, s bizonyára sokáig emlékezetes lesz alakítása.” (Markusz)   
 

Forgács Kálmán

1958.10.14.

 

„Forgács Kálmán súgója művészi élmény volt. Helyenként túlemelkedett az operett színvonalán, az utolsó felvonás-beli játéka drámai szintet ért el.” (Gy-G)  

 

1958.12.14.

Bródy Sándor: A tanítónő

„Forgács Kálmán tanítóját egyéniségére szabták. A máskor talán vitatható „egyszerűség”, amely Forgács művészi munkáját jellemzi, itt alapvető eszközzé vált alakításában. A szegény, a tudatlansággal oly hiába birkózó falusi tanító volt ő, de az a tanító, aki testben ugyan nem gladiátor, de lélekben azzá tud válni, ha az igazságról, ha emberségről, ha tiszta, szép szerelméről és hivatásáról van szó.”
 

Folytatása következik!
 

Mit szólsz hozzá?

   Holnaptól ismét kötelező - oltottságtól függetlenül mindenkinek - a maszk viselése a színházak nézőterén is.

 

 

 

 

Mit szólsz hozzá?

Fotó: Gál Gábor

  Bár a hivatalos bemutató holnap lesz, tegnap este már közönség elé került (összevonva egy bérletet és a nyilvános főpróbát)  Kálmán Imre: Montmartre-i ibolya című operettje. Bővebben a 2021/22-es évad rovatban!

Mit szólsz hozzá?

 Új címen érhető el a miskolci rovat, az eddigi helyett ezen: mnsz-blog.gportal.hu - vagy ahogyan eddig is, közvetlenül innen a blogról, a jobb oldali menüsorban a Miskolc címkére kattintva.

 

Mit szólsz hozzá?

   100 éve, 1921. október 4-én született Fink Forgács Kálmán. Elhunyt Egerben, 1986. február 24-én. Az egri társulatnak 1960-ig volt tagja, tehát még lehetnek, akik gyermek-kamaszkorukban látták őt a helyi színpadon. Nekik felelevenítem pályáját, másokkal igyekszem megismertetni, hiszen a korabeli sajtószemelvények tanúsága szerint méltatlan volna őt elfeledni.
 Az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte. 1941 és 44 között a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1945-55-ben amatőr kultúrcsoportokat oktatott Egerben. Nevéhez fűződik a nevezetes Egri csillagok előadás.
 

 

 

Egri csillagok 1952.10.28. 

 

1955-60-ig a helyi színház társulatának tagja. 1960-tól-63-ig Békéscsabán és Szolnokon, majd 1963-tól Győrben játszott.

1. rész – Eger, 1952-1956

A szövegrészletek és képek a Népújság hasábjairól valók.

1952-ben Egerben bemutatták az Egri csillagokat.

   „Méreteiben szinte egyedülálló mozgalom indult meg megvalósításáért. A mag együtt volt, s szorosan felzárkóztak köré azok, akik magukévá tették az előadás ügyét – és sokan voltak ilyenek. A színjátszó-gárda hónapokon keresztül dolgozott, de - sajnos – az előadás után további rendszeres munkára nem maradt együtt. Lehetne sokat írni e sajnálatos körülmény okairól, egyes üzemi, vállalati kultúrvezetőség sovinizmusáról, az öntevékeny színjátszás központi szervezetlenségéről – de ezek utólagos felhánytorgatása nem célunk. Az Egri csillagok gárdája tehát felbomlott, de a régi mag új erőkkel kibővülve megmaradt, s központi szervezés nélkül, gazdátlanul, otthontalanul, sokszor próbaterem és előadási lehetőség nélkül készült újabb feladatokra és kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy a színjátszás szerelmeseit együtt tartsa és tudásukat fejlessze. Nem tette hiába!
   … 1953 márciusában megszületett – papíron – a járási és városi kultúrház, s ezt kapta otthonul a csoport is. Tagjai rendbehoztak egy szobát, a nagytermet, a színpadot, hogy munkához kezdhessenek. Még a villanyt is önmaguk vezették otthonról hozott foglalatok segítségével. (Nem szakmája senkinek!) Ugyanez év novemberében bemutatták az Állomás a viharban című egyfelvonásost. Decemberben a Tűvétevők és Karnyóné került egyszerre bemutatásra. …”  
Fink Kálmán, a színjátszócsoport vezetője visszaemlékezése a Népújságban, 1954 májusában     

Az 1953.10.15-i számban mint megyei színjátszó felelős nyilatkozott.
„…Az eléggé ki nem dolgozott játéknál, úgy a nézőben, mint a színjátszóban hiányérzet marad és ezzel sokkal többet ártunk, mint használunk a kultúra fejlődésének. … A vidéki színházak budapesti fesztiválján azt mondta a Debreceni Csokonai Színház igazgatója, nagyon szép dolog színházat csinálni, de félszívvel nem lehet. Ugyanezt kell mondanunk a színjátszásról is. Félszívvel csak félmegoldásokat adhatunk, céltalan jövés-menést, szürke szövegmondást…”

1954-ben Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott.


1955.03.06-i szám - Sólyom László: Holnapra kiderül című vígjátékának előadásáról

„A darab erőssége Forgács Kálmán volt, aki Molnár szerepében a legjobb alakítást nyújtotta. Biztos szövegtudásával, esetenkénti jó rögtönzésével ügyesen javította ki a szöveg nem tudásából keletkezett hibákat. A csoport tagjai tanulhatnának Forgács elvtárstól, aki művészi készsége mellett lelkiismeretesen, jól felkészült szerepére.” (Herbst Ferenc)

1955.07.28.

„Szeptember közepén Gárdonyi Géza Annuska című drámájával nyitja kapuit az egri Gárdonyi Színház. … Az egri társulat 37 színészből, 27 műszaki dolgozóból és egy 8 tagú törzszenekarból áll. … A színház tagjai sorába szerződtette Forgács Kálmán egri színészt is. …”

1955.12.10.

„Az egri műkedvelő színpadon már 10 éve ismert Forgács Kálmán első szerepében, a Nászutazásban is kitűnően megállta a helyét és büszkék vagyunk arra, hogy a János vitéz francia királyát is kitűnően alakította. Sokoldalúsága, ízes humora értékessé tette játékát. A király mulatságos, bohócszerű figurája nem ragadtatta a kelleténél tovább Forgács Kálmánt. Játéka mindvégig művészi volt."

„Azért van nyár, mert te szeretsz - Kedves jelenet Dihovicsnij: Nászutazás című zenés vígjátékából. A darab egyik szerelmespárja Dobi Irisz és Forgács Kálmán. … A közönség és szakértők szerint is ő a Nászutazás egyik legjobb szereplője.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1956.01.04.

Ki, mit vár az új esztendőtől?

„Nehéz az embernek terveiről beszélni, amikor nem áll mögötte a súgó, valahogy elveszti biztonságérzetét. Szeretnék a jövő évben minél többet, minél jobban játszani. Most a Vízkereszt bemutatójára készülök, aztán Földes Mihály: Két évi mátkaság című színművének egyik szerepére. Szeretnék valami telivér drámai szerepet játszani, úgyis mondhatnám: pozitív hőst. A jövő évben erre biztos lesz alkalmam. Reméljük, hamarosan meglesz a színészklub is, amit helyiség hiányában nehezen tudunk összehozni. Úgy gondoljuk, hogy a városi tanács minden segítséget megad ehhez. Most az egyik iskola színjátszó csoportjának nyújtok szakmai segítséget. Szeretnék elmélyült játékkal, jól megformált figurákkal hozzájárulni a darabok sikeréhez. Végül csak annyit, hogy minden nyilatkozat helyett beszéljen a siker, a közönség tenyere. Forgács Kálmán, színész"

 

1956.01.25.


Vízkereszt - Ruttkai Ottó, Bod Teréz, Forgács Kálmán

1956.03.03.

Földes Mihály: Kétévi mátkaság

„Sokoldalú tehetségét bizonyítja ez az új szerepe is. Molnár apját, a 70 éves tatust alakítja, szinte hibátlanul. Egy-egy gesztusával, mozdulatával nyíltszíni tapsot ér el. Mindvégig kedves és megható. Ez a kitűnően eljátszott szerep Forgács színészi fejlődésének jelentős állomása. Hibája az, hogy egyes jelenetekben mozgása, hangja nem elég öreges.”

 

 

 

 

 

 

 

1956.04.25.

„A Gárdonyi Géza Színház rövidesen bemutatja Leonov: Aranyhintó című művét. Kalmár András főrendező irányításával a darab egyik jelenetét próbálja Forgács Kálmán és Lóránd Hanna”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1956.06.27.

Az évad utolsó bemutatója Eduardo da Filippo bohózata.
„Forgács Kálmán a kispolgár, Pasquale Lojacolo szerepében a chaplini humor magaslatáig emelkedett. Egy pillanatig sem pojácáskodik, a komikum, akárcsak Chaplinnél, jámbor, sajnálni való együgyűségből fakad. … Jobbnál jobb alakításokkal örvendeztetett meg bennünket ebben az első színházi évadban. Drámai és komikus szerepei egyaránt sikerültek, minden alakításában más és más volt, széles színészi skáláról és nagy reményekre jogosító tehetségről téve tanúságot.”    

1956.06.27.

A Gárdonyi Géza Színház művészeinek kitüntetése

„Házi ünnepség keretében átadták a színházi fesztivál alkalmából adott kitüntetéseket, jutalmakat. … Forgács Kálmán miniszteri dicsérő oklevelet kapott és ezen kívül 1000 forint pénzjutalomban részesítették.”  

Folytatása következik!
 

Mit szólsz hozzá?

  
A Mezőkövesdi Közkincs-tár Nonprofit Kft. szervezésében Keszég László, rendező, a Művészeti Tanács tagja és Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház direktora, rendező (bővebben ), majd egy következő alkalommal Nádasy Erika színművésznő beszélgetett a nézőkkel.
 

Mit szólsz hozzá?

   Mirkóczki Ádám kezdeményezte az Emberi Erőforrások Minisztériumánál Blaskó Balázs felmentését. A polgármester közleménye szerint a direktor "az október 4-i Városi Szociális, Urbanisztikai és Kulturális Bizottság nyílt ülésén minősíthetetlen kijelentéseket tett" a stúdiószínpad Kelemen Csabáról történő elnevezésének ügyében.
 

Mit szólsz hozzá?

  
   Mi történt a képek egy jelentős részével? Mi okozta ezt? Mitől függ és meddig tart a hiba javítása? 
   2010-ben indítottam a blogot és a képeket egészen a legutóbbi néhány évig egy külső képfeltöltő oldalon tároltam (helytakarékossági megfontolásból), onnan töltődtek be a megfelelő helyre. Nemrégiben vettem észre, hogy nagyon soknak csak a helyét lehet látni - és ezután, keresve a hiba okát azt, hogy az említett oldal megszűnt. Erről "természetesen" semmiféle előzetes értesítést nem kaptam, ami alapján legalább tudtam volna felkészülni a változásra.
   2017 augusztusa óta az új képek már a blog saját belső képtároló helyére kerültek. Ezek tehát gond nélkül megjelennek most is.
   Egyetlen dolgot tudok tenni, a hiányzó képeket ide feltölteni (szerencsére a gépemen megvannak) és azután beilleszteni mindegyiket újra a helyére. Ez azonban sok időt fog még igénybe venni, egyrészt mert technikai okból valamennyit át kell előbb neveznem, másrészt sok képről van szó. A munka nem nehéz, de időigényes.
   Addig az olvasók türelmét vagyok kénytelen kérni. J.F.

Mit szólsz hozzá?

   Mesejáték bemutató és a Stúdiószinpadi Táncfesztivál után pénteken este hosszú idő után ismét bemutató volt a Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadán is. Igazság szerint újra, mert Csiky Gergely darabjának, A nagymamának premierje egy évvel ezelőtt már megtörtént, csakhogy alig néhány előadás után a járványhelyzet miatt bezártak a színházak. Jó volt látni, hogy ismét gyülekezhet a közönség, hogy ismét felmegy a függöny. Nem volt teltház, ez nyilván köszönhető annak is, hogy a járványnak még nincs vége, s annak is, hogy a bemutató bérlet közönsége már látta az előadást - legalábbis azok, akiknek a tavalyi évadban volt bérletük. 2021/22-ben gyakorlatilag az előző évadra már meghirdetett, de a hosszas zárlat miatt elmaradt produkciókat láthatja a közönség. A színház élő műfaj, mondjuk gyakran, de a nézők nélkül nem tud élni. Reménykedjünk, hogy a korábbiakhoz hasonló korlátozásra, zárásra már nem kerül sor! 
 

Mit szólsz hozzá?

-  Van valaki, aki szakmailag vagy akár emberileg is különösen hatással volt Önre?

-  Szeretném megemlíteni Koncz Zsuzsa színházi fotós nevét, aki sajnos már nincs közöttünk. Rendkívül felkészült, okos ember és kiváló fotós volt, akinek a neve sajnos valahogyan nincs benne érdemeihez méltóan a köztudatban. Ő képes volt másokért is harcolni, felvállalt egy olyan szerepet, hogy összefogja a színházban dolgozó fotósokat és megszerezze nekik azt az alkupozíciót, hogy ne a kihasználás szintjén dolgoztassák őket. Velem is állandó egyeztetésben volt. Amikor értesült a vidéki fotósoknak fizetett összegek „nagyságáról”, szinte elborzadt és azt mondta, valamit tenni kell. Meg kell becsülni a munkánkat, mert mi igenis jók vagyunk. Nekem ez fontos volt, mert hajlamos vagyok magamat bántani, hogy nem dolgoztam elég jól, hibákat találni a munkáimban. Amikor olyan szerencsém van, hogy végig tudok nézni egy-egy színházi előadást, látom, mit hagytam ki. Akkor előtérbe kerül a technikai énem. Hogy történhetett meg? Hogyan lehetséges, hogy valamit nem tudtam megvalósítani, holott a készségeim megvannak hozzá? És mégsem?! Koncz Zsuzsa próbált megváltoztatni, hogy igen, vegyem észre a hibáimat, de lépjek tovább – jó irányba. Ő úgy hivatkozott a munkánkra, hogy „kulturális sportfotózás”, s ezzel tökéletesen megfogta a lényeget.

- A színház, mint műfaj nagyon is élő, sokszor vibráló, mozgalmas, a fotózás pedig egy laikus számára csöndes, nyugodt, elmélyült tevékenységnek tűnik. Hogyan lesz egység e két attitűdből az elkészült képeken?   

-  Szerintem univerzálisan kell foglalkozni a világgal, nyitottnak lenni mindenre, és ez a magatartás szerencsés esetben a fotókban is megjelenhet. Ha már technikai téren "elromlott" a fotózás misztikuma, gondolati téren még vissza lehet hozni.
   A színházi fotózás majdnem teljesen stresszmentes. Lehet koncentráltan figyelni, minden zavaró tényezőtől mentesen. A stressz ott jelentkezik mégis, hogy egyszer, jó esetben esetleg kétszer van lehetőség megvalósítani, amit várnak tőled, olyan pontokon rögzíteni az előadást, amelyek fontosak, amelyekről a rendező is úgy gondolta belül, hogy itt van a lényeg! S ha te ezt meg tudod valósítani a fotóidon, akkor elkezdenek hozzád ragaszkodni.

O'Neill: Utazás az éjszakába, 2015 - Saárossy Kinga 

   Színházi eredetű stresszt azonban nem feltétlenül csak az előadások kapcsán gyűjthet be az ember. Nyilván a teátrum belső világára kevés rálátásom van, ezért sok mindent elfogultan ítélek meg, de mindig rosszul érintenek a konfliktusok, különösen, ha azok feloldhatatlanok, és sok esetben értékes emberek sérülnek, vagy kényszerülnek távozni miatta. Ezeket nem is akarom véleményezni, hiszen kevés az információm az évtizedek alatt történtekről, és mindig mindenkinek megvan a maga igazsága, amelynek darabkái a lehető legkevésbé sem szoktak illeszkedni egymáshoz. Barta Dóra táncművész eltűnése is rosszul érintett, hiszen szép íve volt a karrierjének Egerben, amit végül Kecskeméten épített újjá. Jó érzés, hogy a jelenlegi tánctagozat-vezető, Topolánszky Tamás, amellett, hogy egy nagyon kemény helyzetben új társulatot szervezett és megteremtette annak egyéni arculatát, igyekszik létrehozni a balanszot a különféle irányzatok között. Dóri több egykori táncosát meghívta már vendégként a stúdiószínházi fesztiválra. Ezeket a rendkívüli, azóta független társulatokat alapító művészeket, Kulcsár Noémit, Csere Zoltánt, Feledi Janit bizsergető érzés újra fotózni koreografálás, tánc közben, látni az utat, amit befutottak. Horváth Zita táncművészt pedig a Mirkóczki Zita vezette egri Pódium Tánc- és Balettiskola professzionális képzésein láthatom viszont. Nem vesztek el számunkra örökre. 

- Csizmadia Tibor igazgatása alatt a próbák, előadások fotózásán kívül plakátokat is tervezett.

- Javasoltam a színház plakátjainak megújítását, egy-egy nagyméretű előadásfotó felhasználásával, én csináltam a grafikai tervezésüket is, ezek kerültek a központi bejárat két oldalán lévő keretekbe.
 

- A 2010-11-es évadtól azonban egy időre más vette át a munkáját a színháznál.

- Igen, Dömölky Dániel. Rossz volt ezzel szembesülni, de ugyanakkor hirtelen lehullott rólam egy buta teljesítési kényszer. Maradhattam csendes és ingyenes résztvevőként. A fotóit figyelve, a sajátjaimmal összevetve éreztem rá, hogyan markoljak kevesebbet, hogy többet tudjak nyújtani. Az önvizsgálat rávezetett arra is, hogyan legyek „lazább”, hogyan engedjem be azt is a fotózásba, amit én látok az előadásban!  

- Említsen, kérem, néhány fotózás szempontjából emlékezetes előadást!

- Nagyon szerettem például a Kerti mulatságot. Szegvári Menyhért rendezése döbbenetesen jó volt. Menyustól mindig kaptam valamit, amivel meg tudott lepni. Nagyon precíz világítástervező is volt, ami fotós szempontból egy ritka rokonszenves tulajdonság. A stúdiószínpadi fotózásban különösen kedvelem, hogy egészen közel tudok menni, egészen más a perspektíva, olyan, mintha magam is ott volnék, benne a jelenetben.

Horváth Péter: Kerti mulatság avagy írók a fogason, 2010 - Rácz János, Dolmány Attila, Szabó Emília, Görög László

   Jó volt A kis herceg is, remek karakterekkel, mint például Káli Gergely hiú embere.

A kis herceg, 2016 - Varga Levente, Káli Gergely
 

   Arthur Miller drámája, Az ügynök halála is nagyon tetszett, de az más okból is emlékezetes volt. Az elmélyült fotózás közben nagyon hátrahúzódtam és majdnem csúnyán leestem a színpadról. A címszereplő Szilágyi Tibor mentett meg, kapta el a karomat. Egy kis fényképalbumot készítettem neki köszönetül. 

-  A fotózás tehát olykor veszélyekkel járhat. Ugyanakkor - nem tudom, ez mennyire köztudott - komoly fizikai munka is.

- Valóban. Tartani egy két és fél-három kilós kamerát, optikával, koncentrálni 2-3 órát, hogy ne maradj le fontos pillanatokról. Nem állnak meg ugyanis a kedvedért, amit elszalasztottál, visszahozhatatlan.

Ionesco: Különóra, 2018 - Nagy András

 

- A pandémia miatt hosszasan szünetelt a színházi élet, Önnek sem volt színházi munkája.

- Félelem uralkodott el rajtam, mi fog most történni? Hiszen én ezt csináltam huszon-egynéhány éven keresztül! De a tanulság az, hogy ha egy drámai változás jön az ember életébe, nem szabad úgy megélnie, hogy vége a világnak. Valamilyen szinten folytatódni fog, az ember igényessége pedig megmarad, hiszen az nem csak arról a helyről származik, ahol ő végezte a dolgát. Sőt, ő adta magát a környezethez. Meg kell próbálni úgy felfogni, hogy nem csak nekem hiányzik a megszokott környezet, hanem talán én is hiányzom onnan.

- Úgy legyen!

   Végezetül arra kértem Gál Gábort, válogasson kedves fotóiból, egyrészt illusztrálni beszélgetésünket, másrészt egy önálló galéria számára. A 76 képből álló galéria található.

* A beszélgetés a szinhaz.org portálon is megjelent.

 

Hozzászólások (2)

Gál Gábor fotóriporter ,  színházi, bábszínházi és táncfotós

   Tudatosan általában nem gondolkodik ezen a néző, de tudjuk, hogy a színházi élmény megszületése nemcsak a színpadon látható művészeknek köszönhető, hanem bizony nagyon sok, a közönség számára láthatatlan háttérmunkás dolgozik egy társulatnál, akik nélkül nem jöhetne létre a varázslat. Azokra pedig talán még kevesebben gondolnak, akik azon fáradoznak, hogy a produkciónak fényképekkel segítsenek előzetes hírverést csapni, illetve megörökítsék a jövőnek az előadás fontos és szép pillanatait. A Gárdonyi Géza Színház esetében ez Gál Gábor feladata, bár, hogy mennyire csak feladat, s mennyire inkább szenvedély és hivatás számára – kiderül a beszélgetésből.

- Miért éppen a fotózás?

- A középiskolában kezdett el érdekelni. Nem is igazán tudom már felidézni, miért, de emlékszem, hogy láttam Benkő Imre - budapesti fotográfus – képeit. Talán azok fogtak meg. Mindig nálam volt a kis Smena, majd később Praktica gépem. Szüleim támogatták a hobbimat, megvették nekem ezeket – nem voltak olcsók, s akkor még filmet, vegyszereket is kellett venni hozzájuk. El kellett foglalnom a fürdőszobát az előhíváshoz – másfél-két, néha három órára. A mai fotózgatók ezt már nem élik át, azonnal látják az eredményt és rögtön korrigálni is tudnak. Ez jól hangzik, de eközben a szakma elveszíti a varázsát és az izoláltságát, hiába vannak „kiválasztottak”, akik tényleg rászánják az idejüket, az életüket, hogy ezzel foglalkozzanak.

- A fényképek világával középiskolásként ismerkedni kezdő fiatalember is rászánta az idejét, életét.  

- 1989 telén jelentkeztem gyakornoknak a Heves megyei Népújsághoz, ahol akkoriban meglepő túlfoglalkoztatottság volt: hét fotós, s mind főállásban. Ebbe a környezetbe csöppentem bele. Közben a főiskolát is elkezdtem, magyar-népművelés szakon, levelező tagozaton, de három év után abbahagytam, mert akkorra már annyira „belepörögtem” a hírlapos munkába, hogy a tanulással nem tudtam lépést tartani. Ez pedig nem jellemző rám, ha valamit elkezdek, be is szoktam fejezni.

- Elkövetkezett egy vargabetű, néhány év más lapnál, majd egy időre még visszatérés a Népújsághoz.

- 1994-ben megszületett a Heves Megyei Nap. A csapat tagjai a korábbi lapom munkatársai közül váltak ki, Hekeli Sándor hívására. Hamarosan én is követtem őket. Szabadon dolgozhattunk, alkothattunk, mind írásban, mind fotóban, és olyan emberek gyűltek oda, akik nagyon komolyan vették a munkájukat. Vitás ügyek esetében például mindig megszólaltatták mindkét felet. A helyi újságírásnak kicsit aranykora volt ez az időszak. A személyes életemnek pedig valamiféle familiáris keretet, biztonságot jelentett. Boldog vagyok, hogy részt vehettem benne.
   Négy és fél év után gazdasági kényszer és más okok miatt a lap megszűnt. Visszakerültem a korábban elhagyott helyemre, ahol különböző konfliktusaim miatt 2014-ben megtörtént a teljes elszakadás.
   Szabadúszó vagyok – nem könnyű.

Munka közben - Szántó György fotóján

- Az eltelt évek alatt hatalmas anyag, valóságos kincsestár gyűlhetett össze.

-  Nagyon sok régi felvételem van – köztük sok-sok színházi is – tekercsen. Nincs időm digitalizálni őket, pedig érdemes volna. Nagy álmom, hogy Egernek lehetne egy vizuális tára, ahová nemcsak professzionális képek kerülnének, hanem a város lakosságát is fel lehetne hívni, hogy nézzenek körül, mentsük meg, ne hagyjuk elkallódni akár a régi családi képeket sem (és ezeket például Google-térképek időbeli rétegeivel, de akár családfa-adatbázisokkal is össze lehetne kötni, nagyon izgalmas vállalkozás lehetne). De hát idő és pénz híján ez valószínűleg nem fog megvalósulni…

- Munkájának fontos része a művészeti események dokumentálása. Ez nyilván különleges hozzáállást, szemléletet kíván.

- A színházi, bábszínházi, és tánc (amit különösen kedvelek) fotózást jó ideje egyfajta menekülő pályának tekintem, mert érzem, hogy a világ értéktelenedik, felhígul, a színház pedig tömény információhalmaz, esszencia, koncentrált és magasabb szintre emelt valóság, amit nagyon jó befogadni, újra meg újra átélni. Mese, misztikus, de életszerű. A színházi előadás estéről-estére fejlődik (rossz esetben visszafejlődik – az rémisztő). Ezért vonz. Belső, szellemi izgalmat teremt.  Valamiféle pozitív kábítószernek is értelmezhető. Amikor pedig a képeket feldolgozom, esetleg kiállítom, vagy más módon újra előkerülnek, akkor újra fel tudom idézni, újra átélem az élményt, amit a színház adott.
   Fontos szempont, hogy van egy íve az egésznek. Én szeretem a történeteket, követni egy eseménysort a kezdetétől. Figyelni az emberek jellemének, pályájának változását vagy éppen azt, milyen változást jelent egy színház életében, amikor új emberek érkeznek, régiek elmennek.

                                        Folytatása következik!
 

Mit szólsz hozzá?

   Fekete Péter államtitkár közlése szerint az egri önkormányzat plusz állami támogatást kap. Ennek köszönhetően a színház közös (állam és önkormányzat fele-fele arányban) fenntartási szerződése megújul és amint Mirkóczki Ádám polgármester elmondta, megkezdődhet a színház nonprofit szervezetté válása is.

 

Mit szólsz hozzá?

Fotó: Majoros Tamás

  Szabadkán tartottam éppen a vasútállomásra, két napja, amikor megláttam Kalmár Zsuzsát. Távol állnak tőlem az ilyen utcai megszólítások, mégis önkéntelenül, hangosan ráköszöntem. Beke Sándor igazgatásának idején került az egri társulathoz. Szerettem látni a színpadon, erre 1998 és 2004 között volt lehetőség. Hirtelenjében a Rómeó és Júlia jut eszembe (Majoros Tamás fotóján partnere Nagy András), az Anconai szerelmesek, a Macska a forró bádogtetőn... Ma a szabadkai Népszínház társulatának tagja. Beszéltünk néhány percet, nagyon kedves volt. Örültem a találkozásnak.

 

Mit szólsz hozzá?

   1903 nyarán-őszén Németh József színigazgató és társulata kapta meg a játszási jogot - augusztus 15-től szeptember 29-ig - az egri Színkörbe. Ezen idő alatt "minden nap reggel" megjelent az "Egri Szinházi Ujság".

A direktor az első számban így köszöntötte a nézőket (* az eredeti helyesírással):

"Nagyérdemű Közönség!

   Mielőtt szintársulatommal Eger város nagyérdemű közönsége előtt a nemzeti eszme szolgálatába állanék, első köszöntésem kapcsán tisztelettel kérem úgy a magam, mint szintársulatom részére Eger város hazafias közönségének szives bizalmát.
   Meg vagyok róla győződve, hogy ezt a bizalmat ki fogjuk érdemelni, mert a szinészet vándorszekerén csak a legjavát hoztuk ide az egri közönségnek a hazai és kkülföldi szinművészet termékeiből.
   Távol áll tőlem, hogy hangzatos, de üres szavakkal verjem a dobot az egri szinpad érdekében, de önérzettel hivatkozom reá már most, hogy fegyelmezettség, készültség, műsor és diszes kiállitás terkintetében a nagyérdemű közönség  minden jogos igényének megfogunk felelni.
   Különösen figyelmébe ajánlom az érdemes egri szinházlátogató közönségnek délután tartandó előadásainkat. Ezek bár mérsékelt árak mellett fognak tartatni, de művészi szinvonal tekintetében semmivel sem fognak a rendes helyárú esti előadások mögött állani.
   Ezek után magyar szivünk teljes bizalmával mondunk adjonistent Eger város tisztelt műértő közönségének, kérve művészi törekvéseink hathatós támogatását.

                                                    Hazafias üdvözlettel
                                                        Németh József
                                                         szinigazgató"

A megnyitő előadás Huszka Jenő operettje, a "Bob herczeg" volt, de a színlapon a következő nap délutáni (Katona József: Bánk bán) és esti előadását (Géczy István: Ördög mátkája - népszínmű) is jelezték.




A lap minden egyes számában szerepelt a következő, közönséghez szóló kérelem:

   "Az igazgatóság értesíti a nagyérdemű szinházlátogató közönséget, hogy az előadások a szinlapon hirdetett időben pontosan megkezdődnek. Hogy az előadások menete meg ne zavartassék, mi is kérjük a szinházlátogatókat, hogy már az előadás megkezdése előtt helyét mindenki elfoglalni sziveskedjék."

A társulat tagjairól is közöltek képeket.

 
Szabó Irma és Sik Rezső

                                         
C. Nertán (*?) Anna és Rátkay Márton

 

Károlyi Leona és Kozma István

Műsoron volt Gárdonyi Géza: Annuska című darabja is, amelyben a direktor János, a kolduló barát szerepét játszotta, majd a másnapi előadás Kondrát Ilona jutalomjátéka volt.



Az utolsó, szeptember 29-i számban így búcsúzott a direktor:

"Nagyérdemű Közönség!

   Midőn a mai nappal befejezem az előadásokat, nem mulaszthatom el, hogy Eger város hazafias, műpártoló közönségének hálás köszönetet mondjak azon lelkes támogatásért és szeretetért,  a melyben úgy engem, mint társulatomat részeített. Fogadják érte leghálásabb köszönetemet, s tartsanak meg jó emlékükben. Azon reményben távozom Eger városából, hogy jövő évre ismét viszontlátjuk egymást.

Eger,1903. szept. 28.
                                            Kiváló tisztelettel
                                              Németh József
                                                   igazgató""


 

Mit szólsz hozzá?

   

Elhunyt Réti Árpád, a Gárdonyi Géza Színház örökös tagja és Simon Mari, aki 1989-től 1993-ig volt tagja a társulatnak. (Simon Mari a blog Színháztörténeti sorozatában emlékezett vissza az itt töltött időre, elolvashatják

Mit szólsz hozzá?