December 29-30-31. Az utolsó előadások (* az írás megjelenése után derült ki, hogy betegség miatt a 30-i és 31., szilveszteri előadások elmaradnak). Január 1-jén lesz még egy Újévi koncert is, de az nem a G.G.Sz. produkciója, csak helyet ad hozzá, s bezár a színház. Március közepéig. Éppen a téli hónapokban, amikor egy-egy színházi este könnyen elcsábíthatná – jó esetben – a nézőt. Gondolom, mire újra előadás is lesz, az már áprilisra esik majd. Kényszer a zárás, az energiaválság miatt kialakult pénzügyi helyzetben Eger Önkormányzata döntött így. Nyilván nem jókedvéből, nyilván megvan rá a nyomós és érthető oka. És nem Eger színháza az egyetlen az országban, amelyik erre kényszerül, jóval nagyobb városok teátrumai is zárva lesznek. (Ugyanakkor a Miskolci Nemzeti Színház például – köszönhetően nem kis mértékben az adománygyűjtésnek – módosított játékrenddel, de folyamatosan játszik tovább.) Nincs is értelme vitatkozni, megkérdőjelezni a sajnos szükségszerűséget, de szeretnék szólni a dolog érzelmi oldaláról. S ez a megközelítés csak azt mondathatja, egy színház sem zárjon be! Várja a közönségét és – például éppen ilyen nehéz időkben – előadásaival próbálja tartani bennük a lelket! Egy színház sem zárjon be és ez érvényes minden színházra, arra is, amelyet személyesen nem is ismer az ember, arra is, amelynek előadásai esetleg nem igazán őhozzá szólnak, arra is, ahol szívesen ül ott estéről-estére.

Mert az épület lehet akármilyen szép, városképileg meghatározó, új vagy patinás, a lelke a társulat munkája, nézők elé tárt produktuma. Anélkül üres, tetszhalott. Szerencse, hogy csak átmeneti intézkedésről van szó, de szomorú helyzet ez, bárhogyan nézzük is. Egyik szemem tehát sír – de a másik sem nevet, csak mosolyog picit. Ez a mosoly pedig annak szól, hogy legalább életjelet márciusig is adnak magukról. Január-február-március, összesen 9 alkalom, de ebből is 2 zártkörű rendezvény, illetve városi ünnepség. Hét előadás lesz (lehet) tehát mindössze ebben az időszakban, s azok sem a színház épületében, hanem  a Bartakovics Béla Közösségi Házban. A produkciók: Az égig érő paszuly című mesejáték, a Páratlan páros című komédia és két újdonság: Petőfi 200 – versben, dalban, prózában, illetve Bűvös virág – Madách 200, szenvedély egy felvonásban. Játszási napok: péntek és szombat. (Ez személy szerint nekem például azt is jelenti, hogy a Madách-estet sem biztos, hogy meg tudom nézni, lévén mind a kétszer szombaton lesz, s akkor 20:40-kor jön az utolsó busz, amivel még haza tudok jönni…)  
   Minden zárni kényszerülő színháznak kívánom, hogy mielőbb leteljen ez az időszak és ne legyen ilyen soha többet!   

 A márciusban 97. életévét betöltő Olgyai Magda kétszer volt tagja a Gárdonyi Géza Színháznak. Nyugdíba vonulásától Egerben élt. Most fiához költözik, de előtte még otthonában beszélgettünk. Később a blog olvasói is megismerhetik, amit elmondott és a rám bízott gazdag anyagot, de éppen, mert olyan gazdag, a digitalizálás valószínűleg hónapokba is beletelik. Mesélt magánéletéről, az egri mellett békéscsabai, győri, kaposvári, miskolci, szegedi éveiről. Rám bízta - Baráth Zoltán közvetítésével, köszönöm szépen neki! - egy bőröndnyi emlékét, újságkivágásokat, kritikákat, műsorfüzeteket és rengeteg fényképet, családiakat is, de főként fellépésekről, előadásokról. Örömmel fogom emlékeit megosztani. (A 90. születésnapjára neki adott szerenádon Gál Gábor készített videófelvételt, nézhető meg a blog YouTube csatornáján.)

Eger közgyűlésének mai döntése szerint a Gárdonyi Géza Színház január 2-től március 14-ig lesz zárva. Mirkóczki Ádám polgármester korábban elmondta: "Ez nem azt jelenti, hogy a színház valamilyen formában ne működhetne, hiszen erre is biztattuk az intézményvezetőket, akár a színházról, akár a bábszínházról beszélünk, hogy ha nem a saját jól megszokott ingatlanukban, hanem máshol kell kicsit zanzásítottabb előadást bemutatni, akkor azt hogyan és miként tudják, tehát erre elindult a gondolkodás, de a cél most az, hogy az energiafogyasztást visszavegyük." 

   A Gárdonyi Géza Színház működése érdekében szükséges költségvetési átcsoportosítást szavazott meg az egri közgyűlés, mert az intézmény arra készül, hogy húszmillió forint bevételtől esik el az év végéig, likviditási problémákkal küzd. A kialakult helyzet megoldása érdekében a színház azt kérte, hogy a személyi juttatásokat közel 23 millióval és a járulékokat közel három millió forinttal csökkentsék, ezzel egyidejűleg pedig a dologi kiadásokat emeljék meg közel 26 millió forinttal.

   A már régóta létező Facebook, Instagram, Twitter, Youtube csatornák után megnyílt a Tik-Tok oldal is. A blog valamennyi közösségi csatornájának linkje a jobb oldali menüsor alján található!

   1892. november 2-án született Ábrahám Pál. Bál a Savoyban című operettjét hazai előadások, küztük az egri után Berlint és Tallinnt követően harmadszor láttam külföldön, ezúttal Prágában.
   Hogyan került éppen az Állami Operába? A „Musica non grata” sorozat részeként, amely a „nem kívánatos zenére”, a náci rezsim által elhallgatott alkotókra összpontosít, akik közül sokat a társadalom peremére szorult, üldöztek vagy meggyilkoltak. A projekt olyan művészeket is bemutat, akik emigrációba kényszerültek, valamint jelentős 20. századi klasszikus zeneszerzők zenéjét is felöleli.

   Az Opera művészei (a közönséggel együtt) láthatóan nagy kedvvel vettek részt a könnyedebb műfajba tett kirándulásban.
   Érdekesség, hogy nem hangzott el a nálunk szerencsére elmaradhatatlan My Golden Baby – de valóban, ez eredetileg nem ebben, hanem Ábrahám másik operettjében, a Hawaii rózsájában szerepelt, valamint hogy Tangolita prózával és tánccal volt jelen, de nagy slágerét nem ő énekelte, hanem a körülötte legyeskedő férfiak kara, illetve az előadásban később Madelaine, nem csak idézet szerűen, hanem teljes egészében.
 

A Gárdonyi Géza halálának 100. évfordulóján rendezett gálaest előtt felavatták az új feliratot.

Gárdonyi neve először 1955-ben került fel a színház homlokzatára.

Az átépítés után is megjelent.

A 200-ben befejeződött újabb átépítés során azonban csak a "Színház" szó maradt.

A képre kattintva videó nyílik a blog Youtube csatornájáról.

   100 éve, 1922. október 30-án hunyt el Gárdonyi Géza, az egri színház névadója. Soroljuk fel ebből az alkalomból a színházi szerző Gárdonyi jelentősebb színpadi műveit, majd időzzünk két egri premierjének furcsa mozzanatainál!
    Első drámai próbálkozása az 1893-as egyfelvonásos: A paradicsom – bibliai történet, vígjátéki helyzetekkel. Elbeszéléseit színpadra alkalmazva született meg A bor és az Annuska. A bor bemutatója 1901-ben volt a Nemzeti Színházban. Ugyanazon év decemberében mutatta be a Nemzeti a Karácsonyi álom című betlehemes játékát (erről olvashatnak és láthatnak képeket a blogon), az Annuska bemutatója pedig 1903-ban volt. 1905-ben a Király Színház játszotta a Fehér Anna című betyártörténetet. 1909-ben született a Falusi verebek című népies bohózat.
  És most következzen két egri Gárdonyi-premier bonyodalmainak története!
   1902. augusztus 17-én, az akkor még deszkából épült színházban is bemutatták A bor című darabját. A szerző az előadás elején nem volt jelen, felvonás közben érkezett. Szerencsére – mondotta fia, József, mert a függöny, ami reklámoktól volt nehéz, nem akart felmenni. „Felrántották félig. Tovább nem ment. Újra lebocsájtották. Akkor meg félig sem lehetett felvontatni. Újra le. Ekkor a színigazgató a színpadra lépett és a Grőber-reklám „ő” betűjének két pontja helyén szakított kileső nyíláson idekukucskált páholyunk felé: eszi-e a méreg Gárdonyit? Gárdonyi helye üres. Ez megnyugvás.”  

 1904. augusztus 20-án nyílt meg az első egri kőszínház, a megnyitóra Gárdonyi írt prológot, melyben életre keltette Dobó Istvánt. A színészek felkeresik a várban Dobó sírját, eléneklik a Himnuszt, Dobó pedig feléledvén, üdvözli az új színházat és az „új törekvésekben induló művészetet”. 1902-höz hasonlóan most is történt egy kis kellemetlenség, amelynek következtében a szerzőt alig lehetett visszatartani attól, hogy elmenjen a megnyitóról. Ismét Gárdonyi Józsefet idézzük: „A függöny felszalad. A prológust kezdik. A színészek rövid beszélgetés, szófonás után a katonazenekar hangjánál eldörgik a Himnuszt. A karmester várja, hogy Dobó István megmozduljon. Egy darabig bírja zenével: - Ismétlést! Pianó! – szólt le halkan a nagytrombita felé. Gárdonyi a páholyban érzi, hogy itt valami nincs rendjén. Rohan a színpadra. Dobó István nyugodtan fekszik a falusi mángorló aljából átmázolt színpadi kőágyon. Az egyik színész közelebb lép hozzá. – A teremtésit! Nem bírok felkelni – súgja a közelébe került színésznek Dobó István. A színész próbálkozik. Megfogja Dobó kezét. A felkelés így sem megy. Oldalt kerül, s a kőpad mögé bújva emeli-tolja a nyugvó várkapitányt. A talpraállítás így sem sikerül. – Függönyt! – jelenti végre a Dobót támogató színész a kulisszák mögött röviden. A kárpit lehull. Dobó Istvánt két színész támogatja, hogy felülhessen, lábait lerakhassa és odatámaszthassa derekát a kőpad széléhez, mert Dobó István ebben a történelmi percben érzi, ha előre lép: lábai összerogynak. A függönyt újra fölrántják. Ott áll Dobó István talpon. Gyöngyöző arccal. Múzeumból aznap délután kihozott egri ostrombeli súlyos vaspáncél öltözetben. Szorgalmasan verejtékezőn. Az utolsó szavaknál a hőség miatt már a szakállát is a kezében tartotta.”
   Az Egri Újság tudósítása (*eredeti helyesírással) mindazonáltal nem említette a malőrt: „A zenekarban felcsendült a Rákócy örökszép szinfoniája s a közönség ünnepies hangulata hazafias mámorban ringatózott. Egyszerre csak felrebben a szinpad függönye s az igazán szép diszletek elénk varázsolják az egri vár „Sötét kapuját” az ismert, kegyeletes Dobó-emlékkel. A hatás leirhatatlan. Jobbról felvonulnak a szinészek a szinpadra. Balla Kálmán társulatának egész személyzete együtt van s kezdetét veszi a prológ, melyet a nagy nevű író, Gárdonyi Géza írt erre az ünnepi alkalomra hazafias lelkülete, irói ihlete egész melegével. Egy-két szó bevezetőnek s a szintársulat a zenekar kisérete mellett a Hymnuszt énekli. A közönség óriási sokadalma feláll az ülőhelyekről s igy hallgatja a szivek mélyeig járó nemzeti imát. Ezután folytatódik az előjáték. Dobó felkel rideg kőágyáról s elmondja azokat a lelkes szavakat, melyeket Gárdonyi nagy lelke sugalt s melyeket lapunk tárcájában olvashatnak olvasóink. A gyönyörü jelenetet a Szózat éneklése zárta be, melyet szintén a szintársulat összes személyzete adott elő a zenekar kiséretében.”
   Az előjáték teljes szövege megtalálható a blog Színháztörténeti sorozatának 48. fejezetében: .
   A Gárdonyi Géza Színházban 30-án este ünnepi gálaestet rendeznek.

 

   Október 24., Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának időpontja 2002 óta a Magyar Operett Napja. Ebből az alkalomból 3 részlet látható Ábrahám Pál: Viktória című operettjének 2001-es egri előadásából, Zám Andrea & Rácz János / Szilágyi Olga & Vadász Zsolt / Dér Gbariella & Egri János előadásában. A felvétel a képre kattintva nyílik, a blog Youtube csatornájáról.
 

Miskolcon adománygyűjtés indult az energiaválság miatt. Az MNSZ közleményében többek között ezt írják: "A színház nyitva akar maradni és játszani, akkor is, ha nem lesz fűtés, vagy ha munkafényben kell játszanunk az előadásokat, ameddig ez közös áldozataink árán lehetséges. Az nem lehet, hogy a 200. évfordulóját bezárva kezdje az ország első kőszínháza, közönség nélkül. Ilyen időkben a legcsekélyebb mértékű anyagi támogatás is sorsdöntő lehet." Nem tudom, Egerben volna-e realitása egy ilyen gyűjtésnek, de elgondolkodni talán érdemes volna rajta.

Kardos Kristóf és Misurák Tünde - fotó: Gál Gábor

Azért örülök az új Csehov bemutatónak, mert mindössze kétszer volt ilyen Egerben (értsd: kétszer az önállóvá válás óta), 1993-ban a Ványa bácsit rendezte Gali László, 2004-ben a Három nővért Radoslav Milenković.

Bővebben a 2022/23-as évad rovatban!
 

   Ételt-italt a nézőtérre nem viszünk be és főleg nem fogyasztunk előadás közben. Alapvető színházi illemszabály. Nem az egyetlen, de most csak erről beszélek (azért azt a fiatalembert még megemlítem, aki kalapban ülte végig a premiert). Nem mondják be az előadás megkezdése előtt - mint azt, hogy kapcsoljuk ki a telefonunkat. Sok színházban ki van írva, jól látható helyeken, úgy tűnik, Egerben sem ártana. Van, aki ül az első sorban, kezében a vizespalackkal és a legnagyobb nyugalommal iszogat előadás közben. Nem egyszer láttam már. Tiszteletlenség a művészekkel szemben elsősorban, de velünk, többi nézővel szemben is. A fiatal hölgy biztosan kibírná a szünetig, ahogyan mások. Ha magától nincs tisztában ezzel az alapvető színházi illemszabállyal, talán illedelmesen figyelmeztetni kellene már rá valakinek.

   A blog előző bejegyzésében Déryné Széppataki Róza Egerben tett látogatását idéztem, 1872. szeptember 29-i, százötven évvel ezelőtti elhunytára emlékezve. Úgy tűnik, olyan régen volt, hogy az szinte felfoghatatlan. De, ha kicsit belegondolok, máris közelebb kerül a dátum. Édesapám születése előtt mindössze 47 évvel még élt a vándorszínészet korának nagyszerű művésze, az első magyar operaénekesnő, 51 évvel előtte még fel is lépett. Igaz, az volt az utolsó fellépése (történetesen Miskolcon.)  
    De ekkor már volt otthona a színjátszásnak!
   Korábbi időkben azt sem tudhatták bizonyosan, hol és hogyan állhatnak majd színpadra. Sajnos valamiképpen hasonló a helyzet az elmúlt néhány évben és napjainkban is. A koronavírus járvány miatti bezárások után megkönnyebbülhettünk, s most itt az energiaválság. Több magyarországi színház hónapokra történő zárását már bejelentették. A város polgármstere Egerben is szóba hozta... Az alkotók feje fölött ott a bizonytalanság, a „Mi lesz?”, ami természetesen a nézőket is foglalkoztatja azért, de nagyobb a gond a másik oldalon. Az egzisztenciális kérdést most nem is említve, gondoljunk csak arra, a nyugodt és felelősségteljes alkotáshoz nyugodt háttér is kell. Ez az, ami most inog.
   Minden színháznak és közönségének - jobb időket kívánok!

   1872. szeptember 29-én hunyt el Déryné Széppataki Róza, a vándorszínészet korának nagyszerű művésze, az első magyar operaénekesnő. A Miskolci Nemzeti színházban - ahol életében utoljára lépett színpadra - emlékgála keretében emlékeznek rá. Járt azonban Egerben is.
   Az egri jezsuita gimnáziumban 1692-től kezdve játszottak iskoladrámákat, latinul, kivételes esetekben, 1763-ban és 1768-ban, magyarul is, de világi színpadon magyar szó Egerben először 1815. június 15-én hangzott fel.
  A Pesti Színjátszó Társaság, amelytől elvették a Rondellát, feloszlott. Egyik csapatuk Murányi Zsigmond és Benke József direktorságával Miskolcra indult, s Egerbe is betért. Déryné Naplójában így írta le a városba érkezést:
   „Egyszer csak előttünk termett a város, az ő szűk, sötét kapujával, mely körül még akkor nehéz láncok függtek a falba erősítve … Beereszkedtünk a sötét kapu alá (* Hatvani-kapu), nagy zörgést okozván a nehéz parasztszekér, hogy rengett bele a kapu tetején lévő sötét épület, mely fekete volt, mint ha valami égés füstje maradozott volna rajta a rég elmúlt időkből. Vastag rostélyú két üregéből homályosan és busán pislogott alá néhány töredezett üvegdarab.”
   Ugyancsak a Naplóból tudjuk, hogy csak egy-két előadást akartak tartani, „de oly szíves fogadtatásban részesült a társaság, hogy sokkal több ideig maradtunk ott, mint előbb szándékunk volt. A sok meghívásnak ebédekre, ozsonnákra, vacsorákra, pincékbe, nem volt szünete. Ez új dolog volt előttünk, Pesten ilyenekben nem részesültünk soha”.

   Elhunyt Harák Judit jelmeztervező, aki alkotótársa volt a Gárdonyi Géza Színház sok előadásának is. Nyugodjon békében!

A blog Európa - színház menüpontja most a Karagöz (tradicionális török árnyjáték) leírásával és képeivel bővült. Bővebben lásd ott!

   Az elszabaduló energiaárak és a küszöbön álló válság miatt Mirkóczki Ádám polgármester javaslatcsomagot jelentett be, ennek része a város legnagyobb fogyasztóinak, a strandnak, uszodának, az EKMK épületeinek (Forrás és Bartakovics), valamint a Harlekin Bábszínháznak és a Gárdonyi Géza Színháznak az ideiglenes bezárása. Amint az egerhirek.hu-nak adott interjúban Blaskó Balázs, a színház direktora elmondta, ez tragédiával érne fel a színház életében. „Nagyon veszélyes elképzelés. Nagyon megdöbbentünk. Minden intézmény és látogatói számára mellbevágó hír ez, de a helyzet az, hogy mi működés szempontjából ráadásul különbözünk minden más intézménytől, például az uszodától vagy a strandtól. A bemutatókat hosszú előkészítő munka, színpadi próbafolyamat, emellett díszletek, jelmezek elkészítése előzi meg.  Ha bezárják az épületet, körülbelül 2 hónap, amíg ismét el tudunk indulni.„ A polgármester szeptember 9-re rendkívüli közgyűlést hívott össze, ezen döntés végül csak arról született, hogy bizottságot hoznak létre a helyzet és lehetséges kezelésének áttekintésére.

   A Perl Márton fotóján látható társulati tagok bizonyosan nem gondolták volna, hogy 35 év elteltével milyen helyzetben lesz a Gárdonyi Géza Színház – lásd a 2022/23-as évad rovat első bejegyzését, az évadnyitóról! Csak az öröm és a bizakodás töltötte el őket. Miért is volt különös jelentőségű ez az évad? A miskolci színházzal történt összevonás évei után következő új önállóság kronológiája így alakult (idézem a blog Színháztörténeti sorozatának -  bal oldali menüsor – bevezető fejezetét):
1985-ben megszüntették az összevonást. Január 1-jétől befogadó színház lett az egri, társulat nélkül, önálló bemutató joggal, Szikora János vezetésével.
1986/87 Gali László a direktor – de még mindig csak befogadó színház.
1987/88 Bár még vannak befogadott produkciók is, már önálló társulat. Ők vannak a képen.

Bővebben lásd a 2022/23-as évad rovatban!