gardonyiszinhazblog
Útmutatók

 
Színháztörténet

 
Menü
 
Kereső
 
search engine by freefind
 
Magamról

 

1987 óta - amióta Egernek újra van önálló társulata - minden darabot láttam, többször is, akár huszonvalahányszor. Színházi tárgyú írásaim, kritikáim a Heves Megyei Nap színházi mellékletében 1995-96-ban jelentek meg rendszeresen, de a melléklet megszűnése óta is előfordultak különböző lapokban, ma pedig internetes portálokon. 2000 tavaszán egy előadás végén nagy meglepetésemre a színpadra szólítottak a darab szereplői, Örökös Néző címet kaptam tőlük. Természetesen nagyon meghatott, büszke vagyok rá. Mindenkit tisztelek, akár színpadon van, akár a háttérben dolgozik a színház csodálatos világában. Magamat is erős szállal ehhez a világhoz tartozónak érzem. 2010.04.05-én indítottam a blogot. Remélem, kiérdemli az Olvasó folyamatos érdeklődését. J.F.

 
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
* Színház Egerben 1884-től máig - Színháztörténeti sorozat

C - Cs

   

Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 38. rész 2014.03.31.

  1988.06.03. 

Premier Egerben
A fehér házasság – lengyel rendezésben

 

   Ma este 7 órakor kezdődik az idei évad utolsó bemutatója az egri Gárdonyi Géza Színházban. Rozewicz Fehér házasság című drámáját állították ezúttal színpadra, lengyel vendégművészek közreműködésével.    

 
Román Judit - Csonka Anikó

  A rendezésre Andrzej Rozhint, a lublini Osterva Színház igazgatóját kérték fel. A hazájában jól ismert művész 18 éve van a pályán, több színházat vezetett eddig. Elsősorban a modern drámairodalom érdekli, az utóbbi években Berthold Brecht, Willy Russel, Peter Schäfer műveit vitte színre. Legutóbbi premierje a varsói Atheneum Színházban volt: a szovjet Nyikolaj Erdman két drámáját mutatták be, a glasznoszty szellemére fogékony lengyel közönség élén érdeklődése mellett.
   Andrzej Rozhin már dolgozott Magyarországon, tavaly A hajó című Stanislav Tym darabot rendezte, a debreceni Csokonai Színházban. E mostani megbízatása is innen ered: Gali László látta a lengyel társulat előadásában Rozewicz Fehér házasságát, s ezután született a meghívás gondolata, amely most Egerben testet öltött, közös munkához vezetett.
   A darab nem „könnyű”, nagyon keményen és szuggesztíven beszél az emberi kapcsolatok bugyrairól. Mélyen humánus mondanivalót, tanulságokat hordoz az egyén lehetőségeiről és sorsáról, aki megpróbál kitörni az őt körülvevő normák és hagyományok világából.
   A lengyel rendező a nyelvi nehézségek ellenére is rendkívül optimistán látott munkához, Mint mondta, két tényezőnek köszönheti magabiztosságát. Megnézte a társulat előadásait - különösen Nádas Péter Takarítása tett rá nagy hatást -, s ezekben érzékeny, minden rezdülést tolmácsolni tudó színészekkel találkozott, valamint rendkívül érdeklődő, a színpadi történésekkel együtt lélegző közönséggel. Így minden feltételt adottnak érez egy friss szellemű, meglepetéseket sem nélkülöző bemutatóhoz…

A díszlettervező

   A Fehér házasság díszletei a nemzetközi hírű díszlettervező, rendező, festő és grafikus, Andrzej Markowicz nevéhez fűződnek, aki a hatvanas években a gdanski képzőművészeti főiskolán szerzett diplomát. Már tanulóévei alatt együttműködött különböző egyetemi színpadokkal, forgatókönyveket, díszletet készített számukra, rendezőként és színészként dolgozott velük. 1971 óta tervez díszleteket a prózai, zenés és bábszínházak számára. Eddig több mint 90 munkája készült el. Lengyelországon kívül Nyugat-Németországban, Csehszlovákiában és Magyarországon is dolgozott. Szegeden készítette el az Isten veled, Júdás! című Iredynski-darab díszleteit. 
   A kritikusok elsősorban munkáinak rendkívül szuggesztív vizuális hatását, a darabok mondanivalóját erősítő szerepét emelik ki. Ezzel az indoklással kapta első jelentős elismerését is, a Lengyelországi Színházi Fesztivál díját, 1979-ben, A szabó című darab díszletéért.
   1983-84-ben a párizsi Nemzetközi Színházi intézetben, illetve a londoni British Council-ban folytatott ösztöndíjasként tanulmányokat. Díszletterveiből Edinburgh-ban kiállítást is rendezett a Színházi Világfesztiválon. Franciaországban, Jean Louis Barrault világhírű színházában ugyancsak bemutatta alkotásait.
   Tavaly ő készítette el az Osterva Színház számára a Fehér házasság díszleteit. Ezeket adaptálta most az egri színpad- és világítástechnika lehetőségeihez, olyan túlfűtött barokkos teret hozva létre, mely méltó teret ad a dráma lázálomszerű történéseinek.

 Az 1987//88-as évad előadásait a nézői visszaemlékezéseken túl bemutatásuk sorrendjében, a korabeli sajtó segítségével idézzük. Már olvashatták: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (27.rész), Nádas Péter: Takarítás (31.rész), Beumarchais: Figaro házassága (32.rész), Hašek - Aldobolyi Nagy - Szenes – Bodrogi: Charley nénje (33.rész), Svarc: Elvarázsolt testvérek (35.rész), Arthur Miller: Két hétfő emléke (36.rész), Shaw: Pygmalion (37.rész)            

 

 

 

Színház Egerben 1884-től máig – Színháztörténeti sorozat 35. rész 2014.03.05.


ELVARÁZSOLT TESTVÉREK

   

Epres Attila és Bókai Mária

Epres Attila, Csonka Anikó, Fehér István

1988. február 20.

 

A ”visszamesélt” szabadság

   Jevgenyij Svarc szovjet író meséi nem csak a gyerekeknek szólnak. Valóban érdekes felnőtt fejjel végignézni az egri Gárdonyi Géza Színház Elvarázsolt testvérek című előadását, és megfigyelni, hogyan ábrázolta az alkotó a negyvenes-ötvenes évek személyi kultuszát, hogyan sürgette a szövetkezést, az összefogást ez ellen.
   A Zöldboszorka alakjában könnyűszerrel Sztálinra ismerhetünk. Dolgos Vaszilissza pedig a „haza anyja”, akinek férje elesett a Sárkánykirállyal vívott küzdelemben – azaz a II. világháborúban – népe legjobb tulajdonságait, a szorgalmat, bátorságot, kitartást és szeretetet egyesítve veszi fel a harcot fiai – a jövő nemzedékek – megmentéséért. A csatához segítőtársakat is talál, és végül győznek: az erdőben a „demokrácia erői” megtörik az egyeduralmat és átalakítják a „politikai viszonyokat”. Fontos fegyverük ebben a gonosz gyengéinek leleplezése. Ezt Svarc bölcsen már az ötvenes években felismerte és ábrázolta, de ítélete csak mesében rejtezhetett.  
   Gyermekszemmel persze ez a jelképi réteg nem érthető, ám az írás erejét mutatja, hogy e mesteri „képes beszédtől” eltekintve is teljes értékű marad a mese, amit a fiatal közönség élénk érdeklődése bizonyít.
  Hiszen elsősorban rájuk gondolva állította színpadra Gali László igazgató-főrendező a darabot, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a legifjabb nemzedék belekerüljön a színház bűvkörébe, és felnőttként is megőrizze érdeklődését.
   Pezsgő, akciókban gazdag előadás született a mesejátékból. A jó és a gonosz nagy energiákkal feszül egymásnak, és a közel két órás akadályfutásban, a mind nagyobb próbatételek közben az előbbi fokozatosan megerősödik, míg az utóbbi egyre veszít hatalmából. Az író számos klasszikus meseelemet épített a szövegkönyvbe, melyek támpontul szolgálnak a gyerekeknek a történet követésében. Akad itt gonosz boszorkány, ügyes legkisebb fiú, hatalmas erdő, különféle állatok, fontos szerepet játszik az élet vize, és a bűvös hármas szám is lépten-nyomon előfordul. A rendező ugyancsak ezekre a felénk is honos pillérekre támaszkodott, s az orosz folklórra inkább csak jelzésszerűen utal, ezzel is tágítva a darab érvényességét.
   Az egyenes vonalon haladó cselekmény szinte egy mondatban összefoglalható: Dolgos Vaszilissza elveszett gyermekei keresésére indul és a Zöldboszorkával vívott harcok után kiszabadítja őket annak fogságából. A végkifejletig számos próbát kell kiállni, melyek újra és újra feszültséget keltenek a nézőkben. A cselekvésben megnyilvánuló jellemek gondosan kidolgozott hálózatba kapcsolódnak össze, függéseik módosulása pontosan jelzi az erőviszonyok változását. A két pólus: a Zöldboszorka és Dolgos Vaszilissza. Az előbbi az erdő kegyetlen ura, aki igája alá hajtotta az állatokat, a betévedő idegeneket, és kénye-kedve szerint bánik velük. Hatalmától eltelve, mély imádattal csügg önmagán, ám lassanként kiderül, hogy nem igazi rémalak ő, csak afféle pitiáner csaló.  Attól nagy, hogy hisznek neki, s amint ez nyilvánvalóvá válik, megtörik és jelentéktelenné zsugorodik. Ellenfele, Vaszilissza a valódi értékeket képviseli, és ilyenekért harcol. Fiai visszaszerzéséért a legnehezebb erőpróbáktól sem riad vissza. Szeretettel bánik másokkal, ezért a boszorka sanyargatottai nála keresnek menedéket és őt támogatják. A medve, a kutya, a macska és az egerek segítségével, valamint Ivanuska megjelenésével olyan szövetség alakul, mely kiáll minden nehézséget és végül győzelmet arat.

  Gali László nagy figyelmet fordított a színészi munka kidolgozására. Az előadás fő erőssége éppen ebben rejlik. Szívvel-lélekkel játszik mindenki, az egri társulat most sem engedett az immár megszokottá váló nívós csapatmunkából. Külön is érdemes odafigyelni Tunyogi Péterre, aki a zöldboszorka szerepében valósággal brillírozik. A figura jellemének a színét és visszáját is megmutatja, egyszerre érzékeltetve ezzel gonoszságát, ugyanakkor nevetséges voltát. Az anya szerepében Bókai Mária erőt és tisztaságot sugározva játszik, ezért hisszük el neki, hogy a szeretet valóban csodákra képes. Fiacskáját, Ivanuskát, Csonka Anikó formálja meg, bájjal, lefegyverző természetességgel. Nem könnyű Szász Andrea és Bárdos Margit helyzete: ők az elvarázsolt testvérek, akik szinte végig jávorfaként állnak a színpad hátterében, „jutalmul”, lazításul ők alakíthatják a két kicsi egér kedves figuráját is. Nehéz, mégis hálás szerepet kapott Horváth Ferenc, Fehér István és Epres Attila is: ők bújtak a medve, a kutya, a macska maszkjai mögé, melyek a Harlekin Bábszínház tervezőinek profi munkái. Így a hangjukra és a gesztusaikra vannak utalva. A mozgások kidolgozásában Karsai János pantomím művész segített, és elérte, hogy időnként egészen tökéletes az illúzió. Így nem is csoda, hogy ez a trió nyomban a közönség kedvencévé válik. Különösen Epres Attila figyelemre méltó, aki Macsek Ivanovics szerepében macskább a macskánál.
   Piros Sándor a kosztümöket a jellemábrázolás szolgálatába állította. „Beszélő” ruhák ezek, elég, ha példaként a boszorkány áttekinthetetlen, zűrzavaros, burjánzó öltözékét és Vaszilissza nemesen egyszerű viseletét említjük. Piros Sándor tervezte a díszletet is, mellyel a helyőrségi klub zsebkendőnyi színpadát a duplájára növelték, a játékteret megnyitották és kitágították. A stilizált erdő nem vonja el a tekintetet a játékról, melyben végül minden jóra fordul. A sok-sok izgalom után kiegészül a család, az erdő megszabadul elvetemült uralkodójától, akit azzal büntetnek, hogy dolgoznia kell, mint bárki másnak, és ezután legfeljebb önmagának parancsolhat.
                                                                Koncz János         

 

 

 Az 1987//88-as évad előadásait a nézői visszaemlékezéseken túl bemutatásuk sorrendjében, a korabeli sajtó segítségével idézzük. Már olvashatták: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (27.rész), Nádas Péter: Takarítás (31.rész), Beumarchais: Figaro házassága (32.rész), Hašek - Aldobolyi Nagy - Szenes – Bodrogi: Charley nénje (33.rész)           

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

 

Kommentek & évek
Friss hozzászólások
 
A blog közösségi csatornái


 
  
 

 

 
Lezárt szavazások