Pygmalion

Stábfotó

1988.05.16.  Shaw Pygmalionja az egri színházban

   G. B. Shaw nyugtalanító jelenség lehetett kortársai számára, hiszen makacsul támadta a társadalom igazságtalanságait. Bőven akadtak ellendrukkerei, de nem fogott rajta az átok, vérbeli vegetáriánusként 90 évet élt. Illetve: alkotásaiban él ma is, darabjait rendszeresen játsszák. Ma este éppen az egri Gárdonyi Géza Színház mutatja be a Pygmaliont, amit Szőke István rendezett, aki a Miskolci Nemzeti Színházból csatlakozik jövőre a társulathoz.
   Mint elmondta, a szerző megítélése ma is bizonytalan, többnyire le- vagy túlértékelik munkásságát. Ezt a veszélyt úgy igyekezett kivédeni, hogy maximálisan ragaszkodott a szövegkönyvhöz. Úgy nyilvánulhat meg leginkább a sokszínű Shaw-i bölcsesség, ha erőltetett rendezői ötletek helyett magára az íróra támaszkodnak. Ez a darab egyébként sem szorul mankókra: a filmforgatókönyvnek íródott, pergő cselekményű alkotás magával ragadja a közönséget. Most épp e filmszerűséget hangsúlyozzák Egerben: a gyorsan mozgatható díszletek (Kerényi József munkái) segítségével pillanatokon belül változnak a helyszínek. 
   A történet ismert: Higgins professzor, a neves nyelvtanár a műveletlen virágárusból, Lizából fél év alatt „hercegnőt” teremt, akit a legelőkelőbb társaság is befogad. Eközben természetesen egymásba szeretnek, hepiend azonban nincs. A konvenciók erejéről beszél az író: felületes kapcsolataink miatt az is elegendő megtévesztésünkre, ha valaki ügyesen bebújik a szokások álruhájába. Hogy az ilyen idomulás mennyire lehet tartósan sikeres, arról is véleményt mond a darab folytatásához készült vázlatában az író. Liza férjhez megy egy kedves, ám mafla fiatalemberhez, és többször is megpróbálkozik a virágüzlettel, de a baráti kölcsönök ellenére rendszeresen csődbe jut. A nagy pénz ugyanúgy elfolyik az ujja közül, mint korábban a néhány penny. Tehát: mégsem olyan egyszerű átlépni a saját árnyékunkon? A bemutató ma este 7 órakor tartják, a két főszerepet Csendes László és Fráter Kata játssza.


                                                                                                      (koncz)   

 

   Az 1987//88-as évad előadásait a nézői visszaemlékezéseken túl bemutatásuk sorrendjében, a korabeli sajtó segítségével idézzük. Már olvashatták: Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja (27.rész), Nádas Péter: Takarítás (31.rész), Beumarchais: Figaro házassága (32.rész), Hašek - Aldobolyi Nagy - Szenes – Bodrogi: Charley nénje (33.rész), Svarc: Elvarázsolt testvérek (35.rész), Arthur Miller: Két hétfő emléke (36.rész)