©vejk - Prága - Eger, beszélgetés Kastner Péter cseh származású díszlettervezővel

     

                                       M. Horváth József és Ribár Éva

   Úgy igaz, hogy többször mondogattam, M. Horváth Józsefet szívesen megnézném ©vejk szerepében. Nagy örömömre – és biztos vagyok benne, hogy másokéra is – 1993-ban teljesült ez a vágyam! Szelíd derűvel, sok melegséggel formálta meg a prágai kisembert. Ezt szokták parádés alakításnak nevezni. De parádés volt az egész előadás! Nagyszerű összhang színészi alakítások, díszlet, jelmez, zene, koreográfia között. Mind a harminchárom szereplő kitett magáért, fő- és epizódszerepekben egyaránt, s hitelesen elevenítették meg a prágai kisembereket, környezetük atmoszféráját is. Magam akkor már húsznál több éve tértem vissza rendszeresen ebbe a kedves városba, az ott élő emberek közé, s a színpadon látott karaktereket tökéletesen közülük valónak éreztem. Sokat segített a prágai hangulat elénk varázsolásában Kastner Péter Kisoldali teret idéző díszlete. Ő maga így írt a műsorfüzetben: „Cseh nemzetiségem, prágai létem ellenére hazámban még nem volt alkalmam ©vejk történetét színpadon megjeleníteni. Épp ezért különös örömmel vállalkoztam az egri bemutató színpadképének megvalósítására. Bár a feladat - a 22 képből álló hadioperett megálmodása – nem jelentéktelen kihívás. A díszlet részben Prága városának hangulatát, költőiségét fejezi ki.”

A beszélgetés azután készült, amikor a ©vejk már lekerült a műsorról.

   - Hogyan került Egerbe egy cseh színházi művész?
   - Poros iparvidéken, Louny-ban születtem, de 16 éves koromtól prágai voltam. Ott jártam grafikai közép- majd színházi főiskolára, a szcenikus osztályba. Néhány évig a Barrandov-i filmgyárban dolgoztam. Érdekes volt, de színházi, tervezési szempontból szegényebb, mint amire én vágytam. Magyar kapcsolataimat (Prágában megismertem néhány magyart) is felhasználva megpróbálkoztam a debreceni Csokonai Színházzal. Jól éreztem ott magam, de miután az akkori igazgató, Gali László elkerült Egerbe, megváltozott a légkör. Két évet újra Csehországban töltöttem, a Teplicei Zenés Színházban, majd Gali László hívott Egerbe.
    - Van-e azóta kapcsolata cseh színházakkal?
  - Nemrég volt egy bemutatóm Most-ban, egy kamaradarab díszletét terveztem, s a következő szezonban talán feladatom lesz a prágai ABC Színházban is.
   - Prága meghatározó élmény mindenkinek, aki csak egyszer is eltöltött ott néhány napot…
   - Ott laktam, éltem, dolgoztam. Fiatal voltam és nagyon közel állt hozzám a város. Az Óváros akkor is mindig szép volt, de a kis, elhagyatott utcák szürkébbek, kopottabbak, mégis kedvesek. Kis borozókban megbújva sokszor beszéltünk arról, rendbehozva, felújítva milyen lehetne. Mára sok minden megváltozott. Rengeteg a turista, az íróemberek is kevesebbet járnak talán a régi helyeikre. Tudom, nincs más út, ezek a változások várhatóak voltak. Az én generációm nevében mégis sajnálom, hogy minden kicsit más lett. Persze Prága azért ma is gyönyörű és ma is a szívem egy darabja.
   - Ez érezhető volt a ©vejk a hátországban egri díszlete láttán is.
  - Országos hírű előadás volt. Nagyon sajnáltam, amikor már nem játszottuk tovább. Kicsit más volt, mint az eredeti mű, már azért is, mert ez zenés előadás volt, de az alapgondolat, a kisember csetlése-botlása a történelem forgatagában megmaradt. Azt akartam, hogy a díszlet legyen egyértelműen Prágában. A Kisoldallal, a háttérben a Vár körvonalaival igyekeztem kifejezni a város hangulatát, költőiségét, s közben lehetőséget adni a helyszínek gyors és folyamatos változtatására is.



  - Visszatérve a beszélgetés kezdő gondolatához arról kérdezem, hogyan érzi ma magát Magyarországon.
  - Mindig is úgy éreztem, hogy – ennek természetesen történelmi okai vannak – a magyarok és csehek közelebb állnak egymáshoz, mint csehek és morvák vagy magyarok és szlovákok. Magyon szimpatikus az, hogy itt sokan ismerik Csehországot, Prágát, kultúránkat és szerzőinket. Cseh részről ez a tudás nem ilyen mély és sajnos az utolsó pár év folyamatai még rontottak is ezen a helyzeten, messzebb kerültünk egymástól. De én azt mondom, ha a nyelvi határt nem tekintjük, az emberek nagyon hasonlítanak. A színház pedig itt, Európának ebben a részében mindenütt egyforma.
          

M. HORVÁTH JÓZSEF EMLÉKÉRE



Ribár Évával

   1999… A színházat éppen átépítették, az előadások több helyszínen folytak, ezek egyike volt az Ifjúsági Ház. Elkezdődött a Piaf premierje, de alig egy perc múlva megszakadt. Fehér István jelent meg a színpadon. „Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Közönségünk! Elnézésüket kérem, hogy néhány pillanatra leállítom az előadást. Néhány nappal ezelőtt, 1999. szeptember 23-án meghalt egy színész. Önök M. Horváth Józsefként ismerik. A mai bemutatót az ő emlékének, kollégánk, Jozsó emlékének ajánljuk. Köszönjük figyelmüket.” Ez volt az utolsó, sajnos - ahogyan ma mondják - már csak „virtuális” színpadi jelenléte annak a színésznek, akit közönség és kollégái egyaránt szerettek, s akit az 1987. október 16-i évadnyitó bemutató előadáson, az újra létező társulat tagjaként is már láthattak, Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabjában.  
   Sokaknak a felszabadult bolondozó, a nagy mulattató jut elsőként eszébe róla – lásd sorozatunk előző részét: Charley nénje -, de szerepeiben nem csak humorát, mély emberismeretét is mindig megmutatta, hogy csak Örkény István Tótékjának postására, Szomory Dezső Hagyd a nagypapát! (Szabóky Zsigmond Rafael) címú darabjának nagypapájára (lásd a kezdő képen), vagy Szép Ernő Vőlegényének Csuszik Zsigájára emlékeztessek,   nem is beszélve – valóban mintha egyenesen rá írtak volna -, A Svejk a hátországban címszerepéről (Haąek - Aldobolyi Nagy - Szenes – Bodrogi).

                               
Svejk                                               Charley nénje

Az 1987/88-as évad bemutatói sorát megszakítva most itt, a Brandon Thomas - Aldobolyi Nagy György – Szenes Iván: Charley nénje kritikájának felidézése után (fotó: Népújság - Koncz János) emlékezik rá a Színháztörténeti sorozat.

Szegvári Menyhért rendező gondolatai:

   Legszívesebben mindazokról írnék, akikkel – akár színészként, akár műszakiként, akár asszisztensként, súgóként, öltöztetőként, titkársági dolgozóként, vagy portásként – egy épületben lehettem annak a húsz évnek kapcsán, amit a Gárdonyi Géza Színházban dolgozhattam, és akik közül számos munkatársam barátommá vált, sőt egyikőjük még a feleségem is lett, de most Jozsóról (M. Horváth József színművészről) osztom meg néhány gondolatomat. (Ő már sajnos nem tud sem egyetérteni, sem beperelni érte!)
     Azért is, mert máig lelkiismeret furdalásom van halála miatt.
  Történt, hogy mielőtt elhunyt, felvittem magammal Budapestre, a Kamaraszínházba egy, már Egerben is általa kitűnően alakított szerep újrajátszására. Jozsót „négy lóval” kellett fölcipelni Pestre. Nem akart jönni semmi áron. Félt! Először azt hittem, hogy csak „játssza” a félelmet, csak mórikál, de amikor végül engedett, megtapasztalhattam, hogy nem. Mielőtt bementünk az olvasópróbára, kérte, találkozzam vele, majd (szó szerint) a kezét fogva cipeltem be az épületbe. Reszketett.
   Aztán, aki ismerte Őt, annak természetes, hogy a második próba után az egész ottani társulat már körülötte nyüzsgött a büfében, természetesen. Itták a szavait, „szagolták” személyiségét, azt az utánozhatatlan, páratlan, megfogalmazhatatlan egyéniségét, ami fiatal korától jellemezte Őt.
   Akkor már nagyon beteg volt és én mégis kényszerítettem erre a – számára óriási megterhelést jelentő – munkára. Emiatt érzem magam, még ma is rosszul, mikor Rá gondolok. (És melyik nap nem?)
   Mindenesetre boldog lehetek (ha, van a mi szakmánkban ilyen), hogy ismerhettem, hogy barátja lehettem ennek az „őskomédiásnak”, aki nem csak vígjátékok főszerepeiben volt csodálatos, de néhány mondatos drámai epizódokban is „megállt körülötte a levegő”.
   Sok más mellett az Ő barátságát is ennek a színháznak köszönhetem!
 

* Hozzászólások:
- Betöltetlen az űr ,amit hagyott maga után! :(( Sokszor gondolok Rá. Dimanopulu Afrodité.
- Drága , drága Jozsó! A Minden egér szereti a sajtot-ban mint Zakariás , még bábozott is! Lovasy Erzsi
- Nagyon jó színész volt! Egykori Hetes Iskola